Semmilyen viszonyulásom nincs ByeAlex személyéhez

„Semmilyen viszonyulásom nincs ByeAlex személyéhez: nem utálom, nem rajongom, leginkább a »leszarom«-kategóriában van nálam (teljesen másfajta zenét hallgatok), ezért a kokainügye kapcsán elfogultság nélkül elmondhatom a véleményemet globálisan a témáról.

Az a helyzet, hogy évtizedek óta nem tudok mit kezdeni azzal a gyakorlattal, hogy ott van valami - jelen esetben a keménydrog-használat (nem a fűről beszélünk!) -, amit elvileg büntetni rendel minden civilizált ország, ehhez képest a teljes nyugati világban azzal van tele a bulvármédia, hogy melyik celeb milyen drogokra van rácsavarodva, önéletrajzi könyveket írnak róla, interjúkban és podcastekben hencegnek vele, hogy ki mit használ, és nem történik semmi. Legfeljebb annyi, hogy menetrend szerint jönnek a halálhírek a túladagolásban meghalt hírességekről: holtan találták az ágyában, összeesett a hotel fürdőszobájában, a boncolás során ezt meg azt találtak a vérében. Michael Jackson, Amy Winehouse, Whitney Houston, Prince, Matthew Perry, nem sorolom, végtelen a lista. 

Szerintem ilyen nincs. Ez tipikusan vagy-vagy kérdés. Olyan nincs, hogy a törvény szerint több év börtön jár valamiért, de ezzel párhuzamosan mégis büntetlenül lehet csinálni és vagizni vele, hogy csináltad. Kulcsmondat következik: semmi sem veszélyesebb az állam tekintélyére, mint ha olyan törvényeket hoz, amelyeket utána nem tud betartatni. 

És bónuszként ott a bántó aszimmetria, hogy minél ismertebb és befolyásosabb vagy, annál nagyobb valószínűséggel megúszod a dolgot, míg az általad biztatott rajongódat Jászkarajenőről esetleg tényleg bekasztlizzák. 

Szóval nem várok el mást az államtól, mint a veszélyessége alapján végiggondolni és arányosan bekategorizálni, hogy melyik szer mennyit ér, és utána következetesen érvényt szerezni a törvény betűjének. Akkor is, ha ezzel ismert zenészt, hangosan kiabáló megmondóembert, vagy népszerű politikai videós influenszerinát kell elővenni.”

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán