Az idős házaspár azért szólalt meg, hogy szeretett gyermekük, Sebestyén József tragédiája ne merüljön feledésbe.
Mint ismert, a magyar állampolgárságú vállalkozó júliusban vesztette életét a beregszászi kórházban, miután ukrán toborzók egy erdőben vasdorongokkal súlyosan bántalmazták. Az esetről készült felvételeken Sebestyén rossz állapotban, négykézláb látható, miközben gúnyolják.
Sebestyén József szülei, id. József és Márta most először a Borsnak adtak, interjút azon célból, hogy szeretett gyermekük tragédiája ne merüljön feledésbe.
Soha nem fogjuk tudni feldolgozni egyetlen fiunk elvesztését. Folyamatosan azt kívánjuk, hogy bárcsak inkább mi mentünk volna el előbb”
– mondta József a könnyeit nyelve, aki megjegyezte: „Az élet rendje az lett volna, hogy ő temessen el bennünket. Sajnos minden másképp történt. Ahogy mondani szokás: egy sírhelyet már nem lehet betakarni.”
Az apa kiemelte, hogy József rendszeresen hazament hozzájuk, és sosem üres kézzel. Nagyon becsületes, szorgalmas és helyes fiú volt. A szülőket június 19-én, csütörtök dél körül értesítették, hogy József súlyos állapotban kórházba került. Mire az idős férfi odaért, már a rendőrség is kint volt, József pedig tolószékben ült, mert CT-re vitték. Egy mondatot tudott szólni az édesapjához: Apu, nagyon megvertek!
Ezt is ajánljuk a témában
A kényszersorozott magyar állampolgárt állítólag vasdoronggal ütötték. Hetekkel később a beregszászi kórházban váratlanul meghalt, noha a hozzátartozóinak azt mondták, minden rendben.
A család úgy tudja, Józsefnek 3 bordája eltört. A fején súlyos ütésnyomok látszottak, sőt az egyik füle is feldagadt, ezen kívül egyéb külső sérüléseket is elszenvedett.
Nagy fájdalmai voltak. Ebben biztos vagyok, hiszen a fogait csikorgatta. A vizsgálat után infúziót és katétert kapott. 21 napig jártam hozzá a kórházba. Két hétig semmit nem evett. 5 napig kómában is volt. Kiskanállal etettem. Reménykedtünk, hogy felépül, mert folyamatosan ezzel biztattak bennünket. Nem ez történt
– mondta elcsukló hangon az apa.
A Linner Bertalan kórházból kómás állapotban, erőszakkal átvitték egy tolókocsiban a Pszichiátria Intézetbe. Ehhez mi nem járultunk hozzá"
– szögezte le az édesanya. „Ott én már sajnos nem tudtam látogatni, mert nem volt lift. Nagyon nehéz időszak kezdődött számunkra. A halála napján, vasárnap kora reggel megfőztem a kedvenc ételét, a húslevest. Sajnos már nem volt kinek bevinni” – mondta zokogva az idős nő.
Márta szerint már az is csoda volt, hogy József a születése után életben maradt. Az orvosok már szinte lemondtak róla. 1,5 hónapig Munkácson kezelték, mert sárgaságot kapott.
Józsika élni akart és a szervezete is nagyon erős volt. 3 éves koráig az ölemben tartottam, csak úgy tudott elaludni. 18 éves koráig nagyon anyás volt, aztán persze jöttek a lányok”
– mosolyodott el egy pillanatra az idős asszony, majd elmondta, hogy gyermeke élete végéig gondoskodó maradt. Szívesen járt piacra és örömmel főzött.
„Imádta a virágokat, mert a szüleim virágokkal foglalkoztak. Nagyon szerette a természetet: horgászott, gombászott, madarai voltak. Mindenben és mindenkiben csak a jót és a szépet látta. Élénk eszű gyerek volt. Még soha nem is füllentett, mint a korabeli cimborái. Ami a szívén volt, az a száján. Ez a gyerek sohasem hazudott. Utálta a hamisságot. Példaértékű srác volt és ezt nem azért mondom, mert az egyetlen fiam” – jegyezte meg József, aki nyáron még naponta látogatta gyermeke sírját, mostanában, ha jobb az idő, hetente. A felesége csak taxival képes közlekedni, mert már nem bír sokat gyalogolni, így ritkábban kíséri el hitvesét.
A szülők arra a kérdésre is válaszoltak, szinte egyszerre, hogy mint üzennének a pribékeknek.
Nekik is vannak szüleik. Van édesanyjuk és édesapjuk, testvérük, akik őket is hazavárják. Akiknek a szívük megszakadna, ha már soha többé nem térnének haza. Arra kérjük őket, hogy csak egyetlen napra képzeljék magukat a helyünkbe. Azt kérjük a Jóistentől, hogy bocsásson meg nekik!!!”
Márta április 26-án ünnepelte a 75. születésnapját. Akkor még minden szép és jó volt.
A Fiam tortát és pezsgőt hozott, amit még mindig őrzünk. Emlékeinkbe, mint a legutolsó találkozás, úgy ivódott ez be. Már soha nem jön többé. Nem mosolyog a két szemével, nem bátorít, hogy mindig lesz valahogy”
– fejezte be az asszony.
Józsefnek néhány napja volt a születésnapja. Ünnepelni már nem volt kedve, hiszen arra gondolt, hogy a fia már nem köszöntheti fel.
Árvák lettünk nélküle. A gyermekem mártírhalált halt, hogy sok ember megmeneküljön, itt, Kárpátalján!
– búcsúzott Sebestyén úr.
A család meggyőződése szerint, a tragédia a magyar nemzet és az egész világ számára is tanulságos lehet. Az interjúhoz minden erejükre szükségük volt, de úgy vélték: József is azt akarná, hogy megnyíljanak és vállalják a beszélgetést egy jó cél érdekében.
Nyitókép forrása: Sebestyén József Facebook-oldala
„Volt esélyetek, fiúk, de nem éltetek vele” – szúrt oda az orosz külügyminiszter a brüsszeli vezetésnek.
Az ukrán Nemzetbiztonsági Tanács szerint sokkal hamarabb jöhet el a béke, mint gondoltuk.
A hétvégi genfi találkozó után amerikai tisztviselők szerint az ukrán fél kész elfogadni az új békefeltételeket, és megkezdődött azok átadása a moszkvai delegációnak.
Európa a kompromisszum helyett a konfliktus fenntartására készül.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter elmondta, hogy Moszkva üdvözölte az eredeti amerikai tervet, és most a módosított verzió bemutatását várják, amelyet Washington Kijevvel és európai partnerekkel dolgozott ki.
Stefano Sutti szerint az Európai Bizottság a jog kreatív értelmezésével egyre több mindenre terjeszti ki a hatáskörét, a szubszidiaritás és a tagállamok rovására.
„Békét akarunk, de nem olyan békét, amely valójában kapitulációt jelent”– fogalmazott Emmanuel Macron kedden.
„Volt esélyetek, fiúk, de nem éltetek vele” – szúrt oda az orosz külügyminiszter a brüsszeli vezetésnek.
