A kötelező, háromévenkénti ebösszeírás pedig országos nyilvántartást hozott létre az ebekről, ami jelentősen javította az elveszett állatok visszakerülését gazdáikhoz. Ezek a lépések együtt jelentették az első komoly kormányzati választ arra a problémára, amelyet a Hírlikk most egy fedezet nélküli gondolatmenettel próbál átmagyarázni.
A 2020-as években újabb szabályok jelentek meg az állatvédelemben: 2021-ben olyan jogszabály lépett hatályba, amely akár 450 ezer forintos bírságot is kiszabhat arra a gazdára, akinek kutyája kiszökik és kóborolni kezd. 2022-ben a Büntető Törvénykönyv tovább szigorodott – az állatkínzás immár 3–5 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, és bűncselekménnyé vált az illegális szaporítás. Az állam eközben több tízezer kutya és macska ivartalanítását támogatta, részben a Magyar Falu Programon keresztül. 2022-től hatályos az a kormányrendelet is, amely a kóbor állatok menhelyi tartási idejét 15 napról 45 napra emelte, növelve a visszakerülés és az örökbefogadás esélyét. 2023-tól ráadásul uniós szinten is elindult egy reform, amely a kutyák és macskák kötelező mikrochipes azonosítását írja elő. Mindez jól mutatja: a kormány évtizedes, rendszerszintű munkával próbálja visszaszorítani a kóborállat-problémát – ennek a komplex folyamatnak a leegyszerűsítése egy „félelemkeltő kampányra” pedig több, mint félrevezető.
Mivel a cikk bármilyen tények említése nélkül egy általános lecsúszásra és nyomorra próbálja felfűzni a témát, fontos röviden megemlékezni arról a társadalmi-gazdasági háttéről, amelyet a 2010 utáni kormányzati intézkedések alakítottak ki. Az elmúlt 15 évben a reálbérek összességében jelentősen emelkedtek Magyarországon, még akkor is, ha a 2022–2023-as háború és COVID-járványt követő inflációs sokk átmeneti megtorpanást okozott. 2010 és 2021 között a nettó reálbérek több mint 60%-kal nőttek, ami egyértelműen a béremelési programokkal, az adócsökkentésekkel és a munkára épülő gazdaságpolitikával függ össze. Ezzel párhuzamosan a kormányzat építette ki Európa egyik legkiterjedtebb családtámogatási rendszerét: a CSOK, a Babaváró, a családi adókedvezmény, az adó-visszatérítések és az otthonteremtési kedvezmények együttesen stabil anyagi hátteret biztosítanak százezreknek. A háziállatokat az utcára kényszerítő nyomor csak azoknak az elképzelései között szerepel, akik polotikai prekoncepciókat soha nem hagyták a tények által zavartatni.
A cikk leegyszerűsítő logikája ráadásul azért is döcög, mert az állatvédelem valójában egy rendkívül összetett, több szereplős és tényezős szakterület, ahol a menhelyektől a civil szervezeteken át a hatóságokig sok mindenki felelőssége találkozik. Ehhez képest a Hírlikk egyetlen meg nem erősített, ellenőrizhetetlen állítást – miszerint az ebadó-hírek miatt hirtelen több lett a kóbor állat – úgy kapcsol a Fideszhez, mintha az ok-okozati viszony magától értetődő lenne. Ez már csak a fenti előzmények miatt is komikus, a valóságban nyilván nem lehet egyik napról a másikra egy több évtizedes strukturális problémát egyetlen kommunikációs elemre visszavezetni – különösen úgy, hogy az állatvédelmi szigort eleve a kormány emelte korábban példátlan szintre.
Mindezek fényében a Hírlikk állítása – miszerint „a Fidesz miatt kerül több kutya és macska az utcára” – leginkább egy rosszul sikerült politikai kabaré dialógusának tűnik, ahol a poént az első mondatban lelövik, bizonyítékot pedig már nem is próbálnak keresni hozzá. A valóság ennél sokkal kevésbé dramatikus: a kóborállat-probléma összetett, régóta fennálló és évtizedek óta csak lassan javuló jelenség. Ha pedig valaki mégis félelemkeltésből próbál politikai tőkét kovácsolni belőle, akkor azt ott érdemes keresni, ahol a tények helyére már megint a saját fantázia lépett.”