„Ha nincs gyökerünk, elvisz a szél” – mi is az a futóhomok nemzedék

Nemrég Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója hívta fel a figyelmet a Netflix egyik sorozatára. A svéd Futóhomok című miniszéria, bár már több éve elérhető a streaming szolgáltató oldalán, még napjainkban is aktuális. A sorozat – amely Malin Persson Giolito  azonos című regénye alapján készült – egy iskolai lövöldözés hátterét tárja fel egy érettségi előtt álló osztályban, miközben 

A cím nagyon találó, hiszen a magyarázatok szerint a futóhomok nem más, mint finom, terméketlen homok, amelyet a szél könnyen felkavar, és nagy tömegben sodor egyik helyről a másikra. Ilyen napjaink svéd vagy bármely nyugati társadalmának ifjúsága is sok esetben. A fellazult ideológiák, – melyeknek szerves része a klímaszorongás, a vegán életmód, illetve nem utolsó sorban minden megkülönböztetés és társadalmi igazságtalanság elítélése – bár megpróbálnak némi keretet adni a tinédzsereknek, mégis kudarcot vallanak. Hiszen a mélyebb családi és baráti kapcsolatokat, és azokat az értékeket, melyek egy kiegyensúlyozott élethez kellenek, nem tudják pótolni. 

Közép-európai fiatalként furcsa azt látni, hogy mind az édesanyák, mind az édesapák ennyire szabadjára engedik gyermekeiket. A főhősnek, Majának, – aki a történet kezdetekor még nincs 18 éves – többek között megengedik, hogy a több hetes luxus családi nyaralásuk zömét dúsgazdag párjával töltse a családi yacthon. Pedig külső szemlélőként is rögtön lerí Sebastianról, a milliárdos csemetéről, hogy nagyon nincs a középpontjában, de Maja szüleit ez cseppet sem zavarja, sőt eleinte örülnek is neki, hogy a lányuknak kőgazdag udvarlója akadt.

 ismeretlen helyen tartózkodó anya, akiről a fiú többször csak úgy beszél, mint egy szemetes zsákról, akit „eltakarítottak”. Erőszakos, a fiát megvető apa, akinek fontosabb az afrikai vadászatok, „gyilkolászások”, mint a saját „családja”. A megannyi felszínes kapcsolatról pedig ne is beszéljünk, akik csak azért vannak Sebastian mellett, hogy ingyen droghoz jussanak az orgiákba torkolló bulijain. 

Az egész történetben egyébként két pozitív figurát láthatunk: Samirt, a migráns hátterű eminens tanulót, aki szeretne kitörni marginalizált helyzetéből, miközben folyamatosan kisebbségi komplexussal küzd. Valamint az osztályfőnököt, aki próbálja egyengetni a továbbtanulás előtt álló fiatalok útját, de nem sok tiszteletet kap. Úgy kezelik szinte, mint egy havert. Pedig nem egy városszéli iskoláról beszélünk, hanem egy elitnek számító gimnáziumról, ahova a „krém” gyermekei járnak.

A tragikus végkifejlethez végül úgy jutunk el, hogy egy szó szerint eszeveszett buli hevében feltűnik Sebastian apja, aki a „barátai” szeme láttára hagyja helyben a fiút. Ezt a megaláztatást a fiatal nem tudja már feldolgozni, és mivel szinte alig van józan pillanataiban kapcsolata a világgal, dühében másnap reggel magához veszi vadászfegyverét, és előbb édesapjával, majd az iskolában több társával is végez. Az ámokfutásnak végül Maja vet véget, akinek később vélt és valós tetteiért a bíróság előtt kell felelnie.

Nehéz eldönteni, hogy 

 A néző úgy kerül egyre inkább a sorozat cselekményének hatása alá, ahogy Majában is részben a helyükre kerülnek annak a végzetes napnak az eseményei, miközben talán azt is megérti, hogy mik vezettek pontosan oda.

A főhős végül mondhatni kap egy második esélyt az élettől, a kérdés, hogy 

De még talán ennél is fontosabb kérdés, hogy milyen sors vár arra a táradalomra, arra az országra, melynek iskolapadjaiból ilyen értékvesztett, már-már jövőkép nélküli fiatalok kerülnek ki.

A minisorozat ajánlóját alább tekintheti meg:

***

Nyitókép: Képernyőfotó