Persze, miért is kellene a több mint 7 ezer kilométeres vasúti hálózat minden kilométerén gondoskodni a pályáról. A Budapest-Székesfehérvár körzetek, az Intercity vonatok és a négy európai közlekedési folyosó kivételével a többi kb. 3000 kilométer pálya fenntartására, felújítására amúgy sem jut pénz. Igaz, a százévenkénti karbantartás kissé nevetségesen hangzik, de tény, hogy a kötelező 25 évenkénti karbantartáshoz évente az összes magyar nyugdíjas egy havi nyugdíjára, 350 milliárd forintra lenne szükség, és csupán ennek a harmada jelenik meg a költségvetésben.
Nyilván a pályafenntartástól élesen elválasztott személyszállítási szolgáltatás sem kívánja meg a mellékvonalakon a MÁV jelenlétét. Ezt a regionális közösségi közlekedést a szervező önkormányzatok a jegyártámogatás lakosságszám alapján számított decentralizálása mellett végeztethetnék, azaz megrendelőként kiadhatnák »gebinbe« a helyi regionális közösségi közlekedést.
A szétrohadó vasúti hálózaton való ingyenes közösségi közlekedés ma a közvélekedés szerint »szerzett jog«. Hogy erről le kell mondani, azt a kormány kötelessége megértetni az idősekkel, de az őszinteségi rohamot tetézhetné azzal, hogy a jegyár támogatás felhasználásáról való döntés jogát az önkormányzat kapja. Márpedig a testület azt részesíthet és olyan előnyben (iránytaxi), akinek esetében ezt méltányosnak tartja.
Egyszer úgyis eljön az igazság órája. Az Isten ne adja, hogy egy hatalmas vasúti baleset formájában történjék ez meg. Akkor ugyanis kevés lesz elcsapni a minisztert!”
Nyitókép: MTI/Katona Tibor
***