Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a munkaalapú megközelítés, az oktatás és a felzárkóztató programok valódi kiutat jelenthetnek a tartós kiszolgáltatottságból. Ugyanakkor az is világos: ez egy hosszú folyamat, amely a »kis lépések művészetére« épül.
Éppen ezért különösen fontos lenne, hogy a szegénység kérdése ne váljon politikai eszközzé. Nem lehet kampányok témája pro és kontra, nem lehet visszaélni a legkiszolgáltatottabbak helyzetével. Ez egy olyan ügy, amelynek túl kellene mutatnia pártpolitikai törésvonalakon.
Talán éppen a húsvét üzenete adhat ehhez irányt: az együttérzés, az áldozatvállalás és a megújulás szellemében. A szegénység enyhítése nem lehet ideológiai vita tárgya – ez közös nemzeti felelősségünk. Ha van ügy, amelyben valódi, politikai oldalak felett átívelő összefogásra lenne szükség, akkor ez az.