376. Ennyi elhunytat temettek el az 1956-os forradalom alatt és közvetlenül utána a Fiumei úti sírkert 21-es parcellájában. Fegyverrel harcoló forradalmárok, a népharag miatt meglincselt ÁVH-sok és ártatlan civilek is ide kerültek. Szabó Viktor történésszel beszélgettünk az 1982-ben csaknem felszámolt parcelláról.
Magas sövénnyel takarták el a Kádár-rendszerben a Fiumei úti sírkert 21-es parcelláját. Belátni nem lehetett, az elhanyagolt, gazzal benőtt sírokat pedig nem volt ajánlatos látogatni. Ha valaki mégis megtette, jelentést készítettek róla. Ez az a bizonyos parcella, ahová az 1956-os forradalom alatt és után, az utcai harcok során elhunytakat temették. Válogatás nélkül, így ide kerültek a népharag miatt meglincselt ÁVH-sok, a fegyveres harc során meghalt forradalmárok és azok is, akiket egy eltévedt golyó ölt meg vagy rájuk omlott az orosz tankok által szétlőtt házuk.
Mint Szabó Viktor elmondta, az utcai áldozatok láttán nyitották meg újra a temetőt, elsősorban
A 21-es parcella pedig megfelelt a célnak, ott ugyanis már korábban felszámolták a sírokat. A történész szerint azokat is itt hantolták el, akik a kommunista hatalom oldalán vesztették életüket, például a Köztársaság téri pártház védelme során, de ide kerültek azok az áldozatok is, akiket köztereken, parkokban temettek el még a forradalom idején.
Szabó Viktor szerint 376 áldozatot temettek el a parcellában, ám nem mindenki maradt a sírhelyében. „Azokat, akik a kommunista hatalom védelme során haltak meg, exhumálták és egy másik parcellába vitték át, az úgynevezett mártírok sírkertjében, amit ma karhatalmisták parcellájának nevezünk” – mondja a történész, aki hozzáteszi, miután 1959-ben megnyílt a Munkásmozgalmi Panteon, oda is vittek át karhatalmistákat.
Szabó Viktor történész, a Nemzeti Örökség Intézete idegenvezetője
Példát is említ: Mező Imréét. A kommunista rezsim politikusa a pártház ostroma során vesztette életét. Őt is a 21-es parcellába temették, ám átkerült a Munkásmozgalmi Panteonba, Kádárék pedig a temető előtti utcát is Mező Imre utcára keresztelték, amely 1989-ig ezt a nevet viselte. A 21-es parcellában
de van olyan elhunyt is, aki a közértbe indult vásárolni, amikor a kapualjban halálos lövést kapott. Szabó Viktor szerint ugyanilyen vétlen áldozatnak tekinthetők azok a tűzoltók is, akik szintén a Fiumei úti sírkertben nyugszanak, igaz, nem a 21-es parcellában. Ők mentés, tűzoltás közben vesztették életüket, ráadásul kereszttűzbe kerültek, hiszen a szovjetek és a forradalmárok is csak annyit láttak, hogy a házaknál egyenruhások mozognak, így nem kizárt, hogy volt olyan tűzoltó, aki egy forradalmár fegyvere miatt vesztette életét.
A parcellát a levert forradalom után tudatosan elhanyagolták, magas sövénnyel ültették körbe a gondozatlan, gazzal benőtt sírokat. Ez a sövénysor ráadásul még 1989-ben is létezett. A rokonoknak nem volt ajánlatos a látogatás, főleg évfordulókon, ám kisebb volt a rendőri jelenlét, mint a 301-es parcellánál, ahol a politikai okokból kivégzett mártírok nyugszanak.
Szabó Viktor azt is elmesélte, 1982-ben (tehát nem sokkal a rendszerváltás előtt) felvetődött, hogy megszüntetik a 21-es parcellát, s valószínűleg azért döntöttek úgy hogy mégsem, mert úgy gondolták, előfordulhat, hogy az „ellenforradalom mártírjai” közül még maradtak elhunytak a területen.
A szeretteik holttestét kereső emberek
Arra a kérdésre, hogy történészként a 21-es parcellában nyugvók közül kinek az esete gondolkoztatta el leginkább, Kádas Gézát említi, akit csak a rendszerváltás után temettek ide a család kérésének megfelelően. A kiváló sportoló, aki olimpiai ezüstérmet nyert úszásban az 1948-as olimpián, a forradalom alatt az egri forradalmi bizottság vezetője lett, ráadásul 1956 decemberében
Mindkettőért elővették, és nyolc év börtönre ítélték. Négy év után szabadulhatott, ám testileg és lelkileg is megviselték a börtönévek. Ráadásul Egerben csak segédmunkási állást kaphatott, így Budapestre költözött, ám itt is csak segédmunkásként dolgozhatott. Megbetegedett és végül elfeledve hunyt el 1979-ben.
„Kádas Géza a példája annak, hogy nem kellett valakit kivégezni ahhoz, hogy tönkretegyék, elég volt csak úgymond élve eltemetni…” – összegzett a történész.
Fotók: Földházi Árpád
A forradalomról mindenkinek eszébe jut a kétszázezres emigráció, de arról ritkábban beszélünk, hogy a tömeges száműzés és belső emigráció még a hetvenes évek végén is éreztette a hatását. Nizalowski Attila írása.
A „munkás-paraszt kormány” épp oly kegyetlen volt velük, mint a népköztársaság munkásembereivel. Petri Lukács Ádám írása.
Már nyolcvan év körül vannak azok, akik gyerekként átélték 1956-ot. Hogyan vészelték át a forradalmat, mire emlékeznek, és miként hatott ez későbbi életükre? Egy budai és egy miskolci asszony idézi fel emlékeit.
Több olyan '56-os hazafi is a színpadról üdvözölte a megemlékezőket, aki aktív résztvevője volt a forradalom és szabadságharc eseményeinek.
Nem hiszem, hogy haragudnunk kellene Sikorskira. Nagyjából így beszél minden politikus a történelem kezdete óta.
Gyorsan megcáfolták Rónai Sándor alaptalan vádjait.
A Ferencváros veretlen az alapszakaszban.
Deák Dániel szerint a vége mindig ugyanaz: az aktuális messiással együtt elbuknak.
