Az író, újságíró Obersovszky Gyula Táncsics-díja is kalapács alá kerül.
Nyitókép: Obersovszky Gyula sírkeresztjének táblája mellett a Táncsics-díját is pénzzé tennék. Fotó: Wikipedia/Arcanum/Új Magyarország.
Szokatlan tételre bukkant a Mandiner egy internetes árverésen. A szabadságharc után halálra ítélt, majd kegyelmet kapó író, újságíró, Obersovszky Gyula személyes tárgyaira lehet licitálni. A sírkeresztjén szereplő tábla mellett
egy bronzplakett is szerepel a tételben, amely a forradalom hősét ábrázolja, valamint a 2001-ben neki ítélt Táncsics-díj is.
De ki is volt Obersovszky Gyula, akinek 2001-ben bekövetkezett halála után sokan múzeummal akartak emléket állítani az írónak, újságírónak, ehhez képest, most a forradalmár hagyatékának egy részét 46 ezer forintos kikiáltási ár mellett tennék pénzért.
Ezt is ajánljuk a témában
376. Ennyi elhunytat temettek el az 1956-os forradalom alatt és közvetlenül utána a Fiumei úti sírkert 21-es parcellájában. Fegyverrel harcoló forradalmárok, a népharag miatt meglincselt ÁVH-sok és ártatlan civilek is ide kerültek. Szabó Viktor történésszel beszélgettünk az 1982-ben csaknem felszámolt parcelláról.
Obersovszky Gyula újságíróként dolgozott 1956-ban, október 23-án pedig ott volt a Magyar Rádió épületénél, ahol kezdetét vette a szabadságharc. Másnap megalapította és főszerkesztőként jegyezte az Igazság című napilapot, amelyet az Erzsébet körút egyik házában szerkesztett a munkatársaival. Az Igazságot később a forradalom résztvevői a legtisztább újságnak nevezték. A november negyedikei orosz invázió után már nem jelentek meg újságok Pesten, egyedül az Igazság. Habár ekkor már pufajkások és orosz katonák vadásztak a forradalmárokra, Obersovszkyék még november 7-én is megjelentették az Igazságot, majd ő maga Élünk, később Vagyunk címmel készített illegális kiadványt. Obersovszky Gyulát is perbe fogta a kommunista rezsim, első fokon 3 év börtön kapott izgatásért, másodfokon viszont halálbüntetést szabtak ki rá. A felesége idegösszeroppanást kapott, kórházba került, a három gyermeküket vidéken helyezték el ismerősöknél, rokonoknál.
Ezt is ajánljuk a témában
Önkéntes mentősofőrként segített az utcán heverő sebesülteken az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt. Meg is lett a „jutalma”, a később a fegyvertelen ellenálláshoz csatlakozó Péch Gézát a megtorlás során kivégezték. Egy alig ismert mártír története, akinek életéről bővebben is olvashat a tavaly megjelent Magyar Hősök című kötetben. Ismét egy szívszorító írás a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Facebook-oldaláról.
A nemzetközi tiltakozás hatására – Ernst Hemingway, Albert Camus és Pablo Picasso is felszólalt Obersovszky és társai érdekében –, végül a Kádár-rezsim eltekintett a bitófától, Obersovszky pedig hosszú évekre börtönbe került.
1963-ban szabadult, ettől kezdve a titkosrendőrség figyelte és végül a Sportfogadás nevű lapnál dolgozhatott, de a neve nem szerepelhetett az impresszumban. Egészen 1989-ig nem írhatott saját nevén. A rendszerváltás után újraindította az Igazságot, ám csalódnia kellett, mert nem kapott elegendő anyagi támogatást hozzá. Mégis folytathatta volna, ám saját elmondása szerint nemet mondott arra, mikor Horn Gyula ajánlott fel milliókat.
Obersovszky Gyula 74 éves volt 2001 tavaszán és büszkén készült arra, hogy március 15-én átveheti a Táncsics Mihály-díjat, az egyik legrangosabb elismerést, amelyet újságíró kaphat.
A díjátadó előtt hunyt el, ott már csak a halálhírét tudták közölni az egybegyűltekkel.
A halála után többen emlékmúzeumot terveztek annak az embernek, aki Dávid Ibolya, egykori MDF-es politikus szerint a nemzet élő lelkiismerete volt. A múzeum nem született meg, most pedig nem csak Obersovszky Táncsics-díja, de még a sírkeresztjének táblája is árverésre került…
Ezt is ajánljuk a témában
Közvetlenül 1956 után életbevágó volt Kádáréknak valahogyan legitimálni rendszerüket: Tóth Ilona és társai, akik sebesülteket, köztük sebesült forradalmárokat ápoltak a Domonkos utcai kisegítő kórházban, leginkább rosszkor voltak rossz helyen: röplapterjesztésért vitték be őket, de hamarosan a nyakukba varrtak egy brutális gyilkosságot is, hogy velük illusztrálják a „fasiszta ellenforradalom” valódi arcát.
Törvényi védelmet követelnek az 1956-os lyukas zászlónak.
A szovjet fővárosban írták meg azokat a cikkelyeket, amelyeket a román alkotmányba be kellett illeszteni.
A jelenlegi Ukrajnát az 1956-os magyar szabadságharcosokhoz hasonlítják. Ez kegyeletsértés, már-már blaszfémia.
Nagy M. Boldizsár korábban már belebukott zsidóellenes cikkeibe, most pedig október 7-e kapcsán „Izrael dekolonizációjáról” ír.
A globális hatalmi rendszer szerint Ukrajna ma ugyanolyan szabadságharcot folytat az orosz birodalom ellen, mint amit annak idején a magyarság folytatott.
Brüsszelben hallani sem akartak erről.
Történelmi sikert értünk el a magyar elnökség időszaka alatt.
Schaller-Baross Ernő szégyennek nevezte, hogy a Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, néppárti politikusként lépett fel a vitában.
