Az elmúlt hetekben többször is bombariadót jelentettek az iskolákból. A történtek nemcsak a legkisebbeket, de sokszor a felnőtteket is szorongással töltötték el. Szakértő segítségével jártunk utána, hogy ezekben a krízishelyzetekben mi a helyes magatartás, illetve miként tudunk felkészülni a hasonló szituációkra.
Január 23-a óta többször is jelentettek bombariadót az iskolákban. A rendőrség egyetlen esetben sem talált az átvizsgált épületekben robbanószert vagy robbantásra alkalmas eszközt, de a történtek alaposan felkavarták a hétköznapokat. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ezek milyen hatást gyakorolhatnak a gyerekekre, illetve a szülők és a pedagógusok mi módon tudják a hasonló helyzeteket jól kezelni.
Ennek jártunk utána szakértő bevonásával.
Ezt is ajánljuk a témában
Csütörtök reggel tömegesen kaptak „Allah akaratára” hivatkozó, nemzeti és európai értékeinket nyíltan támadó e-mailt a köznevelési intézmények, melyben bombafenyegetést jelentettek be.
Hal Melinda klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója arra a kérdésünkre, hogy mi módon érdemes feldolgozni a gyerekekkel a történteket, azt felelte, hogy
a legkisebbek mellett a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt nehezen érintheti és szorongással töltheti el egy olyan fenyegetés, mint egy bombariadó.
Annak ellenére, hogy voltak fiatalok és pedagógusokat akik megrántották vállukat, és feldolgozva a nehézséget a további teendőikre koncentráltak, olyan gyermekekről is tudni, akik féltek, megrettentek a hír hallatán. „A szélsőséges hozzáállást egyáltalán nem javasoljuk ebben a nehéz helyzetben és utána sem. Így tehát
sem a történtek elbagatellizálása, tabuként kezelés vagy a túlkatasztrofizálás nem vezet hatékony eredményre
– hangsúlyozta a szakértő.
Hal Melinda azzal folytatta, főként a kisebb gyermekek számára, a mentális alapbetegséggel küzdőkre, a szorongóbb vagy biztonságukban egyébként is megrendült személyek számára, érzékenységük miatt megrázó lehetett egy-egy ilyen esemény. Esetükben kiemelten fontos, hogy a referenciaszemélyek, így adott helyzetben a pedagógusok megfelelő komolysággal, határozottsággal és szabálykövetéssel, mindemellett higgadt produktivitással álljanak a kérdéshez, amikor bármilyen fenyegetés érkezik.
A szabályok és ezáltal a szabálykövető viselkedés csökkenti a szorongást”
– húzta alá a vezető kutató.
A szakpszichológus kiemelte, a mentális kondicionálás, vagyis, ha riadópróba alatt valaki ténylegesen elsajátítja mit kell tenni fenyegetés esetén, legyen az tűz – vagy bombariadó, nagymértékben segíti, hogy már nem újszerű, bizonytalan helyzettel áll szemben. „A pánikhangulatot és az abból fakadó tragédiákat is közösen, egyrészt mentális kondicionálás segítségével, másrészt szabálykövető viselkedéssel és a felnőttek részéről példamutatással lehet elkerülni” – magyarázta.
Hal Melinda lapunknak leszögezte, hogy a kríziskezelés nem krízishelyzetben kezdődik. „Sokan sokfélét gondolnak a krízisekről, válsághelyzetekről. Általános tévhit, hogy kiemelkedően nehéz, érzelmi vagy biztonságunkat érintő helyzeteket lehet kezelni akkor is, ha sosem volt benne gyakorlatunk. Így tehát a krzíziskezelést szakmai véleményem alapján a köz – és felsőoktatásban kellene tanítanunk, ma ismert kifejezetten veszélyes világunk miatt” – javasolta a szakember.
Azt is megjegyezte, hogy az optimális szorongás elérése krízishelyzet alatt életet ment, a szervezetet gyors döntésre sarkalja, felkészít a megküzdésre vagy a menekülésre. Ezzel szemben a túl magas szorongás blokkélményt és lefagyást eredményez. „Az érzelmek szabályozása túlélésünk záloga, bár kétségtelenül elkényelmesedtünk, ami az idegrendszeri és lelki működést illeti”.
„Most rendkívül fontos, hogy korosztálytól függően beszéljünk a történtekről, érzelmeket és biztonságot közvetítsünk, felkészülve a hasonló helyzetekre. Nyom nélkül egyetlen krízis sem múlik el, ezt tartsuk szem előtt! Feladata van ebben szakembereknek, szülőknek, pedagógusoknak és véleményvezéreknek és a médiumoknak egyaránt” – sorolta a szakértő.
Az iránti érdeklődésünkre, hogy miben érinti másként az alsó tagozatosokat egy bombariadóhoz hasonló krízishelyzet, mint a kiskamaszokat, az MCC munkatársa azt válaszolta, hogy általános reakcióként azt tapasztalták, hogy a kisebb gyermekek kevésbé tudták uralni érzelmeiket, hevesebb stresszreakciót váltott ki náluk a bombariadó híre. „Ez egyrészt természetes a fejlődéslélektani alapokat tekintve, mivel az érzelemszabályozás valójában fiatal felnőtt korra érheti el a legmagasabb szinteket, de folyamatosan fejlődik, vagyis fejlődnie kellene, ha megfelelő ingerek érik a gyermeket”. Hangsúlyozta,
egy kisgyermek számára a felnőtt az irányadó,
serdülőkortól a kortársak nagyobb mértékben hatnak egymásra, de esetükben is elengedhetetlen a felnőtt „vezetés” egy-egy hasonló szituációban. Hal Melinda a történtek kapcsán rámutatott, hogy érzelemszabályozásban Magyarországon nem állunk valami jól, tekintve a fiatalkorúak mentális egészségmutatóit, a szorongás mértékét, az önsértések számát és az erőszakos cselekményeket.
A klinikai szakpszichológus szerint összességében nem vizsgáztunk rosszul a krízis alatt. „A szülői szorongás, félelem abszolút érthető és átérezhető.
Legféltettebb kincseink fenyegetése a legaljasabb emberi tett, ehhez kétség sem férhet!”
Rendhagyó osztályfőnöki órák, szülői értekezletek megtörténhetnek, erre a legtöbb intézmény lehetőséget ad, érdemes ezekkel élni. „Egy szülőnek betekintést kell nyújtani, hogy mi zajlik a gyerekek életében akkor, amikor ők nincsenek jelen. Családi szinten pedig érdemes a határozott, mégis megnyugvást jelentő szabályokra felhívni a figyelmet” – fogalmazta meg javaslatait.
Ezt is ajánljuk a témában
„Azok a kihívások, amelyekkel a fiatalok mai generációja szembesül, példátlanok, pusztítók és rosszabbak, mint valaha” – fogalmazott a kutatást vezető pszichiáter.
Arra a felvetésünkre, hogy a bombariadókat követően több gyerek „heccből” hasonló fenyegető üzenetet írt az iskolájának, a vezető kutató úgy reagált, hogy bármilyen életellenes, zaklató fenyegetés komolyan veendő, egyben „cry for help”, vagyis segélykiáltás. „Nem kezelhetjük viccként, hiába volt esetlegesen meggondolatlan a cselekedet. Tengeren túli példák százait tudjuk felsorakoztatni, amikor tragédiákat bár megelőztek fenyegető írások, levelek, mégse vette senki komolyan ezeket.
Ha valakinél »heccből«, bosszúvágyból, saját sérelme vagy impulzív viselkedés miatt megjelenik az a gondolat, hogy ártson magának vagy másoknak, az kezelendő, kiemelt figyelmet igénylő helyzet”
– emelte ki.
Végül Hal Melinda arról is beszélt, hogy mind a kiskorúak, mind a szüleik mentális ellenállóképességét kondicionálással, az érzelmi intelligencia és empátia növelésével, verbális és szituatív beavatkozással vagy a kapcsolatok hangsúlyozásával lehet. „Semmi újat nem találtunk ki, egyszerűen csak fel kell elevenítenünk a hagyományos értékeket és használni emberi képességeinket. Mindannyian képesek vagyunk rá, éljünk vele! A rendszereknek a fejlesztést kell megtenni, beemelve a modern tudomány álláspontjait és technikáit.
A mentális ellenállóképesség, védőpajzs ugyanis versenyképességünk, végső soron túlélésünk záloga,
a teljes élethez szükséges alapkompetencia” – zárta gondolatait a szakember.
Ezt is ajánljuk a témában
Hal Melinda klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója hangsúlyozta, egyértelmű összefüggések láthatók a népesedés és a lelki tényezők, valamint a mentális egészség és foglalkoztatási mutatók között.
„A nagyobb gyerekeken, nem láttunk félelmet vagy pánikot. Az érzékenyebbek, a kisebbek vagy az alsó tagozatosok viszont komoly félelmet is átéltek, ugyanis ők még nem tudják érzelmileg eltávolítani magukat egy olyan hírtől, hogy az iskolájuk felrobbanhat. A legfontosabb, hogy ne ragasszuk át rájuk a saját szorongásunkat, mert nem ugyanolyan stresszként élik meg, mint egy felnőtt” – mondta el megkeresésünkre Walterné Böngyik Terézia, a Hódmezővásárhelyi Szent István Általános Iskola igazgatója.
Az intézményvezető azt is felidézte, igyekeztek tudatosítani „gyermekeikben” a tanáraik támogatását, a tudatot, hogy mindent megtesznek a biztonságuk érdekében. „Beszéltünk arról, hogy nincsenek egyedül, sokan mások is hasonlóan éreznek, mint ők”.
Walterné arra is rámutatott, hogy a legfontosabb a szülők nyugalma lenne. „Mert ha a felnőttek rémülete nagyobb, akkor a saját stresszük felismerése, a keletkező érzelmeik keretek között tartása jelenthet megoldást”.
Ezt is ajánljuk a témában
Vasárnap délután mintegy húsz maszkos férfi üvegszilánkokkal a kezükben behatolt a török vendégmunkások kulturális egyesületének otthont adó épület udvarára, és megtámadtak egy embert, majd elmenekültek a helyszínről.
Ezt is ajánljuk a témában
A Netflix svéd sorozata rávilágít arra, hogy az értékvesztettség, a düh és a bensőséges emberi kapcsolatok hiánya milyen tragikus következményekkel járhat.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
A koporsókat a szokásos ceremónia keretében adták át a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek a maszkos fegyveresek.
„A pedofília maga egy hajlam. Én úgy gondolom, hogy egy hajlam önmagában nem lehet bűn” – fogalmazott még korábban a kritikus.
A Faktum tényellenőrző portál alaposan megcáfolta a 444-et.
Trump több rendeletet is aláírt a genderideológia elleni küzdelem jegyében.
A szakemberek már vizsgálják, honnan származik a szag – tájékoztatott a BKV Zrt.
Két dolog azonban nincs a budapesti vezetésnél: munka és lélek.
Tóta W. Árpád szerint a „szétrohadt erkölcsű, a szolgaságba belebutult slepp parancsra cselekszik”.
