A „görögdinnye-stratégia” mögött a baloldal politikai céljai rejtőznek: zöld külső, vörös belül. Projekt Hüdra-cikksorozatunk legújabb részében feltárjuk, hogy a környezetvédelmi mozgalmak és NGO-k hogyan használják fel a klímavédelmet a globalista érdekek érvényesítésére.
A nemzetközi baloldal már évtizedek óta szisztematikusan politizálja a környezetvédelem kérdését, amely nem véletlenül kapta a „görögdinnye-stratégia” becenevet – hiszen kívül zöld (környezetvédő), belül viszont vörös (baloldali ideológiai). A nyílt társadalom név alatt működő, külföldi finanszírozású NGO-kon keresztül a progresszív erők egy látszólag nemes célt – a Föld megmentését – felhasználva igyekeznek radikális politikai programjaikat előretolni. Valódi céljuk nem a környezet védelme, hanem a hagyományos értékek és nemzeti szuverenitás lebontása, miközben a könnyen befolyásolható fiatalokban látják jövőbeli szavazótáboruk csíráját.
Különösen aggasztó a globális NGO-hálózatok – köztük a Soros György által támogatott szervezetek – szerepe ebben a folyamatban, amelyek a környezetvédelmet csak ürügyként használják ahhoz, hogy a nemzetállamok döntési autonómiáját korlátozzák és egy centralizált, baloldali globalista rendszer felé tereljék a közbeszédet. Nemzetközi és hazai tevékenységük mélyreható elemzése feltárja, hogy a látszólag önálló civil kezdeményezések mögött a legtöbb esetben politikai érdekcsoportok húzódnak meg.
A 2022-es választás előtt, 2021. szeptember 24-én megrendezett „Globális klímasztrájk” is jól példázza ezt a tendenciát, mely a világ 92 országának több mint 1500 helyszínen, köztük Budapesten zajlott le. Bár a rendezvény hivatalos üzenete a klímaválság elleni küzdelem volt, a budapesti megmozdulás gyakorlatilag ellenzéki politikai platformmá vált. A színpadon egyértelműen baloldali, globalista narratívák domináltak: támadták a kormány gazdaságpolitikáját, a Vadászati Világkiállítást, és olyan beruházásokat, amelyeket a hazai baloldal régóta politikai célból tematizál. A Greenpeace – amely nem véletlenül szorosan kapcsolódik a nemzetközi progresszív mozgalmakhoz – még tovább ment, és nyíltan bekapcsolódott az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek programjának értékelésébe. „A 2022-es választás klímaválasztás lesz” – hangoztatta a szervezet. Ebből is jól látszik, hogy a „klímatüntetések” mögött nem környezeti aggályok, hanem politikai célok húzódnak meg.
Mindez arra figyelmeztet, hogy a klímavédelmi kérdés egyre inkább a baloldal ideológiai harcának eszközévé vált, amelyet a globalista erők a hagyományos nemzeti értékek elleni küzdelemben vetnek be. A valódi fenntarthatósági kérdések megoldása helyett a radikális környezetvédelmi retorika egyre gyakrabban szolgálja a politikai hatalomátvétel és a társadalom átformálásának céljait.
A Globális klímasztrájk mögött számos radikális baloldali és globalista szervezet áll, amelyek nem csupán a környezetvédelem ügyét képviselik, hanem egyértelműen politikai célokat is követnek. Ezek közül kiemelkedik:
Mindezek mellett fontos megvizsgálni a mozgalom finanszírozási hátterét, mivel az további bizonyítékot szolgáltat a háttérben meghúzódó szereplőkről. A klímasztrájkot támogató szervezetek – köztük az Amnesty International és az Avaaz – 2000 és 2019 között összesen több mint 29,5 millió dollárt kaptak a Soros György által alapított Open Society Networktől.
Ezt is ajánljuk a témában
A háttérszervezetek működését összefoglaló cikksorozatunk nevét a mitológiai hüdráról kapta, hiszen működésük leginkább ezen lényhez hasonlítható: ha egy fejét levágják, kettő nő a helyére.
Az Avaaz nevű mozgalom a klímavédelem ügyének radikális baloldali átpolitizálásában játszik meghatározó szerepet. Erről a tevékenységét jól szemléltetik az NGO alapítói, akik között megtaláljuk:
A pénzügyi kapcsolatok pedig itt is egyértelműek: Soros alapítványa 2009-ben összesen 600 ezer dollárral támogatta az Avaaz-t – ebből 300 ezer dollár általános célú, míg további 300 ezer dollár kifejezetten klímapolitikai tevékenységükre kaptak.
A szervezet politikai célzottságát legjobban 2019-es akciója mutatja, amikor szándékosan az európai parlamenti választások elé időzítette a második Globális klímasztrájkot. Nyíltan kampányolt a jobboldali pártok ellen, miközben a liberális erők támogatására buzdított.
További érdekesség, hogy 2015-ben az Avaaz egyik vezetője, Luis Morago nyíltan bírálta Magyarország migrációs politikáját.
A zöldnek álcázott vörös és civilnek álcázott NGO-k nemzetközi áttekintése után vizsgáljuk meg – a teljesség igénye nélkül –, kik a Soros-hálózat hazai képviselői.
Az Alapítvány legfrissebb elérhető éves beszámolója szerint céljaik között olyanok szerepelnek, mint a hazai környezettudatosság fejlesztése és környezettel kapcsolatos állampolgári, fogyasztóvédelmi és jogérvényesítési érdekek segítése. A következőkben azonban nyilvánvalóvá tesszük, hogy ennél sokkal, de sokkal nagyobb ambícióik és feladataik vannak.
Az Ökotárs Alapítvány (1994) létrehozása ugyanis egy tudatos befolyásszerző stratégia része volt: célja a külföldi pénzek újraelosztása és a politikai nyomásgyakorló hálózat kiépítése volt Magyarországon. Az alapokat eredetileg a Soros Alapítvány által támogatott Autonómia Alapítvány kezelte, később ezt a szerepet vette át az Ökotárs az Environmental Partnership Association (EPA) nemzetközi hálózaton keresztül, kijátszva az amerikai adószabályokat. A támogatások civil álcában működő, valójában politikai célokat szolgáló szervezetekhez kerültek.
Azonban a hálózat nem állt meg itt: 2004-től megszerezték a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) forrásainak elosztási jogát konzorciumban az Autonómia Alapítvánnyal, a Kárpátok Alapítvánnyal és a DemNet Alapítvánnyal. Ezeket a pénzeket verseny és átláthatóság nélkül kapták meg, manipulált pályázati folyamatok révén, de természetesen a döntéshozatalba közvetlenül bevonták Soros embereit.
2017-től lobbitevékenységükkel és folyamatos jelenlétükkel beszivárogtak az Európai Unió legmagasabb döntéshozó szervébe, az Európai Bizottságba. Ez a munka 2021-ben hozta meg gyümölcsét, mikortól kezdve a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek (Citizens, Equality, Rights and Values – CERV) programon keresztül már uniós pénzekből finanszírozzák saját hálózatukat, kikerülve a nemzeti ellenőrzést. Erről a stabil menetelést bizonyítja a Szuverenitásvédelmi Hivatal Ökotársról készített jelentése is, melyben szerint:
A hálózat belső igényeire szabott, az Európai Bizottság által koordinált CERV program 2021-től lehetőséget teremtett az amerikai érdekcsoportoknak, hogy az Európai Bizottság megszállásán keresztül belső, uniós forrásokat juttassanak a politikai nyomásgyakorló szervezeteiknek Magyarországon és Európa-szerte.
A 2021-ben indult CERV program keretében 2024 végéig összesen 1380 projektet támogattak Európa-szerte, mely támogatottak köre egyértelmű mintázatot mutat. A forrásokat nemzeti vagy nemzetközi szintű konzorciumok kezelik, ezek mindegyike egy-egy felügyeleti szervhez tartozik.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal által végzett átfogó vizsgálat alapján a magyar résztvevőkről a következő kép rajzolódik ki: hazánkba összesen 17 749 765 euró (7 217 995 186 forint) érkezett, amely igazoltan a CERV-programból származik. A támogatásban részesült 340 szervezet két csoportba sorolható: politikai nyomásgyakorló szervezetek és civil szervezetek. Előbbiek összesen 13 027 733 euró támogatást kaptak, amelyet 46 NGO között osztottak szét. A civil szervezetek részére pedig 4 722 031 euró jutott, ezt az összeget 294 szervezet kapta.
Ez azt jelenti, hogy a Magyarországra jutó források 73,4%-a politikai nyomásgyakorló szervezetekhez került, ami több mint 5 milliárd forintnak felel meg.
Kiemelt támogatásban részesült az Ökotárs Alapítvány, amely 3 388 989 eurót kapott, a Minority Rights Group Europe (MRGE) 2 563 201 euróhoz jutott, míg a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány (NIOK) 936 334 euró támogatást nyert el.
További jelentős támogatásokat kaptak olyan szervezetek is, amelyek kimutatható módon kapcsolódnak az amerikai befolyásolási hálózathoz, például a Republikon Tudományos, Oktatási és Kutatási Alapítvány (451 320 euró), az Amnesty International Magyarország (319 107 euró), a Magyar Helsinki Bizottság (178 374 euró), a 21 Kutatóközpont Alapítvány (142 002 euró), valamint a Társaság a Szabadságjogokért (88 966 euró).
Az Ökotárshoz képest az Energiaklub egy „mezei” Soros NGO, amely megmaradt a kaptafánál. Ők hagyományos végfelhasználói a feljebb kifejtett finanszírozási láncnak – végzik a dolgukat, gáncsolják Magyarország energiaszuverenitási törekvéseit, természetesen környezetvédelmi álca mögé bújva.
Fő profiljuk, hogy keresztbe tegyenek a Paks II. projektnek, mely szerintük „egy energiapazarló, kockázatos és felesleges beruházás”. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy az Energiaklub 2019-ben több, mint 20,7 millió forintot kapott a Nyílt Társadalom Alapítványoktól egy antinukleáris témájú „tényfeltáró cikksorozatra”, melyet a szervezet a szintén Soros által támogatott Átlátszóval, illetve a G7-tel közösen készített el. Az Intézet 2020-as szakmai jelentésében pedig megbízóként tűnik fel az Ökotárs Alapítvány.
A bőkezű támogatások nem előzmények nélküli fejlemények: az Open Society Foundations 2016 és 2018 között több mint 150.000 dollárral – akkori árfolyamon körülbelül 40 millió forinttal – támogatta az Energiaklub hazai tevékenységét.
Az Energiaklub antinukleáris, radikális baloldali aknamunkája nemcsak a társadalmi rend megbontására törekvő Soros-hálózat céljait szolgálja, hanem külföldi gazdasági érdekeket is.
Az osztrák állam 2019-ben összesen 3,8 millió forinttal támogatta a szervezet paksi bővítést akadályozó jogi és szervezési tevékenységét, amit 2020-ban további, több mint 1 millió forintos támogatással egészített ki.
Érdekes egybeesés, hogy ugyanebben az időszakban Magyarország villamosenergia-importjának csaknem felét Ausztriából szerezte be. Az új paksi blokkok megépítése nemcsak olcsóbb termelést hozna, hanem komoly versenyhelyzetet is teremtene az osztrák energiatermelők számára, így számukra gazdasági érdek a beruházás megakadályozása. Mivel Ausztria közvetlenül nem léphet fel Paks ellen, az NGO-n keresztül figyeli és segíti a bővítés lassítására vagy ellehetetlenítésére alkalmas lehetőségeket.
Mindezek fényében megállapítható, hogy a Soros-hálózat álcivil szervezeteinek valódi célja nem a környezet védelme, hanem az európai – köztük a magyar – politikai és gazdasági viszonyok befolyásolása. Mindez arra utal, hogy a Soros György által pénzelt szervezetek a klímavédelmet kulcstémává emelik annak érdekében, hogy elsősorban a fiatalabb generációkat a nyílt társadalom ideológiája mellé állítsák. Ez lehetőséget biztosít számukra arra is, hogy olyan politikai célkitűzéseiket is érvényesítsék, amelyek egyébként nem rendelkeznek széles társadalmi támogatottsággal – ilyen például az illegális migráció előmozdítása, a nemzetállami keretek lebontása, a transznemű ideológia jogi térnyerése vagy a drogfogyasztás liberalizálása.
Ezt is ajánljuk a témában
A háttérszervezeteket bemutató cikksorozatunk második része az LMBTQ- és gender-ideológiát népszerűsítő NGO-k működésére fókuszál.
I. rész: Fedőszervezetek működés közben – eddig nem látott részletek a USAID-botrányról
II. rész: Így működtetik a magyar LMBTQ-lobbit Soros György és az USAID forrásai
III. rész: Az ország legnagyobb drogreformere
A következő részben: Az illegális migrációt szervező Soros-szervezetek
Nyitókép: Mandiner-szerkesztés
„Micsoda felfedezés!” – szúrt oda a miniszterelnök politikai igazgatója.
Soros és Bajnai neve is előkerült.
A miniszterelnök politikai igazgatója a Harcosok órájában kijelentette, hogy mivel a Tisza Párt egy nemzetközi liberális hálózat budapesti lerakata, ezért ők is abban gondolkodnak, hogy adókat vessenek ki.
Úgy látja: Orbán Viktor csak a saját gyengeségét kívánta ezzel elfedni.
Sőt, így még a kocsmában sem beszélnek egymással az ivócimborák.
Raskó György is elszólta magát.
„Ebbe belerokkan ez a szerencsétlen ország” – véli a Republikon Intézet vezetője.
