Kockázatok és mellékhatások
Az Ifjúságkutató Intézet felmérései szerint a fiatalok többsége nem gondolja úgy, hogy kedvenc zenei produkcióinak szövege politikai üzenetet hordozna – tudjuk meg Székely Levente igazgatótól. Lehet tehát kockázata annak, ha egy előadó konkrétan kezd el politizálni, megvan ugyanis a veszélye, hogy egy kétosztatú politikai rendszerben elveszíti hallgatói egy részét, vagy legalábbis kiváltja a rosszallásukat. Persze ez nem vonatkozik olyan rétegműfajokra, mint a punk- vagy a szkinhedzene, amelyek pont azért népszerűek az adott szubkultúrákban, mert keményen politizálnak.
Ez alapján – nem elvitatva az előadótól, hogy lelkiismereti okai is lehetnek – üzleti szempontból az a logikus, ha Majka a liberális előadóművészi szakma elvárásainak teljesítése mellett továbbra is megmarad az egész ország Majkájának. Ez pedig megmagyarázhatja, hogy miért igyekezett finomítani a Csurran, cseppen kemény üzeneteit.
Utoljára talán akkor keltett ekkora közéleti hullámokat egy zenei előadóművész, amikor Ákos egy interjúban a nők és a férfiak közötti különbségekről beszélt. A konzervatív nézeteit régóta vállaló zenészt a balliberális oldalon nőgyűlölőnek kiáltották ki, és akkora hisztériát csaptak körülötte, hogy egyik szponzora, a Magyar Telekom szerződést bontott vele. „Az agitációs szórakoztatóipar zsákutcájába úgy rohannak bele az éhes majmok Magyarországon, hogy közben röhögve ákosoznak. Ákos ugyanebbe a tévútba savanyodott bele anno, még ha annak egy korábbi leágazásába is” – fogalmaz a szakma politikához való hozzáállásának következetlenségéről fentebb idézett írásában Gazics György.
Hogy Ákos valóban belesavanyodott-e bármibe, arról nincs tudomásunk, de nem úgy tűnik, hogy csorbát szenvedett volna a népszerűsége a világnézete miatt. A 2015-ös interjú után ugyanis, amely a „női princípium” kifejezésről híresült el, 2016-ban sorozatban harmadszor adott telt házas dupla koncertet a Papp László-arénában.