„Tapsikoljatok, kretének, készül a béke”, hergel az újságíró – jó, és akkor most szép nyugodtan nézzük csak meg, hogy valóban „kretének” vagyunk-e

2025. február 26. 05:26

Állítólag béke esetén szegénység lesz ott és nyomor. Miért, most mi a helyzet?

2025. február 26. 05:26
Francesca Rivafinoli
Francesca Rivafinoli

Három éve tart a háború, és még mindig nem kevesen tartják viccesnek, ha azzal élcelődnek, hogy

eltelt Trump beiktatása óta egy hónap, és hihi-haha, ugye, hogy még mindig nincs tűzszünet.

Amikor pedig végre megmozdul valami, a Momentum elnöke aggódva posztolja ki, hogy „a gyors »béke« veszélyesebb a háborúnál is” (milyen drámaian veszélyes lett volna 2022-ben tető alá hozni, ugye), az újságíró pedig előáll, és

Tapsikoljatok kretének, készül a béke” beszólással gúnyolja a drukkolókat.

Hozzátéve még egy olyat is, hogy „A tárgyalásra Európát nem hívták meg, de ez a legkevésbé sem zavar benneteket” – ami egészen sajátos kijelentés azok után, hogy a „kretének” három, sőt inkább tíz éve próbálják megértetni a nemkreténekkel, miként süllyed Európa a teljes eljelentéktelenedésbe, és miért lesz ez nekünk igen kellemetlen.

De még ha csak a magyarországi békevágyókról lenne itt szó – nagyobb baj, hogy az újságíró gyakorlatilag az immár negyedik éve az egészben benne élő, egyre kimerültebb és reményvesztettebb, mégis szívósan kitartó

kárpátaljai magyarokat is lekreténezi, „üvegbúra” alatt lakozó tájékozatlan szerencsétleneknek állítva be őket.

Most szombaton Munkácson egy 32 évesen elesett Pap Zoltánt temettek el; ugyanaznap volt a közeli Szászivkán egy ukrán nevű férfi gyászszertartása, aki 2022 októberében vesztette életét a fronton, de egészen mostanáig eltűntként volt nyilvántartva. Közben Huszton egy 1997 októberében született katona temetését szervezik; de egy kétgyermekes kárpátaljai családapa is meghalt a minap, két nappal azután, hogy tüdőgyulladása ellenére elvitték az otthonából – 

kretén volna az az anya és/vagy feleség, aki azt mondja, mindegy, ki tárgyal, de ennek legyen vége?

És vajon mennyire ízléses kárörvendően mutogatni a továbbra is dúló harcokra, amikor huszonéves magyar fiúk már három karácsonyt kényszerültek otthonuktól távol tölteni, amikor külföldre menekült férfiak a mobiljuk képernyőjéről kénytelenek követni édesanyjuk vagy nagyszülőjük temetését, és amikor a különböző felmérések alapján nem az a kérdés, hogy minden korosztályban tömegeknél alakul-e ki épp poszttraumás stressz szindróma, hanem az, hogy tízből öten vagy kilencen érintettek-e (megjegyzendő, hogy kutatások és kárpátaljai tapasztalatok szerint is azok vannak a legrosszabbul, akik a szülőföldjüktől távol, a közösségeikből kiszakadva élnek teljes bizonytalanságban).

Ahogyan azt egy kárpátaljai családanya megfogalmazta: bár feléjük nincsenek harcok, mégis olyan, mintha minden családban felrobbant volna egy bomba

– így vagy úgy, de mindenki gyászol.

És miközben tömegesen hiányoznak az életerős férfiak, ami miatt már a szénbányákban is nők próbálják pótolni a pótolhatatlant, hogy is állnak arrafelé a megélhetéssel? 2025 februárjában a bruttó átlagbér 23 ezer hrivnya, azaz 213 ezer forint, ami úgy jön ki, hogy 40,7 százalék keres 21 ezernél hrivnyánál (értsd: 194 ezer forintnál) kevesebbet, és mindössze 7,7 százalék visz haza 417 ezer forintnál többet;

illetve haza nem feltétlenül, hiszen ebből még lejön az szja és a hadiadó.

Az átlagnyugdíj 2024 végén 5789 hrivnya volt, azaz nem egész 54 ezer forint; a nyugdíjasok bő egynegyede kap kézhez 3000 hrivnyánál kevesebbet (az 27 780 forint).

Mindezt vessük össze a következő élelmiszerárakkal: 9 decis zacskós tej akciósan most 394 forintnyi hrivnya, máskor 430 forint (figyeljük a kiszerelést: 9 deci, de a „zsugorfláció” szép példájaként akad arrafelé 0,87 és 0,84 literes zacskó, illetve doboz is). 180 gramm vaj szuperkedvezménnyel most csak 755 forintnyi hrivnya, egyébként 1000. Zöldség-gyümölcsből akad, ami olcsóbb, mint Magyarországon – a sima piros almáért például a legnagyobb ukrán élelmiszerláncnál 333 forintnyit fizetnénk (Budapesten most 399-et); de a banán például ott is 600 forint, fél kiló brokkoliért pedig akciósan is 715 forintnyi hrivnyát kérnek el.

A kenyér az ukrán árfigyelő szerint ott minimálisan olcsóbb, a liszt viszont némileg drágább;

az itthon 16 darabos kiszerelésben 2800 forintért árult vécépapírból pedig ott alapértelmezetten négydarabosat adnak 1235-ért – aki nem hiszi, járjon utána, akár az ukrajnai Spar oldalán is.

Kretén az, aki ilyen viszonyok között nem fizetné a végtelenségig az 5 százalékos hadiadót?

Aki az arányaiban jóval kedvezőbb magyarországi árak miatt is szívja a fogát (joggal), az mit gondol, mennyi ideig kellene Kárpátalján ilyen reálbérekkel várni állandó háborús rettegésben a létező békék legtökéletesebbikét?

A számok felől nézve milyen csábítónak tűnhet a 18 és 24 év közötti ukrán férfiaknak most meghirdetett lehetőség: ha vállalják, hogy két hónapos kiképzést követően minimum fél éven át konkrét harci cselekményekben vesznek részt,

akkor a fizetésen felül egymillió hrivnyát, azaz 9,2 millió forintot kapnak három részletben

– az összeg fele az egyéves szerződés lejártakor érkezne; emellett kamatmentes jelzáloghitelhez juthatnak, ingyen mehetnek fogorvoshoz, leszerelésük után külföldre utazhatnak, és felvételi nélkül, tandíjmentesen jutnak be az egyetemre. „Változtasd meg az életed egy év alatt” – hangzik a szlogen, a Pravda szerint pedig a vonatkozó mobilalkalmazásban már tízezren regisztráltak is. De adódik a kérdés: az igazságosság kérlelhetetlen harcosai szerint az mennyire van rendben, hogy

a pénzjutalommal kifejezetten a szegényebb ifjakat csábítják az életveszélybe?

Kretén ukránellenesség volna azt kívánni, hogy mire ezeket a srácokat a gyorstalpaló után a frontra szállítanák, elérkezzen a fegyverszünet, és így mindegyikük életben maradjon? Az UNICEF szerint 2024-ben 50 százalékkal több gyermek halt meg az ukrajnai háborúban, mint 2023-ban.

Jelentkezzen, aki szeretné megvárni a 2025-ös adatot!

A fent idézett magyar újságíró határozott véleménye szerint azért kretén az, aki örül a tárgyalásoknak, merthogy

az „orosz” béke „nyomort, elnyomást, munkatáborokat, és szegénységet jelent”, meg például lezárt határokat.

Miért, most mi a helyzet? Nyomornak, szegénységnek, lezárt határoknak nyoma sincs Kárpátalján? Amikor a nők szálegyedül igyekeznek a földet is művelni és az időseket is gondozni, miközben zugárusok Kárpátalját is folyamatosan öntik el harci gránátokkal és lőszerekkel, az fenntartható állapot?

A Tiszába azért fulladnak hadköteles korú férfiak, mert nem tudnak választani a jobbnál jobb alternatívák közül?

Tényleg jó lenne látni a most majrézóktól egy konkrét tervet, hogy mikor és milyen módon valósulna meg a vágyálmaikban rendületlenül élő „ukrán béke”. Trump és Orbán közösen, szívélyesen, masnival átkötve útjára indít egy bankjegyekbe csomagolt fegyverszállítmányt, és ettől olajággal a csőrében menten visszaszáll Munkács várára a turulszobor, elhozva az igazságos és méltányos békét?

A kimenekülteknek a rettenetes honvágy, idegenség, ideiglenesség (meddig még?!) A lefejeződött, kulcsembereket vesztett közösségek – és a sokszoros terhet cipelő itthon maradottak fáradtsága. A tanárok nélkül maradt magyar iskolák és óvodák. A haza elvesztésének az érzése még a helyben maradtaknak is, akik a népvándorlás miatt már sokszor idegennek érzik magukat otthon. A jobb jövőbe vetett remény egyre halványabb pislákolása” –

így foglalta össze néhány hónappal ezelőtt az említett kárpátaljai családanya a helyszíni állapotokat, hozzátéve:

És mégis megvagyunk, élünk, működünk. Találkozunk, imádkozunk, beszélgetünk, figyelünk egymásra, összezárunk.

Nem egymást kreténezik – akkor már rég összeroppantak volna.

Ők, a háború közvetlen elszenvedői és a mindenkori helyi viszonyok ismerői tudják csak igazán: aki nemhogy békét, de méltányos békét szeretne, annak azt leginkább a saját hatáskörében, a saját életében, a saját lelkében, a saját környezetében, a saját embertársaival szemben érdemes megteremtenie. Sokkal tutibb a módszer, mint a halottakat számolva várni az Európai Unió visszamenőleges intellektuális felvirágzását.

***

Ezt is ajánljuk a témában

(Nyitóképünkön kijevi tudósítónk, Hölvényi Kristóf felvétele látható a háború első hónapjából egy szétlőtt épületről.)

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 196 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mr-nachtigal
2025. február 26. 10:01
A neves szerző nem világít rá, hogy a felsorolt rettentő áldozatok eltörpülnek amellett, hogy a hős ukrán/NATO seregek megállították Putin diktatúrájának kiterjedését a nyugati liberális demokráciák területére. Ez az áldozat bőven megtérül ha azt tekintjük mennyi bevételt realizált a háború kapcsán a Raytheon, Boeing, Northrop stb. vállalat. Ezen cégek részvényeit és azok éves nyereségi osztalékát az USA képviselőház tagjai birtokolják. Számukra ez a háború mennyei áldás volt. Ezen elegáns hölgyek és urak nem foglalkoznak a büdös kárpáti emberek alantas életével. Egyszerű és ócsó megoldásuk az, hogy lefizetik a helyi sajtót (pl. Te.....x), hogy ne legyen hivatkozási alapja a nemzetközi sajtónak.
2025. február 26. 09:52 Szerkesztve
Harmadik bekezdésig olvastam: aljas cím, aljas érvelés, aljas “Szerző”. És megírnám, miért. De miután csak ”Szerző”, ezért azt kapja, ami jár: Was ist das Adolf? Das ist dein Kampf?
Obsitos Technikus
2025. február 26. 09:44
Ahány elnöke lett a nyomiknak, mind sokkal ostobább lett, mint az elődje volt. Végülis ez is egyfajta fejlődés.
Sanyikám
2025. február 26. 09:43
Köszönjük.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!