Ezért a jövőt illetően most mi sem kormányt választunk, hanem sorsot A Danube Institute első saját gyártású dokumentumfilmje, a The Future at the Gate – A jövő a határon részletesen bemutatja, hogy 2015-től napjainkig milyen következményei voltak a nyugat-európai bevándorlópolitikának.
Brüsszelben van egy régi templom, amelynek a bejáratára egy Speak for Palestine feliratú matricát ragasztottak, az oltárt hatalmas Pride-zászló takarja el, a padsorok közé pedig kifüggesztettek néhány hintát, hogy a túlmozgásos gyerekek is végig tudjanak ülni egy misét. Mindez csupán egy szimbolikus jelképe annak, hová vezetett az elmúlt bő tíz év nyugat-európai migránspolitikája, a The Future at the Gate – A jövő a határon című dokumentumfilm pedig alaposan bemutatja, milyen hatással járt számos európai vezető felelőtlensége.
Már az első jelenetek alatt bedobnak a mély vízbe; olyan emlékeket idéznek fel, amelyeket legszívesebben már régen elfelejtettünk volna. Bevágják a világsajtóban körbejárt felvételeket a Charlie Hebdo szatirikus magazin ellen elkövetett merényletről, és egy, a terrortámadástól néhány saroknyira lakó francia újságíró elmondja, mennyire megdöbbentette, hogy a baloldali politikusok megpróbálták úgy keretezni a történteket: az újság a karikatúráival lényegében kiprovokálta az iszlamisták haragját. Mindez 2015 januárjában történt, ugyanennek az évnek a novemberében meg is bukott az említett narratíva. Ekkor újabb támadássorozat rázta meg Párizst, amelynek során százharminchét ember vesztette életét, ebből nyolcvankilencen a Bataclan nevű híres koncertteremben, ahol az Eagles of Death Metal fellépésén támadtak a közönségre a fegyveresek.
Mindez nem volt elég intő jel a vezetők számára. Az azóta eltelt idő alatt
több mint nyolcmillió illegális bevándorló telepedett le a kontinensen, ha külön országot alkotnának, akkor az unió tizenötödik legnépesebb államának számítanának.
„Ezen a vasárnap nem kormányt választunk, hanem sorsot”– mondta el minderre reagálva dr. Dezső Tamás, a Batthyány Lajos Alapítvány kuratóriumi elnöke a The Future at the Gate – A jövő a határon bemutatóját megelőző beszédében is néhány napja az Uránia Nemzeti Filmszínházban. És ahogy az alkotásból kiderül, számos nyugati ország utólag már bánja, hogy a kormányaik képtelenek voltak megfelelően kezelni a migránskérdést az utóbbi évtizedben.
Sok más mellett a társadalmi feszültségek kirobbanása miatt; a jóléti államok polgárainak igazságérzetét elkezdte zavarni, hogy az illegális bevándorlók alanyi jogon havi hétszáz eurós segélyben részesülnek,
miközben semmit nem tesznek hozzá a közjóhoz.
Nem hirtelen kerül valaki anyagi csődbe. Először csak lassacskán halad felé, majd hirtelen nagyon gyorsan – hangzik el ezzel a filmben ezzel a hosszú távon gazdaságilag fenntarthatatlan helyzettel kapcsolatban, amelyet a nyugati országok állampolgárai már jelenleg is pénztárcájukon éreznek.
És az talán a kisebbik probléma, hogy az illegális bevándorlók nem járulnak hozzá az adott ország anyagi helyzetéhez, sokkal nagyobb gond, hogy egy részük ragadozó életmódot folytat.
Németországban a szexuális erőszakok elkövetése negyven százalékban hozzájuk kapcsolódik, ugyanez az arány a nem szexuális jellegű erőszakos bűncselekmények esetében is.
A Danube Institute első saját gyártású dokumentumfilmje nem sok újdonságot kínál azok számára, akik az elmúlt időszakban nem kizárólag a Telexből tájékozódtak; így egyben látni tizenegy év társadalmi változásait azonban igencsak sokkoló. Főleg, mert az alkotásban megszólaló számtalan nemzetközi újságíró, elemző, európai képviselő nagyjából egyetért abban, hogy a jelenlegi folyamatok már nem visszafordíthatók. Legfeljebb a mértéküket lehet kontrollálni, ami akkor sem lenne könnyű feladat, ha a döntéshozók hirtelen politikát váltanának, hiszen a frissen kirobban izraeli–iráni háború miatt várhatóan nemhogy csökkenni, de nyilvánvalóan drasztikusan növekedni fog az Európa felé induló bevándorlók száma.
Azonban miként Fabrice Leggeri, az Európai Parlament képviselője elmondja a filmben, a Soros György által alapított Open Society Foundations célja a nemzeti gondolkodás lebontása, hatalmas lobbiereje van,
és nem véletlen, hogy az Orbán-kormány leváltása kiemelt célja.
Az alapítvány gondolkodásmódjához tökéletesen illeszkedik az a mondat, amit Emmanuel Macron a 2017-es elnökválasztási kampánya során nemes egyszerűséggel kijelentette: nincs francia kultúra. Csak az a francia kultúra létezik, amely sokszínű – tette hozzá –, mindezzel alátámasztva a filmnek azt az állítását, miszerint a migránspárti gondolkodás és a woke teljesen összefonódott. És hitleri leegyszerűsítéssel párosul, ugyanis, ha valaki szót emel az illegális bevándorlás ellen, rögtön rásütik a rasszista bélyeget.
Ez az a törésvonal, amelyet a dokumentumfilm részletesen bemutat, miként az ismertetőjében olvasható, az ellentét azok között húzódik, akik időben felismerik a kibontakozó kihívásokat és határozottan cselekszenek, valamint azok között, akik csak akkor szembesülnek velük, amikor már alig marad valami megőrzésre érdemes. Nem csupán azt a nyugtalanító kérdést veti fel, hogy milyen lesz Európa jövője, hanem azt is, hogy lesz-e még kinek azt mondanunk, hogy „mi időben szóltunk”.
Nyitókép: a film díszbemutatója az Urániában. (Forrás: Facebook)
A hét, amikor megtudtuk: Magyar Péter zárt ajtók mögött nagyon nagy háborúra készül, a nyilvánosságban ezt persze tagadja a Tisza. Mi fog dönteni vasárnap? Itt a Mesterterv legújabb adása.
Brüsszel aktiválta a kampánycenzúrát: ellenzéki propagandisták és Soros ügynökök döntik el a Tisza Párt érdekében, mi maradhat az online térben.
Ilyen szövetséges mellett nem lesz ellenfele Magyarországnak.
A Rubicon folyóirat égisze alatt forgatott alkotás történész szakértőkkel és dramatizált jelenetek segítségével lép túl a vesztes csatát kísérő állandó bűnbakkeresésen és az összeesküvés-elméleteken.
Mindeközben a nejét lehallgató és a felvétellel őt másfél évig zsaroló Övcsatos szólítja föl az oroszokat, hogy ne zsaroljanak minket. Annyira szánalmas, hogy szinte már vicces.
A baloldali kampánytechnológiai hálózat ismert szereplője szólalt meg.
Pénteken Székesfehérváron, szombaton pedig Budapesten tartja utolsó országjáró rendezvényeit a kormányfő.
A tét különösen nagy, és minden egyes döntésnek jelentős súlya van.
Egyszerű a választás.
