Úgy véli: a szuverenitás és a barátság egymást erősítheti, és azok a nemzetek, amelyek tisztelik Istent, a családot és a szabadságot, nem maradnak magukra.
„Sohasem felejtem el a túrázást a diákokkal a Kéktúra vonalán, vagy a beszélgetéseket fiatal magyarokkal az esztergomi MCC Feszten és a debreceni Campus Feszten. A következő generáció energiája és kíváncsisága reményt ad nekem. Csakúgy, mint a papokkal és professzorokkal, katonákkal és tábornokokkal, művészekkel és üzleti vezetőkkel folytatott csendes beszélgetések, amelyek emlékeztetnek arra, hogy az erő és az alázat jól megférnek egymás mellett” – jegyezte meg Palladino.
Távozása előtt személyes hangú búcsút vett Magyarországtól, kiemelve a helyiek szívélyességét, a kulturális élményeket, valamint azokat a találkozásokat és beszélgetéseket, amelyek – mint írta – maradandóan hatottak rá. „Köszönöm a hitüket, a barátságukat és a szívélyességüket. Önök barátra találtak Amerikában – és a személyemben” – fogalmazott.