Tegnap a pofámba röhögött Lázár János

„Tegnap a pofámba röhögött Lázár János. Délután kettőkor már készültem, hogy lassan indulok dedikálni Dunakeszire, amikor hívott anyukám, hogy a vonat, amivel érkezne, lerobbant, és nem valószínű, hogy el tud menni az óvodába a gyerekért. Bár még semmi sem tuti, de egyelőre nem kaptak infót, csak hogy műszaki hiba. És ne szálljanak le. Természetesen mindenki leszállt.

Eltelik negyed óra, jön a következő üzenet, hogy úgy néz ki, semmi gond, átszálltak egy másik vonatra, nyugodjak meg, odaér az oviba. Megnyugszom. Két perc múlva anyám újra üzen, hogy azt mondja a kalauz, ne ijedjenek meg, de visszafelé fog elindulni a vonat váltóhiba miatt… Szuper. Most éppen nem tudom eldönteni, hogy van-e okom pánikolni.

Közben elindult a régi vonat – írja a Messengeren anyukám. Majd azt, hogy az új vonat megint áll, mert egy műszaki hibás szerelvény miatt várakozniuk kell. Az utasok szerint a régi szerelvény két kilométer után megint megadta magát. De a kalauz lecsavarja a vagonpletykát, állítólag baleset történt.

Most már eltelt lassan háromnegyed óra. Se kép, se hang, hogy mikor érkeznek majd Budapestre. Lázár János szellem-pótlóbuszflottája természetesen sehol sincs. Az anyám közvetítette vasúti nyomorpornó többé nem hat meg, átvágok a városon, elmegyek a gyerekért, közben telefonon keresek ismerőst, aki vigyáz rá. Majd mint az őrült, vissza a másik irányba, pont a délutáni csúcsforgalom közepébe. Pofátlanul megvárattam legalább ötven embert. Húsz percet késtem, bocsánat, nagyon sajnálom!

Azt hiszem, hogy még több Pottyondy-videót és ellenzéki tartalmat kell fogyasztanom, mert még mindig van bennem egy ábrándos, romantikus, tinédzser bizalom, ha a magyar államvasutakra gondolok. De legalább nem vert össze valamelyik erőszakosabb nertárs, aki nem tudta levezetni az agressziót egy állami gondozotton. Végül is ez is valami.”

Nyitókép forrása: Facebook