Hahó, kedves Mandinert Sose Olvasók – volna itt egy kis meló!

Összegezzük, hogy jól értjük-e a gondolatmeneteket: Donald Trumpék az ukrán elnökkel szemben „inkoherens, egyértelműen személyeskedő” magatartást tanúsítottak, „impulzív döntést” hoztak;

(értsd: a kiragadott részleteket) – nehogy már a fejlett nyugati világban ne lehessen diplomatikusan és asszertívan megvitatni a nézetkülönbségeket, pfff.

Eddig tiszta, majd következik a folytatás: „Azt az újságírót pedig, aki egy nekem nem tetsző véleménycikket bátorkodott közzétenni, ezzel a lendülettel a tiltólistámra teszem, nem vagyok hajlandó leülni vele vitázni”. – „Te egyáltalán szóba állsz közülük akár csak eggyel is? Nagyon káros ez az egész szakmára nézve. Én egész biztos nem ülnék egy asztalhoz ezekkel a propagandista csivavákkal:

– „Vitáról beszéltek? Ne vicceljünk. Olvasni sem érdemes ezeket. Jelentős részük buta, mint a föld. Ukrajnáról nem tudnak kb. semmit, egyszerűen nincs forrásuk. Nincs önálló véleményük, nem is lehet. Ez hatványozottan igaz a Mandiner, a PS és a többi ilyen álintellektuális lerakat öntelt félhülyéire.” – „Jaaa, ne érts félre, egyetértünk. Magam sem olvasok évek óta semmit a MandiNER egyik csinovnyikjától se.

Tényleg csak pislog az ember, amikor az elmúlt napok terméséből szemezget – dőlt betűkkel szedve a szó szerinti részletek egyfelől a „teljesen független” „polgári hetilap” újságíróitól, akik közül az egyik

másfelől a biztonságpolitikai szakértőtől, aki szerint egy publicista ne fogalmazzon meg véleményt olyasmiről, aminek nem kifejezett szakértője, ő viszont biztonságpolitikai szakértőként bátran alkothat sommás ítéletet publicisták mentális képességeiről és emberi minőségéről.

Aki a saját kollégáit mély undorral lecsivavázza, vagy aki az övétől eltérő véleményre annyit bír reagálni, hogy szerzőjét kitiltja a komfortzónájából („nem vagyok büszke arra, hogy a vita hevében kicsúszott a számon egy »Dani, fogd már be«, ezért most vitaszituáció nélkül kijelentem, hogy »Matyi, többé szóba se állok veled«”), továbbá aki

azon állítását pedig, amely szerint egy huszonéves kormánypárti publicistának egyetlen gondolata sem a sajátja, azzal „bizonyítja”, hogy Balavány György 2013-as blogbejegyzése szerint a Fidesz ötödik számú tagját egyszer felhívta egy fideszes politikus – aki tehát így alkot véleményt és így reagál a másképp gondolkodókra, az tulajdonképpen milyen jogon akad fenn az amerikai adminisztráció viselkedésén?

és már csak azért sem ülne le velük egy tét nélküli eszmecserére se, mert akkor azt a látszatot keltené, hogy ők is betehetik a lábukat arra a pályára, ahol ő mozog, akkor pontosan mi az elképzelés az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban? Ezzel a hozzáállással vajon tető alá lehetne-e hozni valaha is bármilyen béketárgyalást Putyin és Zelenszkij között? Ha a lehető legtermészetesebb, hogy a maga igazában biztos fél nemhogy vitázni nem hajlandó a másikkal, de még annak gondolatait sem hajlandó megismerni (elvből, kvázi),

Továbbá mi van, ha Trumpék is egyszerűen undorodnak egynémely európai politikustól? Ezek szerint maradéktalanul jogos, ha nem fárasztják magukat Kaja Kallas meghallgatásával? Az nem érv, hogy „de ők ketten elvileg szövetségesek, nem pedig politikai ellenfelek” – egy „független újságíró” sem lehet politikai ellenfele más újságíróknak, máskülönben nem lenne „független”.

amely szerint remélhetőleg eljön majd Magyarországon az a nap, amikor az újságírók számon lesznek kérve a mondataikért – ennél ruszkibb tempót nehezen lehetne felvenni, valljuk be;

Az is különös, hogy egy fiatal publicista véleménycikke mindörökre kiveri a biztosítékot az oly decens körökben, mert írása úgymond nem kellően empatikus és árnyalt (ők bezzeg nemhogy negyvenes-ötvenes férfiként nem fogalmaznak soha karcosan, de már kamaszkorunkban is egy bölcs aggastyán higgadt engedékenységével szemlélték a világot) – ellenben amikor egy magának hatalmat akaró középkorú pártvezér

hol magyar választópolgároknak kommentel fölényeskedve bohócfejecskéket, hol pedig arról értekezik, hogy ha rendelkezhetne a belügy és a rendőrség felett, akkor azokat utasítva simán, gyakorlatilag egyszemélyben keresztülvinne akár kétharmados intézkedéseket is, akkor mi szokott lenni a reakció? Legfeljebb egy kósza „ez nem volt szép, de majd beletanul, még fejlődnie kell”. Amikor pedig az állítólag a kormány által kivéreztetett és most a USAID-pénzektől is megfosztott, mintegy a földön fekvő „független” médiába rúg bele a politikus,

Nincs idő ilyen pimfli ügyetlenségek facebookos kitárgyalására, a sok Mandiner-nemolvasás közben.

De itt a lehetőség egy szép mentésre és annak bizonyítására, hogy a most kiakadók és elhatárolódók elsődleges célja az újságírói szakma védelme, az igazság keresése és a tények kendőzetlen bemutatása az aljas inszinuációkkal szemben: mivel Magyar Péter nem áll szóba propagandistával, és hogy ki a propagandista, azt ő dönti el, egy „független”, TISZA-konform újságíró legyen szíves, menjen már oda az EP-képviselőhöz, és

továbbá annak eljárásmódjára, ahogyan Magyar Péter „nagyon sok” időre munkanélkülivé tenné az összes munkatársat. De addig is, amíg ez megvan, esetleg készülhetne egy példásan független elemzés, amely Magyar Péter egyetlen beszédének hazug, alaptalan és becsületsértő állításait veti össze a Mandiner oldalán a Mandiner szerzőitől bármely tetszőleges 24 órában fellelt hazugságok és becsületsértések mennyiségével,

És ha már a gimnáziumi szöveggyűjteményből pazar műveltséggel idézgető Magyar Péter volt szíves oly humorosan megjegyezni, hogy a Mandiner szerzőinek talán „nem mond sokat Deák Ferenc neve”, akkor mindazok kedvéért, akik hallomásból tudni vélik, hogy az „álintellektuális” nem ellenzéki portálok munkatársai

„Ha tehát rosszat hallasz valakiről, óvakodva hidd el. A hírnek s pletykának gyakran semmi alapja nincs s a legtöbb esetben nagyítva s eltorzítva terjed tovább. Az emberiség általában és az egyes emberek is, nem olyan jók, minők lehetnének s lenniök kellene, de ritkán oly rosszak, minőknek őket a gonosz akaratú rágalom festi. (…) Megeshetik, hogy a hír, melyet terjesztettél, később valótlannak bizonyodik be s ekkor miként nyugtatod meg önlelkiismeretedet?”

***

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)