Hogy mondják ukránul, hogy konyec filma?

Kárpótolva vagyunk, feleim, mindenért.

Három évnyi putyinistázásért, oroszbérencezésért, moszkovitázásért. Három évnyi fagyos levegőért az életük szélmalomharcát vívó lengyel testvéreink vezette V4-ben, három évnyi nettó zsarolásért az Európai Unióban, amely Ukrajna ügyében világát nem tudta 2022 óta, de ezt erénylóbáló retorikájával valahogy leplezni tudta egészen 2025 teléig. Elégtételt nyertünk.

Mi mondtuk meg előre, hogy ki kell egyezni. Ha lehet, 2021-ben (és nem, természetesen nem a NATO 1997-es határok mögé vonásában, hanem az ukrán semlegességben és a NATO-perspektíva visszavonásában, akkor még a 2014 utáni határok között). Vagy ha akkor nem sikerült, hát Isztambulban 2022 tavaszán. Vagy 2022 őszén a sikeres ukrán ellentámadás után, erőpozícióból. Vagy ha akkor sem, hát... bármikor. Minél hamarabb.

Ehelyett hallgattuk az uniós bullshitet az oroszok térdre kényszerítéséről, arról, hogy Putyin hadserege valójában csak halottakból, észak-koreaiakból és mosógépekből áll.

Az F-16537 Javelin Panzercaesar vállról indítható robotrepülő-vadászrakéta-elhárító übertankról, amiből már éppen csak hármat kellene szállítania valami feleslegesnek tétovázó európai szövetségesnek, hogy bekövetkezhessék a végső győzelem.

És hallgattuk a legidegesítőbb zajt mind közül, Ukrajna európai szurrogátumainak erényfitogtatását, akik az ukrán információs tisztek hathatós segítségével elmentek megtekinteni a háború kegyetlenségét, a helyszínen megállapították, hogy a háború valóban kegyetlen, különös tekintettel az agresszorra (óh, Bucsa! Irpiny! Avgyijivka!), s illusztrált élménybeszámolóikkal győzködték a hátországgá vált Európát arról, hogy mivel a háború felettébb, már-már meghatóan ronda dolog, ezért morálisan helyes tovább csinálni.

Ez utóbbiak idegesítették fel, úgy tűnik, az Ukrajna által szervezett „propagandalátogatásokról” beszélő JD Vance amerikai alelnököt.

Az igazság eközben nagyon egyszerű: Volodimir Zelenszkijnek – PR-hadműveleteket és propagandahadjáratokat leszámítva – nincsenek kártyái, amerikai segítség nélkül ukrán túlélés sincs, nemhogy győzelem, és ideje volna végre, hogy Ukrajna megtanulja tisztelni egyrészt a szövetségeseit, másrészt a tényeket. Ezt az egyszerű igazságot vitte ki Donald Trump szánt szándékkal az amerikai és a globális sajtó nyilvánossága elé. Köszönet neki érte. Megéri a valóság mellett kitartani.

Most pedig, hogy egészen újszerű módon Ukrajna is kénytelen lesz az ön- és közámítás helyett a materiális valóság alapján gondolkodni saját helyzetéről, kezdődhet a béke.

Nyitókép: SAUL LOEB / AFP
 

*