„Szeretünk nevetni a buta amerikaiakon, amiért szerepel a mikró használati utasításában, hogy ne tegyék bele a macskát száradni, illetve a tűzvédelmi előírásban szerepel, hogy a lépcsőn lefele kell menni, nem felfelé. De ez a mai össznépi hisztéria bemutatta, hogy mi sem vagyunk különbek. Szóval.
1. pont. Nem robbanás történt, hanem bombariadó. Volt ilyen, van ilyen, lesz ilyen. Nem kell kétségbeesetten, lapáttal a kézben elindulni a gyerekért, hogy kiássuk a romok alól. Ilyenkor a tanárnénivel vannak az iskolaudvaron vagy a legközelebbi parkban. Ha meg fáznak, akkor bemennek a mekibe vagy a kocsmába. Túlélik, sem a katonaságot, sem a katasztrófavédelmet, sem a BKK-t nem kell kivezényelni a laktanyákból, hogy túlélési csomagokat vigyenek a helyszínre és ideiglenes táborhelyeket állítsanak fel kantinnal, markotányosnőkkel és gulyáságyúval.
2. pont. Érte sem kell rohanni azonnal, illetve a gyermekpszichológusnál sem érdemes időt foglalni. A felnőttnél igen, mert nem tesz jót a gyereknek, ha az anyja egy hisztérikus idióta.
3. pont. Az egész családot sem kell rögtön mozgósítani, hogy lármázzák körbe a Facebookot, hogy már eltelt másfél perc és még senki nem tud semmit. A hisztéria ragályos, de azért egyesek immúnisak.
4. pont. Egy bombariadóba még senki nem sérült bele. A gyerekek pláne nem, ők örülnek, hogy nem az iskolapadban ülnek. Számukra ez egy jó nap volt.
5. pont. A nap tanulsága, hogy elhülyültünk.”