Az uniós jogok szent paklijából úgy rántották ki a személyek szabad mozgását ábrázoló kártyalapot, mintha nem is létezett volna.
Ha valamiben, ebben az Európai Bizottság és a többi fantomszervezet bámulatra méltóan fejlődőképes: amikor az etetés befejeződött, és már ők osztják szét a napi betevőt, akkor rúgják fel a saját szabályrendszerüket, amikor kedvük tartja. Ezzel egy időben Magyarországnak nincs joga megvédenie saját határait, amelyek itt-ott az unió határai is egyúttal. Nekünk nem szabad azt mondani, amit Franciaország és Németország – merőben taktikai okokból, persze – most éppen meghirdetett. Nekik ugyanis érdekeik vannak, nekünk pedig mukkannunk sem szabad – legalábbis ezt gondolják Párizsban és Berlinben, valamint olyan uniós országokban, amelyeket baloldali vagy áljobboldali globalisták vezetnek.
Ebben az eljárásban nem az a leggusztustalanabb, hogy momentán ugyanazt mondják, amit a magyar kormány és a közvélemény már egy évtizede hangoztat. Hanem az, ahogyan igyekeznek minden létező hatalmat, pénzt, befolyást kisajtolni maguknak, Európát pedig tönkreteszik.