ismeretlen helyen tartózkodó anya, akiről a fiú többször csak úgy beszél, mint egy szemetes zsákról, akit „eltakarítottak”. Erőszakos, a fiát megvető apa, akinek fontosabb az afrikai vadászatok, „gyilkolászások”, mint a saját „családja”. A megannyi felszínes kapcsolatról pedig ne is beszéljünk, akik csak azért vannak Sebastian mellett, hogy ingyen droghoz jussanak az orgiákba torkolló bulijain.
Az egész történetben egyébként két pozitív figurát láthatunk: Samirt, a migráns hátterű eminens tanulót, aki szeretne kitörni marginalizált helyzetéből, miközben folyamatosan kisebbségi komplexussal küzd. Valamint az osztályfőnököt, aki próbálja egyengetni a továbbtanulás előtt álló fiatalok útját, de nem sok tiszteletet kap. Úgy kezelik szinte, mint egy havert. Pedig nem egy városszéli iskoláról beszélünk, hanem egy elitnek számító gimnáziumról, ahova a „krém” gyermekei járnak.
A tragikus végkifejlethez végül úgy jutunk el, hogy egy szó szerint eszeveszett buli hevében feltűnik Sebastian apja, aki a „barátai” szeme láttára hagyja helyben a fiút. Ezt a megaláztatást a fiatal nem tudja már feldolgozni, és mivel szinte alig van józan pillanataiban kapcsolata a világgal, dühében másnap reggel magához veszi vadászfegyverét, és előbb édesapjával, majd az iskolában több társával is végez. Az ámokfutásnak végül Maja vet véget, akinek később vélt és valós tetteiért a bíróság előtt kell felelnie.