A háttérszervezeteket bemutató cikksorozatunk második része az LMBTQ- és gender-ideológiát népszerűsítő NGO-k működésére fókuszál. Az elemzés feltárja a szervezetek befolyásolási technikáit, anyagi hátterét, és rámutat Soros György alapítványainak domináns szerepére a hazai genderlobbi finanszírozásában.
A háttérszervezetek működését összefoglaló cikksorozatunk – mely nevét a Hüdráról kapta – második részében a misztikus lény újabb fejeit, ezúttal az LMBTQ- és genderideológiát népszerűsítő, illetve ezen területeken lobbitevékenységet végző NGO-kat mutatjuk be. Az elmúlt tíz évben aktív társadalmi vita zajlik ezen a területen; elég csak a hetekben zajló Pride-tüntetéssorozatra gondolnunk.
A téma aktualitása nem kérdéses, azonban annak fontosságáról és társadalmi relevanciájáról megoszlanak a vélemények. Jogos kérdés, hogy a mai változó világrendben és a háborúk korában tényleg ezzel kell-e foglalkozni?
Ezt is ajánljuk a témában
A háttérszervezetek működését összefoglaló cikksorozatunk nevét a mitológiai hüdráról kapta, hiszen működésük leginkább ezen lényhez hasonlítható: ha egy fejét levágják, kettő nő a helyére.
A választ a nagy múltú Gallup elemző és közvélemény-kutató intézet Egyesült Államokban készített 2024-es telefonos felmérése adja meg. Az alábbi ábrán látható, hogy míg az 1945 vagy azelőtt születettek között mindössze 1,8 százalék vallotta magát LMBTQ-identitásúnak, a „boomerek” körében már 3 százalék, az X generációban 5,1 százalék, az Y (millenniumi) generációban 14,2 százalék, a Z generációban pedig 23,1 százalék volt ez az arány.
Ez alapján egyértelmű, hogy az LMBTQ-lobbi és a médián keresztül folytatott befolyásolás rendkívül hatékony.
De mivel is foglalkoznak pontosan ezek a háttérszervezetek? Az említett NGO-k alapvetően kétféle tevékenységet végeznek, melyeket fontos különválasztani. Egyrészt „felfelé” irányuló lobbitevékenységet, vagyis nyomásgyakorlást végeznek egy adott ország törvényalkotására, hogy bevezessék például a gendersemleges személyigazolványokat, születési anyakönyvi kivonatokat vagy WC-ket. Másrészt felvilágosító és befolyásoló rendezvényeket szerveznek „lefelé”, amelyekkel népszerűsítik ideológiájukat, illetve elbizonytalanítják a fiatal generációkat természetes identitásukban.
Magyarországon az LMBTQ-lobbi ernyőszervezete a Magyar LMBT Szövetség. Rajtuk kívül fontos szereplők a Háttér Társaság a Melegekért, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a PATENT Egyesület, a Szivárvány Misszió Alapítvány (vagyis Budapest Pride) és a Transvanilla Egyesület.
A szövetségnek tizenhárom tagja van, legfontosabb feladata más NGO-k tevékenységének koordinációja. Emellett önálló programokat is szervez, például képzéseket tart tanároknak, segítő szakembereknek és HR-munkatársaknak, érzékenyítő foglalkozásokat szervez iskolákban és munkahelyeken, valamint kampányokat indít az LMBTQI témák nyílt megvitatásának ösztönzésére.
A Soros-hálózat működését és az NGO-k összefonódását jól illusztrálja Hanzli Péter, a szövetség ügyvivő testületi tagjának karrierje. Hanzli a Szimpozion Egyesület alapítója, 2005 és 2010 között a „Melegség és megismerés” iskolai program, 2007 és 2016 között a Pride szervezője, továbbá 2011 és 2016 között a Háttér Társaság ügyvivője volt. Ezek a szervezetek és programok jelentős támogatást kaptak Soros György alapítványaitól.
Az „Itt vagyunk! Az LMBTQI emberek magyarországi társadalmi elfogadásának növelése közösségi megerősítés és szemléletformálás útján” projektet az Európai Bizottság 178 153 euróval támogatta, a Nyílt Társadalom Alapítványok további 15 000 dollárral. Ez mai értéken több, mint 78 millió forintot jelent.
A legnagyobb LMBTQ-lobbiszervezet a Háttér Társaság, melynek célja többek között „az LMBTQI emberek szükségleteit figyelembe vevő jogrendszer, közszolgáltatások és társadalmi hozzáállás kialakítása révén”.
Vagyis a szervezet vállalt célja a társadalom és a jogrendszer homo- és transzszexuális érzékenyítése, annak érdekében, hogy minél szélesebb jogokat kapjanak ezek a csoportok. Saját leírásuk szerint „egyesületünk meghatározó szerepet töltött be mind a hazai antidiszkriminációs szabályozás kialakítása, mind a jogszabály elfogadását követő esetjog alakítása során”; „fontos célkitűzésünk, hogy jogszabály készüljön a transznemű emberek nemének jogi elismeréséről, és hogy a nemi megerősítő beavatkozásokat teljes TB-támogatás mellett lehessen igénybe venni.”
A Háttér Társaság honlapja azért is szemléletes, mert a felsorolt támogató szervezetek jól mutatják, hogy az európai és nemzetközi intézményrendszer mennyire átitatódott a gender-ideológiával. Néhányat felsorolva:
a Nyitott Társadalom Alapítvány logója mellett ott az Európai Bizottságé, a támogatók közt ott van az Egyesült Királyság, Svájc, Írország, Kanada, Hollandia,
számos német szervezet, a Soroséhoz hasonló Tides Alapítvány, az ErasmusPlusz program, az ILGA Europe, az amerikai LMBTQ-szervezet, a GLSEN, a Magnet Bank, a Wolters Kluwer jogi szakkiadó, az IKEA, az Erste Stiftung, a Human Rights Campaign Foundation (a róla szóló Wikipédia-szócikk szerint „a legnagyobb LMBTQ politikai lobbiszervezet az Egyesült Államokban”), az RTL és a Rosa Luxemburg Stiftung is.
A Társaság három ügyvivője Beda Balázs, aki a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ Szekciójának tagja, Dudits Luca, a #acsaládazcsalád kampány szervezője, a 2022-es gyermekvédelmi népszavazás elleni kampány aktív szereplője, és Zsirka Hella, magát nőként azonosító férfi.
A Labrisz onnan lehet ismerős olvasóinknak, hogy ez az NGO adta ki a Meseország Mindenkié című LMBTQ-mesekötetet. Az egyesület állítása szerint azért alakult, hogy „felhívja a közvélemény figyelmét a nők szexuális kisebbségeinek hátrányos megkülönböztetésére, képviselje érdekeiket, és oldja a velük kapcsolatos előítéleteket. Legfontosabb célunk a leszbikus, biszexuális és transznemű nők önelfogadásának és láthatóságának erősítése, biztonságos, támogató közeg nyújtása.”
A fenti célok azért kifejezetten érdekesek, mert a transznemű nők (magukat nőnek valló férfiak) „jogai” azt jelentik, hogy ezek a személyek szabadon használhatják például a női mosdókat és indulhatnak a női sportokban. Nyugati példákból pedig jól tudjuk, hogy ez egyet jelent a női sportok megszűnésével. Elég a múlt heti Ultimate Pool Women's Pro Series 2 biliárdversenyre gondolnunk, melynek döntőjében két transznő mérkőzött meg egymással, miután könnyedén kiejtettek minden női versenyzőt.
Ezt is ajánljuk a témában
Egy korábbi döntőst pedig a helyszínre sem engedtek be, miután két éve nem állt ki az egyik férfi ellen.
A Labrisz „együttműködik más feminista, meleg és leszbikus, illetve emberi jogi szervezetekkel is: a NANÉ-val (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen), a Háttér Társaság a Melegekért egyesülettel, s oktatási és más programjaiban együtt dolgozott a Háttér és a Habeas Corpus Munkacsoport, majd a PATENT és a Szimpozion Egyesület tagjaival. Alapító tagjai vagyunk a Női Érdek ernyőszervezetnek.” Tehát míg a szervezet a nők jogainak védelmével takarózik, addig aktívan dolgozik született férfiak női mosdókba juttatásán.
A PATENT az egyik legradikálisabb hazai életellenes álcivil szervezet. „Joggal a nőkért” szlogenjükkel és a felületes szemlélőt megtévesztő áldozatsegítő hívószavaikkal ellentétben fő tevékenységük a politikai nyomásgyakorlás.
Profiljuk az árnyékjelentések készítése, a „stratégiai pereskedés”, a bíróságok és szociális szféra érzékenyítése és az abortusz melletti kiállás. Támogatóik és partnereik között természetesen szerepel a Nyílt Társadalom Intézet, a Norvég Civil Támogatási Alap, a Központ a Reproduktív Jogokért, A Háttér Társaság, a Labrisz és a Budapest Pride is.
A Szivárvány Misszió Alapítvány, avagy ismertebb nevén a Budapest Pride saját megfogalmazása szerint „egy feminista és anti-rasszista szemlélettel működő leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) szervezet.” Céljaik elérése során legfontosabb feladatuknak és eszközüknek tekintik a többnapos nyári Budapest Pride fesztivált, annak részeként a Budapest Pride felvonulást, illetve az őszi Budapest Pride LMBTQ-filmfesztivál megrendezését.
Az alapítvány 2023-as pénzügyi beszámolója szerint 61 millió forint saját tőkével rendelkezett és 90 millió forint támogatást kapott, melynek forrása nem derül ki a jelentésből. Külön érdekesség, hogy míg néhány évvel korábban büszkén hirdették, hogy partnereik között szerepel az Amnesty International, a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és a CEU is, mára elrejtettek minden támogatót, partnert és közreműködőt is honlapjukról.
A Transvanilla Egyesület „a transz, a dzsender-nonkonform és az interszex emberek érdekeit képviseli az élet minden területén”. Szerencsére a transzjogokért küzdő Soros NGO nem olyan szégyenlős tevékenységét illetően, mint a Pride szervezői finanszírozóik tekintetében, így honlapjukról megtudhatjuk, hogy mivel foglalkoznak. Információnyújtás, tanácsadás, a nemi identitás alapú diszkrimináció monitorozása, konzultáció, lobbizás hazai és nemzetközi szinten, képzések és érzékenyítés – van itt minden.
Az önnön bevallása szerint jogvédő szervezettel kapcsolatban azonban az igazi érdekesség, hogy mivel szemben védi a transzneműeket. Az álcivilek felfogásában ugyanis a transzfóbia
„azt gondolni, hogy a transzneműség rendben van, de közben kizárni transz emberrel való randizás lehetőségét”.
Vagyis, ha valaki nem szeretne romantikus kapcsolatba kerülni egy férfi nemi szervvel rendelkező transznővel, az bizony gyűlölet-bűncselekményt követ el.
A szervezet finanszírozását tekintve (már ameddig közzétették a pénzügyi beszámolóikat) kísértetiesen hasonló kép rajzolódik ki, mint a többi NGO esetében: Freedom House, Open Society Institute, Transgender Europe, ILGA Europe.
Szót kell ejtenünk a hazai genderlobbi USAID-es finanszírozásáról is: Donald Trump újrázása után ugyanis kiderült, hogy ezen szervezetekhez is bőven jutottak dollárok. A USAID-botrány kirobbanását követően a Szuverenitásvédelmi Hivatal megvizsgálta az ügynökség működésének hátterét, céljait, valamint annak hazai vonatkozásait. Ebből pedig az derült ki, hogy a szervezet által nyújtott támogatásokból 2020 és 2024 között több mint 20 millió dollár jutott, vagyis mintegy 8 milliárd forintot osztottak szét az amerikai befolyásszerző hálózat magyarországi szervezetei között.
Ezek a magyarországi nyomásgyakorló szervezetek olyan progresszív ideológiavezérelt politikai célok képviseletére kaptak pénzt, mint az illegális bevándorlás támogatása, az LMBTQ-propaganda terjesztése és nyílt társadalom eszméjének megvalósítása
– áll a Hivatal közleményében.
A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a Magyarországon tevékenykedő LMBTQ-szervezetek támogatói köre feltűnően homogén. Soros György alapítványai, külföldi nagykövetségek, a USAID, valamint az Európai Bizottság dominálják ezeket a csoportokat. Az említett támogatók jelentős összegekkel finanszírozzák az egyesületeket – bár a tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Budapest Pride esetében találunk néhány piaci alapú támogatót is. Mégis, kétségtelenül látszik, hogyan szövik át Soros hálózatának szervezetei a budapesti liberális közeg teljes struktúráját: jogvédő csoportokon, médiumokon, mozgalmi és aktivista szervezeteken keresztül, egészen a különféle érdek- és lobbitevékenységekig.
A belterjesség is kirívóan szembeötlő. Egy jól behatárolható, néhány tucat szervezetből álló kör kapja folyamatosan Soros pénzeinek legnagyobb részét, és szinte kizárólag olyan médiumokban kapnak rendszeresen nyilvánosságot, amelyek szintén Soroshoz köthetők.
Ez alapján világosan kijelenthető, hogy Magyarországon Soros hálózata tudatosan törekszik arra, hogy a közélet és a nyilvánosság valamennyi területére befolyást gyakoroljon – aktivista csoportoktól kezdve politikai pártokon át egészen a média különböző szereplőiig.
I. rész: Fedőszervezetek működés közben – eddig nem látott részletek a USAID-botrányról.
A következő részben: újabb befolyásszerző NGO-k tevékenységét mutatjuk be és rántjuk le a leplet finanszírozásukról.
Feltárjuk, hogyan működik az illegális migrációs hálózat, milyen terveket valósít meg az Európai Unióban, és hogyan befolyásolja a bevándorlási politikát.
Cikksorozatunk legújabb részében feltárjuk, hogy a környezetvédelmi mozgalmak és NGO-k hogyan használják fel a klímavédelmet a globalista érdekek érvényesítésére.
Cikksorozatunk legújabb részében a drogliberalizációval foglalkozó Soros-szervezetek rejtőzködő munkájára világítunk rá.
Már nem lesz elég a hőbörgés, az üres szónoklatok és a platóskocsiról üvöltözés.
A román kormány titkos kampányt folytat a Washington visszanyeréséért.
A progresszivizmus duplafenekű nyelvi játéka, hogy a 'pride' az angolban nemcsak büszkeséget, de kevélységet is jelent. Király-Kiss Miklós írása.
Szerinte Kollár Kinga annyira jelentéktelen, hogy amit mondott, az sem számít?
