Csakhogy a dokumentum szerint éppen ez lenne a rendszer alapja: egy mikrocsipre épülő adatbázis, amelyet a NÉBIH kezelne, és amelyhez az állatorvosok, tenyésztők, menhelyek és szakmai szervezetek valós idejű adatszolgáltatással kapcsolódnának.
Aki még ezek után is kételkedik abban, hogy valódi szakpolitikai koncepcióról van szó, annak érdemes egy másik összevetést is figyelembe vennie: a kutyaadó Európa számos országában régóta működő gyakorlat – írja a Világgazdaság.
Az adó a magyar lakosság számára talán újdonságként hat, de több nyugat-európai államban évtizedek óta bevett adózási forma – ezt egyébként maga a Tisza-terv is külön fejezetben mutatja be.
Németországban a Hundesteuer intézménye önkormányzati hatáskörben működik, és évi 90–150 euró körüli tételt jelent, nagyvárosokban a második kutya után akár 500 eurót is elkérnek. Ausztriában 35–100 euró között mozog az éves adó, Svájcban az AMICUS-rendszerre épülő nyilvántartás teszi szigorúvá a kutyatartást és az adófizetést, Hollandiában több városban szintén alkalmazzák. A brit és skandináv gyakorlat inkább a kötelező nyilvántartásra és ellenőrzésre helyezi a hangsúlyt, de a logika ugyanaz.
Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP