Persze, miért is kellene a több mint 7 ezer kilométeres vasúti hálózat minden kilométerén gondoskodni a pályáról. A Budapest-Székesfehérvár körzetek, az Intercity vonatok és a négy európai közlekedési folyosó kivételével a többi kb. 3000 kilométer pálya fenntartására, felújítására amúgy sem jut pénz. Igaz, a százévenkénti karbantartás kissé nevetségesen hangzik, de tény, hogy a kötelező 25 évenkénti karbantartáshoz évente az összes magyar nyugdíjas egy havi nyugdíjára, 350 milliárd forintra lenne szükség, és csupán ennek a harmada jelenik meg a költségvetésben.
Nyilván a pályafenntartástól élesen elválasztott személyszállítási szolgáltatás sem kívánja meg a mellékvonalakon a MÁV jelenlétét. Ezt a regionális közösségi közlekedést a szervező önkormányzatok a jegyártámogatás lakosságszám alapján számított decentralizálása mellett végeztethetnék, azaz megrendelőként kiadhatnák »gebinbe« a helyi regionális közösségi közlekedést.
A szétrohadó vasúti hálózaton való ingyenes közösségi közlekedés ma a közvélekedés szerint »szerzett jog«. Hogy erről le kell mondani, azt a kormány kötelessége megértetni az idősekkel, de az őszinteségi rohamot tetézhetné azzal, hogy a jegyár támogatás felhasználásáról való döntés jogát az önkormányzat kapja. Márpedig a testület azt részesíthet és olyan előnyben (iránytaxi), akinek esetében ezt méltányosnak tartja.