Mondhatnám, hogy hiányoztak a balos sajtó és újabban a tiszás „szeretetegyház” ordenáré támadásai, de ezek nélkül azért tudnék létezni. Történelmi fontosságú választás közeledik. Ahogy a voksolások előtt mindig, most is megszólalt a lelkiismeretem: mit tudnék én tenni, hogy minden a legjobban alakuljon? A kollégáimra testáltam cégvezetői, egyéb üzleti, valamint kreatív tevékenységeim jelentős részét, hogy legyen időm vívni a közéleti kirakatban. Jó ideje így van ez. Tizennyolc évesen, a rendszerváltoztatás évében voksoltam először, azóta vagyok Fidesz-szavazó, 2002-ben álltam ki nyíltan Orbán Viktor és politikája mellett, s mivel hűséges típus vagyok, nem kérdés, hogy most is ugyanabban hiszek. Hiszek a magabíró, szuverén, keresztény Magyarország eszméjében és abban, hogy kizárólag egy erős patrióta vezető mentheti meg hazánkat attól a globalista elmebajtól, amivel Európa nyugati felét sajnos már sikerült tönkretenniük a világrontó erőknek.
Hogy látja a magyar közbeszéd állapotát, mit gondol a kormány kihívójáról?
Személyesen ismerem Magyar Pétert. Nem barokkos túlzásnak szánom, de a Jóisten mentse meg a hazánkat attól, hogy ez a nárciszba oltott páva egy percre is az ország miniszterelnöke legyen! Meglátásom szerint agresszív viselkedésével, minden morált nélkülöző, katatón hazudozásaival az utóbbi harmincöt esztendő legkártékonyabb politikai aktora, pedig valljuk be: nagy volt a tolongás e téren. Gondoljunk csak az azóta szerencsére kimúlt SZDSZ – manapság a Tisza környékén felbukkanó – szellemi kútmérgezőire és arra az infernális, hungarofób világra, amelyet képviseltek. Így nyer értelmet a Demszky Gábort ábrázoló fénykép az ifjú Magyar Péter szobája falán… Az általuk elvetett gyűlöletmagocskák mára kikeltek, s a Tisza-szekta fundamentalista tagozatában szökkentek szárba, ezeket locsolgatja, hergeli Magyar Péter nap nap után. Dermesztő látni, ahogy Lenin-fiúkat megszégyenítő stílusban fenyegetnek, akasztanának bárkit, aki az útjukba kerül. Egyelőre csak verbálisan… Ennek megálljt kell parancsolni, azonnal.
Milyen állapotban van a Fideszhez köthető közösség?
A patrióta tábor, köszöni szépen, jól van. Ennek ellenére tizenöt évnyi kormányzás után magunkat is fontos emlékeztetnünk arra, honnan indultunk, hol tart ma a hazánk, és mi minden veszhet el, ha nem teszünk meg mindent a győzelemért. Magyarország ma – minden közéleti kakaskodás ellenére – a béke szigete, egy biztonságos, élhető, kiszámítható ország. Minden patriótának van miért felemelt fejjel járnia, de a magyar karakter már csak olyan, hogy nem szeretünk kérkedni az eredményeinkkel. Pedig most ennek van itt a rendelt ideje. Már csak azért is, mert a destruktív erők azon igyekeznek, hogy elvegyék jogos büszkeségünket. Nem szabad engednünk, ezért kell a digitális világban is karakteresen hallatni a hangunkat.