Valóra vált Magyar Péter rémálma: elvesztette a kontrollt, nélküle kezdtek el alkudozni a Tisza-szigetek képviselői

Hiszékeny Dezső bizakodó a jövőt illetően.

Veszedelmes tendencia indult el a politika világában: a hagyományos pártszervezetek elsorvadtak, az űrbe az inlfluenszer politizálás lépett. A Tisza Párt tagsága máig csak két tucat főt számlál, aminek Schiffer András szerint a globális nagytőke csak örül. Nagy Attila Tibor politológust és Szanyi Tibort, az MSZP egykori elnökségi tagját kérdeztük.
Meghökkentő elmélettel állt elő nemrég Schiffer András, az LMP volt elnöke az ÖT podcastjében. Az egykori politikus lényegében azt fejtegette, nem véletlenül nem sikerült annak idején rendes pártszervezetet kiépítenie az LMP-vel, mert valakik azt folyton megakadályozták, ez pedig összefügg azzal, hogy a Tisza Párt ma a semmiből, tagság nélkül első számú kihívója lehet a kormánypártoknak. Hogyan veszítette el a kormánypártokén kívül szinte minden politikai erő ma Magyarországon a beágyazottságát, és mibe fog ez kerülni? – erre a kérdésre kerestük a választ, amelyhez Nagy Attila Tibor politikai elemző segítségét kértük.
Ahogy arra Schiffer András is rámutatott a beszélgetésben,
a hagyományos polgári demokráciákban a pártok egyfajta közvetítő funkciót láttak el a társadalom és a politikai döntéshozók között.
„A pártok akkora tagsággal bírtak, hogy képesek voltak a választói akaratot – még akkor is, ha a gazdagok szava túlsúlyos volt mindig – becsatornázni a politikai döntéshozatalba. Mind helyben, mind nemzeti szinten” – magyarázta Schiffer.
Hozzátette:
a pártok, akár jobb, akár baloldaliak, össze voltak nőve szervesen szakszervezetekkel, diákszervezetekkel, egyházi szervezetekkel
(...) a polgári demokráciák, amikor kialakultak, azon a feltételezésen alapultak, hogy
vannak nagy pártok, amelyek kellő sokasággal bírnak ahhoz, hogy a választói akaratot becsatornázzák a döntéshozatalba”.
Márpedig 2010 után egy ideig két párt volt Magyarországon, amely ilyen szintű beágyazottsággal rendelkezett: az MSZP és a Jobbik.
„A pártstruktúra leépülése és a hálózat eltűnése hosszú folyamat volt mind a Jobbik, mind az MSZP esetében. Ezt biztosan nem tudhatom – csak vélelmezem, mert vannak erre mutató jelek –, hogy a Fidesz valószínűleg mind a két pártba beépült. De azt is kár volna tagadni, hogy a Jobbik és az MSZP leépülése rengeteg rossz saját döntés következménye. Volt ilyen bőven a humánpolitika terén, a helyzetfelismeréseik is következetesen rossznak bizonyultak” – fejtette ki megkeresésünkre Nagy Attila Tibor politikai elemző.
„Ha a humánpolitikát nézzük, elmondható, hogy mindkét párt sorozatosan rossz elnököket választott. A Jobbikot Vona Gábor kínkeservesen, de valahogy egyben tartotta. Amint ő lemondott, rosszabbnál rosszabb elnökök jöttek, akik vagy unalmasak voltak, vagy nem tudták kezelni a belső konfliktusokat, melyeket szerintem a Fidesz is igyekezett gerjeszteni. Az MSZP-vel kapcsolatban Kovács Lászlónak volt az a mondása, hogy egy időben a párt elnökségéből ki lehetett volna állítani egy kormányt, mert olyan szakértelemmel és tapasztalattal rendelkeztek a tagok. Innen jutottak el oda, hogy Bangóné Borbély Ildikó is elnökségi tag lett és csupa nevenincs ember. Az MSZP-ben egy idő után nem az érdemek szerint lehetett előrejutni, hanem aszerint, hogy ki dörgölőzött jobban a pártközponthoz” – magyarázta a politológus.
Szanyi Tibor, egykori MSZP-s politikus, a párt egykori elnökségi tagja és az ISZOMM jelenlegi elnöke kérdésünkre elmondta szerinte a szocialisták már Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választását követően elindultak a lejtőn.
„Az utolsó baloldali akciója az MSZP-nek, hogy Medgyessy Pétert indítottuk miniszterelnök-jelöltként, akit aztán meg is választottak. Ő még úgy politizált, ahogy az a baloldali nagykönyvben meg van írva, szociálisan érzékeny volt, a tőkére gyanakodva nézett. Aztán jött Gyurcsány és ráülve az SZDSZ-re megpuccsolta Medgyessyt” – fogalmazott Szanyi, aki szerint onnantól kezdve teljesen mindegy volt, mi történik a következő hat évben. „Neoliberális vergődés volt” – tette hozzá a baloldali politikus. Kérdésünkre, hogy a neoliberális fordulat hogyan hatott a hagyományos baloldalt preferáló pártszervezetre, Szanyi Tibor elmondta,
vidéken azért volt emiatt zúgolódás, de a nagyvárosokban a domináns szerepet betöltő értelmiségiek miatt kevésbé.”
„A vidéki alapszervezetek gondjai, bajai nem törtek a felszínre a városban, ahol azzal nyomták el ezeket, hogy »jó, jó, majd visszatérünk rá«. Az értelmiség szinte mindent alárendelt a hatalomban való megmaradásnak” – emlékezett Szanyi.
A hagyományosan az MSZP-vel szövetséges szakszervezetek sem lázadoztak? – tesszük fel a kérdést.
Szanyi Tibor erre magát sem kímélő őszinteséggel válaszolt:
Ki merem mondani, hogy a szakszervezeteknek a mi kormányzásunk alatt is »kuss!« volt a neve.
Nem nagyon figyeltünk oda arra párt szinten, hogy mit mondanak a szakszervezetek. Én személy szerint odafigyeltem, meg még páran, de nagyon kevesen voltunk, és annyi önkritikát is merek gyakorolni, hogy
én sem harcoltam elég keményen értük. Meghallgattam a szakszervezeteket, de nem voltam a szószólójuk.
Nem szeretném feltüntetni magam szakszervezeti bajnoknak”.
Az ISZOMM elnöke rámutatott,
a magyar szakszervezetek egyik utolsó erős támogatója a szocialista pártban az a Kiss Péter volt, akit a neoliberális vonalat képviselő Gyurcsány Győzött le a 2004-es miniszterelnöki versenyben.
Visszatérve Schiffer András szavaira. Az LMP volt elnöke fontos üzenetet lát abban, hogy az ellenzéki közvélemény-kutatók szerint a Tisza úgy ostromolja az egeket, hogy közben bevallottan nagyjából két tucat tagja van.
Mintha lenne egy tudatos stratégia arra, hogy élő organizmusok a magyar társadalomban ne jöjjenek létre mint politikai aktorok, és amik létrejöttek, azokat is öljük meg”
– fogalmazott Schiffer.
Gavra Gábor műsorvezető erre visszakérdezett, kiknek a stratégiája lehet ez, mire Schiffer rávágta: „Gondolom, a mikoradományozóké, én nem tudok egyébre gondolni”.
„Ez egy veszedelmes tendencia”
– mondta.
Mint arra Schiffer rámutatott, egy „pártnak van tagsága, vannak küldöttek, akik nem biztos, hogy úgy gondolják a dolgokat, mint azok az influenszerek, véleménymagyarázók, »mikroadományozók«, akik rendelik a zenét”.
Hozzátette: „az influenszer, bürokrata vagy lobbista politikusok egy az egyben az őket installáló mikroadományozók – de beszéljünk nyíltan –, óriásvállalatok, a globális nagytőke kezében vannak.
Nem kell többet bajlódni azzal, hogy a választók pártokon, érdekszervezeteken keresztül megnyilvánulnak és akarnak valamit”
– fejtette ki.
„A Tiszának valóban nincsen klasszikus pártszervezete, továbbra is körülbelül harminc tagjuk van, de ez egy csalóka szám, hiszen ebbe nem számoljuk bele a Tisza-szigeteket, amelyek nagy aktivista hálózatot kínálnak a pártnak” – mondta Schiffer András fejtegetésével kapcsolatban Nagy Attila Tibor.
Az elemző arra is rámutatott,
ennek még hatalomtechnikai előnye is van Magyar Péter számára, hiszen az aktivistái úgy dolgoznak a párt győzelméért, hogy mivel nem tagok, beleszólásuk nincsen a párton belüli folyamatokba,
a felső szinteken történő döntéshozásba. Magyar Péter már tavaly nyáron megígérte, hogy tömeges belépések lesznek a pártba, de ez nem történt meg”.
A politológus szerint úgy tűnik, nem is érdeke ez a pártelnöknek, „neki kényelmes az, hogy ellátja munkával, feladattal a Tisza-szigetek tagjait, de közben nem engedi őket belépni a pártba, mert
minél több tag van, annál többen szólhatnának bele a párt életébe és annál többen pályáznának különböző tisztségekre.
Ezt jelentené a tömeges tagság. Ehelyett Magyar Péter azt mondja: »nem, nem szólhattok bele a párt ügyeibe, egyet tehettek, kiválaszthatjátok, ki induljon a ‘26-os választáson egyéniben, de a pártvezetésnek ebben is vétójoga lesz«”.
Ez utóbbi némileg összecsengett azzal, amit az LMP volt elnöke mondott az erős párttagság és a „mikroadományozókkal” szembeni ellenálló képességgel, de Nagy Attila Tibor ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Nem gondolom, hogy annál kitettebb a nemzetközi erőknek egy párt, minél kevesebb tagja van. Ez sok mindentől függ. Például, hogy maga az ország mennyire tud ellenállni a külföldi befolyásolási kísérleteknek, mennyire összetartó az adott párt vezetősége, vagy hogy mennyire erős a frakciófegyelem”.
Szanyi Tibor viszont Schiffer elméletére azt mondta: „Van benne valami”.
„Nem úgy kell elképzelni, hogy a pártvezetők leülnek egy füstös szobában a finanszírozókká és megbeszélik, hogy mi a dolguk, hanem úgy, hogy ha a pártvezetés látja valakiben a finanszírozási hajlandóságot, akkor sokkal érzékenyebben viszonyul az ő kívánságai felé” – magyarázta az ISZOMM elnöke.
De nemcsak közvetlen fizetésekkel lehet támogatni egy pártot.
Szanyi Tibor szerint a Tisza ránézésre annyi támogatást kapott a Facebook-algoritmustól, amennyit egy párt még pénzért sem tudna megszerezni magának.
„Ha mi ennyi támogatást kapnánk a Facebook algoritmusától, akkor már rég az ISZOMM lenne a második, harmadik legnépszerűbb párt Magyarországon” – jelentette ki.
Ehelyett az ISZOMM az augusztusi kongresszusán azt a stratégiai döntést hozta, nem indulnak el a ‘26-os választáson, hacsak nem jön létre egy igazi baloldali blokk, amelyhez szívesen csatlakoznának, de erre jelenleg Szanyi Tibor nem sok esélyt lát.
Nyitókép: Fotó: Kisbenedek Attila / AFP