„Nem kellett kivégezni ahhoz, hogy tönkretegyék, elég volt úgymond élve eltemetni” – elrejtették a forradalom áldozatait Kádárék

Magas sövénnyel takarták el a Kádár-rendszerben a Fiumei úti sírkert 21-es parcelláját. Belátni nem lehetett, az elhanyagolt, gazzal benőtt sírokat pedig nem volt ajánlatos látogatni. Ha valaki mégis megtette, jelentést készítettek róla. Ez az a bizonyos parcella, ahová az 1956-os forradalom alatt és után, az utcai harcok során elhunytakat temették. Válogatás nélkül, így ide kerültek a népharag miatt meglincselt ÁVH-sok, a fegyveres harc során meghalt forradalmárok és azok is, akiket egy eltévedt golyó ölt meg vagy rájuk omlott az orosz tankok által szétlőtt házuk. 

Mint Szabó Viktor elmondta, az utcai áldozatok láttán nyitották meg újra a temetőt, elsősorban

A 21-es parcella pedig megfelelt a célnak, ott ugyanis már korábban felszámolták a sírokat. A történész szerint azokat is itt hantolták el, akik a kommunista hatalom oldalán vesztették életüket, például a Köztársaság téri pártház védelme során, de ide kerültek azok az áldozatok is, akiket köztereken, parkokban temettek el még a forradalom idején.

Szabó Viktor szerint 376 áldozatot temettek el a parcellában, ám nem mindenki maradt a sírhelyében. „Azokat, akik a kommunista hatalom védelme során haltak meg, exhumálták és egy másik parcellába vitték át, az úgynevezett mártírok sírkertjében, amit ma karhatalmisták parcellájának nevezünk” – mondja a történész, aki hozzáteszi, miután 1959-ben megnyílt a Munkásmozgalmi Panteon, oda is vittek át karhatalmistákat.

Szabó Viktor történész, a Nemzeti Örökség Intézete idegenvezetője

Példát is említ: Mező Imréét. A kommunista rezsim politikusa a pártház ostroma során vesztette életét. Őt is a 21-es parcellába temették, ám átkerült a Munkásmozgalmi Panteonba, Kádárék pedig a temető előtti utcát is Mező Imre utcára keresztelték, amely 1989-ig ezt a nevet viselte. A 21-es parcellában

de van olyan elhunyt is, aki a közértbe indult vásárolni, amikor a kapualjban halálos lövést kapott. Szabó Viktor szerint ugyanilyen vétlen áldozatnak tekinthetők azok a tűzoltók is, akik szintén a Fiumei úti sírkertben nyugszanak, igaz, nem a 21-es parcellában. Ők mentés, tűzoltás közben vesztették életüket, ráadásul kereszttűzbe kerültek, hiszen a szovjetek és a forradalmárok is csak annyit láttak, hogy a házaknál egyenruhások mozognak, így nem kizárt, hogy volt olyan tűzoltó, aki egy forradalmár fegyvere miatt vesztette életét.  

A parcellát a levert forradalom után tudatosan elhanyagolták, magas sövénnyel ültették körbe a gondozatlan, gazzal benőtt sírokat. Ez a sövénysor ráadásul még 1989-ben is létezett. A rokonoknak nem volt ajánlatos a látogatás, főleg évfordulókon, ám kisebb volt a rendőri jelenlét, mint a 301-es parcellánál, ahol a politikai okokból kivégzett mártírok nyugszanak.

Szabó Viktor azt is elmesélte, 1982-ben (tehát nem sokkal a rendszerváltás előtt) felvetődött, hogy megszüntetik a 21-es parcellát, s valószínűleg azért döntöttek úgy hogy mégsem, mert úgy gondolták, előfordulhat, hogy az „ellenforradalom mártírjai” közül még maradtak elhunytak a területen.

A szeretteik holttestét kereső emberek

Arra a kérdésre, hogy történészként a 21-es parcellában nyugvók közül kinek az esete gondolkoztatta el leginkább, Kádas Gézát említi, akit csak a rendszerváltás után temettek ide a család kérésének megfelelően. A kiváló sportoló, aki olimpiai ezüstérmet nyert úszásban az 1948-as olimpián, a forradalom alatt az egri forradalmi bizottság vezetője lett, ráadásul 1956 decemberében

Mindkettőért elővették, és nyolc év börtönre ítélték. Négy év után szabadulhatott, ám testileg és lelkileg is megviselték a börtönévek. Ráadásul Egerben csak segédmunkási állást kaphatott, így Budapestre költözött, ám itt is csak segédmunkásként dolgozhatott. Megbetegedett és végül elfeledve hunyt el 1979-ben.

„Kádas Géza a példája annak, hogy nem kellett valakit kivégezni ahhoz, hogy tönkretegyék, elég volt csak úgymond élve eltemetni…” – összegzett a történész. 

Fotók: Földházi Árpád