A DK 19-re húz lapot azzal, hogy elindul a választáson

A Demokratikus Koalíció újra – már ki tudja hányadszor – feltalálta a meleg vizet. Azt vették a fejükbe, hogy elmennek mind a 106 egyéni választókerületbe és bemutatják a 150 pontos programjukat. A DK már hosszú hónapok óta úgy viselkedik, mint egy tengerben kapálózva fuldokló ember, aki egyre reménytelenebb kísérleteket tesz arra, hogy valahogy kievickéljen a partra, s bár van esélye a túlélésre, egyre fogy az ereje.

Dobrevék ugyanis annak ellenére veszik nyakukba az országot, hogy a párt létrehozója, lelke, egykori elnöke és spirituális vezetője gyakorlatilag egy hasonló akcióba bukott bele. Gyurcsány Ferenc ugyanis tavasszal a lakóautójával bejárta Tolnát és Baranyát – meg persze egy halom más vármegyét –, és azt volt kénytelen tapasztalni, hogy jóformán a kutya sem kíváncsi rá; ráadásul néhány egészen szürreális kalandba bocsátkozott bele, mint amikor például megígérte két nyomorban élő embernek, hogy új házat húzat fel a fejük fölé. Ekkor jött rá, hogy számára eljött a game over pillanata, és kisasszézott a magyar közéletből.

Persze nem meglepő, hogy a DK találkozni akar hús-vér emberekkel, bízva abban, hogy ezzel a módszerrel tud annyi újabb hívet találni magának, amellyel biztos lehet a parlamenti bejutásuk, most ugyanis épp a határán állnak ennek. A nyáron több közvélemény-kutató hozott ki felmérést, és jó szokás szerint ezek eltérő eredményt mutatnak. Több intézet szerint esélyük van az öt százalékos küszöb megugrására – volt, amely 8-9 százalékot is kihozott nekik, de például a 21 Kutatóközpont, illetve a Medián – mind a teljes népesség, mind a pártot választók, mind a biztos szavazóknál is csupán 2-2-2 százalékra taksálta őket.

A portál a 21 Kutatóközpont, az Idea, a Medián, a Nézőpont, a Publicus, a Republikon és a Závecz elérhető és leginkább összevethető kutatásait veszi figyelembe. Ebből az derül ki, hogy augusztus végén 5,3 százalékon álltak. Ez ugyan akár reménykeltő is lehetne a számukra, de 2024. június 8-án, az európai parlamenti választás előtt egy nappal ez a szám 10,7 százalék volt, másnap viszont csak 8,03 százalékot értek el, ráadásul együtt indultak az MSZP-vel, valamint a Párbeszéddel, tehát elvileg ez a két, jelenleg a haláltusáját vívó párt elvileg még erősítette is őket. 

Egyébként attól kezdve tavaly októberig folyamatosan csökkent a DK népszerűsége – akkor 5,8 százalékon álltak –, azóta pedig hullámzik. De ennél talán még kellemetlenebb kutatás is napvilágot látott nemrégiben. Szintén a 21 Kutatóközpont kérdezte meg az embereket arról, hogy az adott politikusokat mennyire látná szívesen fontos politikai szerepben. 

Tehát az a helyzet, hogy nemcsak Gyurcsány Ferencre, de az utódjára, Dobrev Klárára sem vevők a választók. Pedig a 2022-es parlamenti választáson elszenvedett fiaskó után olyan biztatónak tűnt számukra a jövő. Egyértelműen a DK tűnt a legpotensebb ellenzéki pártnak, dominálni akarták és tudták a balliberális térfélt, Gyurcsány biztos kézzel igazgatta a pártot, az akkori felesége árnyékkormányt alakított, szakmányban gyártották a szakértői anyagokat, nyilatkoztak, sajtótájékoztatókat tartottak, úgy tettek, mintha komolyan kellene őket venni. Ezenkívül applikációval támadtak a gyanútlan állampolgárokra, és még hasonló ötletekkel rukkoltak elő.

Azután jött a kegyelmi ügy, Magyar Péter, valamint a Tisza Párt és a DK marginális szerephez jutott csak, az EP-választás másnapján pedig a valódi politikai innovációnak számító árnyékkormánynak is befellegzett, nyilván nem akartak magukból hülyét csinálni azzal, hogy folytatják a kilátástalan küzdelmet.

Az viszont több mint kérdéses, hogy a 150 programpontjuk ismertetésével, az általában ismeretlen jelöltjeik bemutatásával tudnak-e bármit is javítani a helyzetükön. Az eddigi példák azt mutatják, hogy aligha, hiszen néhány megveszekedett politikarajongó és időmilliomos kivételével aligha várható, hogy bárki is áttanulmányozza és értelmezze a párt elképzeléseit, egyébként is rossz hírük van az ilyen politikai ígérgetéseknek. 

Hasonlóan nem sok hozadékra számíthatnak a XVI. Kongresszus megtartásától sem, holott úgy vélik, ez az esemény fontos mérföldkő lesz a választásokra való felkészülés folyamatában. 

A Demokratikus Koalíció minden rossz előjel ellenére bízik abban – vagy legalábbis úgy csinál, mintha bízna –, hogy van több százezer baloldali ember, aki sosem szavazna jobboldali pártokra – így a Fidesz mellett a Tiszára sem –, és őket akarják elráncigálni az urnákhoz. Ezért gyakorlatilag kétfrontos háborút vívnak, ugyanolyan hevesen támadják Magyar Péteréket, mint a kormánypártot. Persze ebben semmi meglepő nincs, a Tisza elnöke már régóta arról beszél, hogy nem egyedül a Fidesztől, hanem az Orbán–Gyurcsány-korszaktól – sőt, mostanában már Bajnai Gordon is megkapja a magáét – akarja megszabadítani az országot.

Nemrég azt írta, „április előtt válaszra vár az a fontos kérdés, hogy a baloldal és a liberálisok meddig tűrik Magyar Péter áradó gyűlöletét mindazzal szemben, ami nekik fontos. Mikor veszik észre, hogy a kötcsei ordibálás, a kirekesztő, a nemzetből kiiktatni akaró szándék valójában a Fidesz, és a szélsőjobb nyelve. Mindkét szónoktól. A magukért ki nem álló baloldal és liberálisok Orbán után meg akarják kapni Orbánt.” 

Ha nem érik el az öt százalékot és kizúgnak a parlamentből, akkor végük van. Ha ráadásul egy-két körzetet azért bukik el a Tisza, mert ott volt dobrevista jelölt is és elvitt pár százalékot – főleg, ha ezen múlik a kormányváltás – akkor olyan ellenzéki harag fog rájuk zúdulni, hogy attól koldulnak.

Ha listáról bejutnak néhányan és hatalmon marad a Fidesz, akkor ezek a képviselők elpancsikolnak még négy évet langy meleg vízben „harcos” ellenzékiként. Ha nyer a Tisza, de a kormányalakításhoz nem lesz elég mandátumuk és rászorulnak a DK-ra, na, az lesz majd érdekes koalíciós tárgyalás két, egymást ennyire gyűlölő párt tagjai között...

Nyitóképünk: A DK Facebook-oldala