Ankara egyetlen szabályozással állva hagyta a vezető uniós országokat, miután a zöldenergiák hálózati csatlakozását kötelező akkumulátorkapacitáshoz kötötte. Míg Brüsszel a bürokráciával küzd, a törökök már 33 gigawattnyi tárolót hagytak jóvá, amivel a kontinens zöldenergia-központjává válhatnak.
A globális energiaátmenet egyre inkább a tárolókapacitások kiépítéséről szól. A The Guardian brit napilap által a napokban ismertetett anyag az Ember elnevezésű klímakutató intézet adatai alapján érdekes trendekre hívja fel a figyelmet. A cikk rámutat, hogy Törökország 2022 óta több mint 33 gigawatt akkumulátorkapacitást hagyott jóvá a hálózata számára. Ez a szám különösen annak tükrében figyelemre méltó, hogy a hagyományosan éllovasnak számító uniós tagállamoknak, mint Németországnak és Olaszországnak jelenleg csupán 12 és 13 gigawatt tervezett és működő kapacitásuk van.
Az iráni konfliktus nyomán kialakult olajválság, valamint a zöldtechnológiák áresése olyan ösztönzőket teremtett, amelyeket Ankara láthatóan gyorsabban ki tudott használni, mint a bürokratikus európai döntéshozatal.
A törökországi beruházások fellendülése egy célzott állami beavatkozásnak, méghozzá 2022-es országos szabályozásnak köszönhető, amely előnyös hálózati hozzáférést biztosít az olyan megújuló beruházásoknak, amelyeket azonos mértékű energiatárolóval párosítanak. Ez az előírás azonnali befektetési jelzést küldött a piacnak. Az eddig benyújtott 221 gigawattnyi tárolási igényből már 33 gigawattot jóváhagytak, ami
az ország szél- és napenergia-kapacitásának 83 százalékai.
Az Európai Unión belül csupán Románia büszkélkedhet ennél magasabb aránnyal. A török projektek zöme az egyórás kisütési idejű akkumulátorokra épít, amelyek együtt 37 gigawattóra tárolási volument képesek biztosítani a hálózat számára, rugalmasan kiegyenlítve az időjárásfüggő termelést.
A képlet persze nem mentes a gazdasági ellentmondásoktól. Törökország áramtermelésének a 34 százalékát tavaly még mindig a szén fedezte, ami rávilágít a helyi gazdaság fosszilis függőségére. Ankara ugyanakkor célként tűzte ki, hogy
2035-re a jelenlegi 40-ről 120 gigawattra növeli a szél- és napenergia-kapacitását.
Bár a tavaly hálózatra kapcsolt 6,5 gigawattnyi kapacitás némileg elmarad a célértékhez szükséges évi 8 gigawattos ütemtől, a tárolók kiépítése épp azt a szűk keresztmetszetet oldja fel, amely strukturálisan gátolná a tiszta energiás fejlesztéseket. A török hálózatnak ráadásul a hatalmas vízerőművek révén eleve jelentős az alapterhelési kapacitása, így a nagy akkumulátor azonnali rendszerbe állítása náluk elméletben kevésbé lenne fontos, mint Európa nagy részén, ám a dinamikus gazdaságfejlesztés érdekében mégis ebbe az irányba léptek.
A technológiai fejlődés egy merőben új korszakot nyitott. A napenergia és az akkumulátorok költsége az elmúlt évtizedben közel 90 százalékkal esett, ami soha nem látott lehetőséget teremt a felzárkózó országoknak egy olcsó energiarendszer felépítésére. Az Ember klímakutató intézet elemzői friss anyagukban arra is rámutatnak, hogy a török szakpolitika olyan robusztus beruházási környezetet teremtett, amely felülmúlja kontinensünkét. Ha ugyanis a tervezett kapacitások megvalósulnak, a török akkumulátoros hálózat regionális zöldenergia-központtá válhat, miközben
az ország a novemberi antalyai Cop31 klímacsúcs házigazdai szerepére készül.
Bár a kiszivárgott dokumentumok alapján a fosszilis energiahordozók azonnali kivezetése hiányzik az ország cselekvési tervéből, a tárolói piac mesterséges felpörgetése önmagában is jelentős lépés.
A török példa rávilágít az Európai Unió egyik legégetőbb kihívására, amiből le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket. Amíg Európa hosszú időn át büszkén hirdette vezető szerepét a klímavédelem terén, addig a fizikai infrastruktúra és a rugalmasságot biztosító rendszerek gyors kiépítésében elveszíti az előnyét. A bürokratikus akadályok és a hálózatfejlesztések elmaradása miatt
kontinensünkön a zöldenergia érdemi integrálása egyre költségesebb és lassabb.
Az iráni háború is ráerősített arra, hogy a geopolitikai realitások – mint az importált energiahordozóktól való függetlenedés kényszere – ma már nemzetbiztonsági és ipari versenyképességi kérdések. Törökország esete bizonyítja, hogy egy bátor, a hálózati csatlakozást és a tárolást integráltan kezelő jogszabályi környezet miként képes feloldani az energetikai patthelyzetet.
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: Marco Simoncelli / AFP
A Fidesz-KDNP kormány az elmúlt években határozottan letett az euró bevezetéséről és ahogy a példákból látszik, máshol sem lett kolbászból a kerítés a közös fizetőeszközre való áttérés után. A Tisza Párt viszont már a ciklus végére meg akarja teremteni az eurózóna- csatlakozáshoz szükséges feltételeket. Kérdés, sikerül-e és milyen áron?
Felértékelődött Közép-Európa stratégiai szerepe a globális energiaválság közepette. A térséget ellátó Török Áramlat gázvezetéket egyre több támadás éri, az orosz energia ellen kampányoló Európai Unió pedig rekordmennyiségű orosz cseppfolyós földgázt vásárol.
A szakértő lapunknak értékelte az iráni háborút, a hormuzi-szoros blokádját, és a NATO jövőjét is.
Szlovákia, Csehország és Magyarország felmentést kapott a kölcsönnyújtás alól.
A francia kormány elvárja az új magyar vezetéstől a vétók feloldását.
Szijjártó Gábor legyőzte Csibi Krisztinát.
Én ezt most megteszem: bocsásson meg mindenki, akinek az elmúlt évek, hónapok gyűlölet kampányát el kellett viselnie.
A német statisztikai hivatal friss adatai lesújtó demográfiai összképet rajzolna ki.
