Richter Richárd válogatás nélkül kaszabolta az embereket a saját maga eszkábálta késével.
Nyitókép: Richter Richárd három emberrel végzett a Csillag börtönben. Fotó: Arcanum/Magyar Rendőr.
Nem volt előzmény nélküli Richter Richárd vérfürdője 1984. október 19-én a szegedi Csillag börtönben, már gyerekként is meggyűlt a baja a törvénnyel. 1972-ben került be először a neve az újságokba, történt ugyanis, hogy bíróság elé állították, a főleg Angyalföldön garázdálkodó rablóbandát, amely 137 bizonyított bűncselekményt követett el két év alatt.
Mindent vittek, ami mozdítható egy lakásban, így aranyat, ékszereket, fényképezőgépeket, magnókat lovasítottak meg a betörések során. A 23 tagból álló bandában jobbára rokonok szerepeltek, testvérek, sógorok, sógornők, és, mint ahogy az újságok írták:
„A gyermekkorú, s emiatt nem büntethető, de rutinos tolvajként tevékenykedő Richter Richárdra építették a vállalkozásukat. Amit a gyerek elemelt, a felnőttek értékesítették.”
Ezt is ajánljuk a témában
A legsúlyosabb büntetésre ítéltek csak negyven év után reménykedhetnek a feltételes szabadságra bocsátásban. Közöttük ott találjuk az oktogoni lövöldözőt, a csepeli kettős gyilkosság és a romák elleni gyilkosságsorozat elkövetőit. Volt ugyanakkor olyan, aki tettével, más a kiszabott büntetéssel nem tudott szembenézni.
Richtert akkor a népszerű tévés rendőrségi híradó, a Kék fény is megkérdezte, ő pedig azt válaszolta, Mercedesre gyűjtött, ezért vett részt a rablásokban. Ezért a lopássorozatért nem kerülhetett börtönbe, később viszont sűrűn megfordult a rács mögött. 1977 nyarán a Hétfői Hírek írta meg, hogy
Richter Richárd, miután két és fél évet volt börtönben, már a szabadulása napján azt tervezte a cimboráival, hogy milyen betörésekben vesznek részt. Két nappal később be is törtek egy lakásba, majd egy házba, utána pedig egy zöldségest fosztottak ki.
Hamar a rendőrség látókörébe kerültek, Richter már szökésben volt, amikor egy Moszkvicsból rádiót vett ki, egy teherautóból pedig a sofőr iratait emelte ki. Ismét börtön lett a vége az ügyködéseinek, a lopások után viszont szintet lépett. 1979 decemberében, az akkor 23 éves Richter két nő társaságában mulatozott a pesti Piac presszóban, amikor szóváltásba keveredett a szomszéd asztalnál ülőkkel.
Úgymond „szólóra” hívta ki az egyiküket a vita során, így kimentek az utcára, ahol viszont Richter a következő pillanatban egy késsel hason szúrta vitapartnerét. A férfi végül megúszta élve a késelést, Richter pedig hétéves börtönbüntetést kapott, amit a szegedi Csillag börtönben kellett letöltenie.
Ezt is ajánljuk a témában
Az elszabadult rabot csak testi kényszer és bilincs alkalmazásával sikerült megfékezni.
A Csillagban az ottléte alatt 31 alkalommal fenyítették meg a viselkedése miatt, jobbára testépítéssel töltötte az idejét, a börtöntársai szerint is különösen agresszív férfi. És elérkeztünk a napra pontosan 40 éve bekövetkezett mészárláshoz, amikor Richter Richárd sokkoló ámokfutásba kezdett és három embert is halálra késelt az Alföldi Bútorgyár börtönben kialakított üzemében, ahol a rabok dolgoztak napközben.
A vérengzés előzménye, hogy egy nappal korábban a művezető észrevette, Richter a bútorgyártáshoz alapanyagként szolgáló fémrúdból kést köszörült magának. Másnap délelőtt beszélni akart vele róla, ezért rendelte az irodájába. Richter vonakodott a találkozótól, s miután az iroda ajtajában állva meglátta az asztalon az egyik börtönőr gumibotját, futásnak eredt.
És ekkor következett a magyar kriminalisztika egyik legsötétebb öt perce. Richter magához vette a 28 centis, fémrúdból készült kését és egy másik, fanyelű szúróeszközt és válogatás nélkül kaszabolni kezdte az embereket.
Kezdésnek az őt „felkérdezni” akaró férfit szúrta nyakon és mellkason, majd másokat is. Volt olyan ember, akit kétszer mellbe szúrt, majd mikor az áldozata menekülni próbált, a hátába is beledöfte a kést. Összesen három ember halt meg a vérengzés során (hárman súlyosan megsérültek), közülük ketten napokkal később a kórházban.
A gyilkosságok után persze egyből felmerült, miért nem lőtték le az őrjöngő Richtert a börtönőrök. Mint kiderült, azért, mert nem volt fegyverük. A bútorgyár területére nem vitték magukkal, mert félő volt, mi történik, ha a több száz rab közül valamelyik lefegyverezi az egyik őrt. Richter a vérengzés végén a WC-be menekült, ahol szögekkel szurkálta össze magát és szögeket is lenyelt, ám megmentették az életét. A későbbi kihallgatások során az egyik rabtársa azt mondta a rendőröknek, hogy
Richter nehezen viselte a börtönt, s egyszer megjegyezte: öngyilkos lesz, de a haragosait is magával viszi a túlvilágra. Más úgy emlékezett, hogy Richter depressziós volt, attól tartott, meg akarják mérgezni, ezért szinte alig evett a börtönkosztból.
A férfit végül első és másodfokon is halálra ítélte a bíróság. A másodfokú tárgyaláson közömbösen vette tudomásul, hogy mi vár rá, azt mondta, nem érzi magát bűnösnek, s mikor kihirdették a halálos ítéletet, csak annyit mondott: tudomásul veszem. Az ítéletet 1985. február 26-án hajtották végre a Csillag börtönben.
Ezt is ajánljuk a témában
24 ezer darabos könyvtár, irodalmi színpad és több tehetségkutató várja a fogvatartottakat a Szegedi Fegyház és Börtönben, ismertebb nevén a Csillagbörtönben.
A nemzeti stadiont ugyan vesztes meccsel avatták fel Szalai Ádámék, de azóta nem győzni járnak Budapestre az ellenfelek.
Nagy M. Boldizsár korábban már belebukott zsidóellenes cikkeibe, most pedig október 7-e kapcsán „Izrael dekolonizációjáról” ír.
A bukott kormányfő azért egész sokáig jutott a baloldal visszafoglalásában. Aztán jött Magyar Péter.
Nyíregyháza különlegessége képeslapokra és bögrékre is rákerült, és úri murikon járta a csárdást a terített asztalon.
Napra pontosan 40 éve hunyt el 37 esztendősen a legmélyebbről jövő hang tulajdonosa.
Nem javult a helyzet a tavalyi demonstrációk óta.
A Tisza Párt elnöke a szimpatizánsai és páttársai után a magyar sajtónak is nekiment, de nem tette zsebre, amit kapott.
Az idő gyorsan fogy, az új német kormánynak a gazdaság megmentése érdekében a legrettegettebb tabunak, az adósságféknek kell nekimennie. Ehhez azonban alkotmánymódosításra lesz szükség. A cél mindenképpen szentesítené az eszközt.
