Megbízható forrásaim szerint Orbán, Szijjártó és Rogán is orosz ügynökök – de hogy az MI6 beugrott az ingzsebembe, az sajnos nem tűnt fel

Rút dolog az őszinte, felszabadult káröröm.

Ezt az embert a magyar ellenzéki nyilvánosság jelentős része követte, külpolitikai orákulumnak, titkok tudójának gondolja. Nemzetbiztonsági tanácsadóként (ki)tartotta a Magyar Szocialista Párt pártigazgatója. Olyan neves médiumok, melyek szerint Nógrádi Gyuri bácsi üresfejű kókler, teljesen komolyan gondolták szakértőként való szerepeltetését. Ízlése ellenzéki politikusokban mindig is kényes volt, ragaszkodott ahhoz, hogy teljeskegyelműekkel semmiképpen se mutatkozzék: Márki-Zay Péter jelöltje volt, Hadházy Ákosnak fejtette meg a világot az MTVA épülete előtti rögtönzött műsorban, és Magyar Pétert is kedveli, természetesen.

Miközben külpolitikához akár csak érintőlegesen kapcsolódó formális pozíciója nyolcadik éve nincsen, és természetesen az is értelemszerű, hogy miniszteri értekezletekre, a Karmelitába vagy a Fidesz-székházba bejárással rendelkező épeszű ember évtizedes távlatban nem áll már szóba vele,

Pedig ő egész online életében nem tett többet három dolognál: vezető nyugati lapok külpolitikai jelentéseit fordította egy robotpilóta magyarságával, tetszőleges természetes vagy jogi személytől berajzolta a legrövidebb egyenes vonalat Moszkváig, illetve Facebookon keresgélt képeket vagdosott össze konteókká. Aztán bizonyosan elégedetten csettintett is egyet: mára megvolnánk, világ megfejtve, ellenzéki agyak lesózva, egyszer úgyis felkér majd valaki külügyminiszternek. Vagy itt, vagy ha itt nem, hát Tajvanon.

Hadd elevenítsem fel az ezer ármánykodó hazugság közül a „Zsolti bácsi” kérlelhetetlen leleplezését megelőző hőstettet. Fogott Káncz Csaba egy képet Győri Enikő fideszes EP-képviselő spanyol borász barátairól, a képről levágta a férjet,

És ezt az állítást tényleg a meleg levegőből koholta egyenest, akárcsak az eggyel szakmaibbnak látszókat.

Ez az ember a Lubjanka pincéjében rejtező zsarolóaktákat vizionált Orbán Viktorról, Oroszország második külügyminiszterének nevezte Szijjártó Pétert, orosz parancsnak a CEU elüldözését, a legkeményebb álhíreket terjesztette Magyarország uniós és Ukrajna-politikájáról, a régióhoz viszonyított gazdasági helyzetéről, uniós pénzeinkről. Ráköpte az ügynökbélyeget mindenkire, aki valaha részt vett a magyar kormány Káncz számára – s mint kiderült, Káncz tartótisztjei számára is – utálatos külpolitikai tevékenységében. Mindenkiről pontosan tudta, ügynök-e, és ha igen, kié.

Magyarország legnagyobb külpolitikai álhírgyárosa végre elnyerte méltó büntetését: a megmártózást tulajdon kardjában. Mint a gesztenyeméz, olyan édesen csúszott a szerdai Tuzson-jelentés harmadik pontjának néhány mondata: „A Kánczhoz köthető bankszámla pénzforgalmi adatainak 2016-os vizsgálata során megállapítást nyert, hogy 2012. szeptember és 2016 között 12 alkalommal történt különböző összegű utalás a brit hírszerző szolgálat (MI6) volt munkatársai által alapított, üzleti hírszerzéssel foglalkozó vállalkozás részéről.” Ennél már csak a védekezés csúszott édesebben azoknak, akik hozzám hasonlóan tiszta szívből gyűlölték Káncz álhíreit: „Honnan tudhattam volna, hogy ez egy fedőcég?”

Meg a CEU-ról, hogy orosz parancsra penderítették ki az országból. Meg úgy minden másról minden mást.

Tetszett volna előhúzni azt is a geopolitikai elemzőközpontnak álcázott meleg levegőből.

Nyitókép: Képernyőkép