Guten Morgen, Herr Scholz! Csak nem azt akarja mondani, hogy az Orbán-kormánynak már megint igaza lett?

(Nyitókép: Kenzo TRIBOUILLARD / AFP)

Abszurd, de éppen azokra jelent elsősorban veszélyt az ellenőrizetlen migrációval járó iszlamizáció, akik azt a jólétükben, valamifajta progresszív divat követése kedvéért mostanáig támogatták. A kortárs liberálisokra, a neomarxistákra, a baloldaliakra, az egyenlőséghívőkre és a baloldalnak megfelelni akaró „igazi konzervatívokra”.

De mintha megfordult volna a szélirány…

Ideiglenes határzárakat építenek a németek, nem kerítést

Németországra mindig is jellemző volt az alaposság. Lassan, de precízen dolgoztak és ugyanígy jártak el, ha stratégiai célokat fogalmaztak meg, vagy ha világpolitikáról volt szó. (Voltak kivételek, de azok mindig világégéshez vezettek.) Most sincs ez másként!

Nancy Faeser német belügyminiszter bejelentette, hogy 2024. szeptember 16-i kezdettel bevezetik a határellenőrzést, és kidolgoznak egy modellt az „illegális migránsok belépésének megtagadására”.

Jókora fáziskéséssel ugyan, de a németek rájöttek, hogy Magyarországot kell másolniuk, ha vissza akarják kapni a biztonságérzetüket – habár arra ne számítson senki, hogy ezt el fogják valaha ismerni!

Magyarország 2015 óta védi a határait az illegális migrációtól. Kerítéssel, azaz fizikai zárral, illetve jogszabályokkal. De mi, magyarok, hiába támogattuk többségében a kerítést elbontani akaró baloldallal szemben a Fideszt, hiába nyilvánítottuk ki a véleményünket a Nemzeti Konzultáción, s végül hiába döntöttünk népszavazáson, csak a támadást, a féktelen sértegetést és a brutális nagyságú büntetéseket kaptuk.

Pedig Magyarország a külső határokat védte, nem a belsőket zárta le, mint most Berlin.

Ha bevezetik a belső határellenőrzést, ha nem lehet átjárni szabadon az egyik tagországból a másikba, akkor a schengeni övezet elbukott, de kudarcba fulladt az Európai Uniónak nevezett projekt egyik érdemi része is. Németország lépése láncreakciót indíthat el szomszédai körében, és akkor bye-bye, pontosabban: Tschüss Schengen!

Határközeli szállásokat építenek a németek, nem tranzitzónákat

Németországra mindig is jellemző volt az innováció. Miután lezárták a schengeni határokat, újabb és újabb ötletekkel áll elő a balliberális kormány, hogy csökkentse az illegális migrációt. A germán lelemény ezúttal is felcsillant:

Habár ez kiköpött mása annak a módszernek, amit mi, magyarok az elmúlt években – egész addig, míg a Soros által kibérelt Európai Bíróság el nem kaszálta – a jogi határzár részeként megpróbáltunk.

De féleértés ne essék: 

A németek „szállásokat” építenek, nem tranzitzónát – mennyivel szebben hangzik, habár nem tudjuk, hogy mit fognak ehhez szólni a német hajléktalanok… de ez nem is a mi dolgunk.  

Herr Scholz, tegye a szívére a kezét, legyen őszinte:

Mi lesz a kiutasított „agysebész” migránsokkal?

A németek mindig is példamutatók akartak lenni. Ha nem volt egyben a birodalom, akkor is azt szerették volna, ha mindenki őket követi, ha mindenki úgy él, ahogy a náluk megszülető korszellem diktálja. (Hát még ha birodalomként voltak jelen Európa szívében!) Nincs ez másképp ma sem!

Ezt éreztük a Willkommenskultur idején és ezt érezzük most is, mikor azt ígéri a német kormány (amit a társadalom egytizede támogat már csak…), hogy ha nincs „migránskvóta”, akkor ők bizony visszaküldik a bevándorlókat. És migránskvóta, az ugye nincs.

A kötelező kvóta az önsorsrontó európai magatartás mérföldköve lett volna. Egyrészt a szűklátókörű brüsszeli bürokraták idiotizmusa, másrészről pedig a bevándorláspárti nagy országok furfangos elgondolása. Németország már szabadulna sajátjaitól.

Legyen hát „önkéntes kvóta”! Meg visszatoloncolás. Milyen érdekes, hogy Németországot nem büntetik meg ma már ezért sem…

Ezt idáig értjük. Szenvednek a németek a migráció miatt. Csak az nem fér a fejünkbe, hogy ezt miként akarják megvalósítani. Jönnek majd a szélsőséges muszlimok, a nőket megvető gyökértelen tömegek, az európai szociális hálón élősködő gazdasági bevándorlók? Aztán osszuk szét őket – ki-ki vigye a választottjait? Meg toloncoljuk vissza valahová? A „maradék” meg jöjjön hozzánk? A szolidaritás zászlaja alatt?

Ki, kiket és hová fog visszaküldeni? Lesz valamiféle minőségi válogatás? Ha Németország például majd rámutat, hogy

Agyrém! Egyúttal embertelen terv! Végtelenül cinikus hozzáállás. Ugyanakkor borzalmas gondolatokat ébreszt fel.

Mi ebből a tanulság?

A nagy semmi! Ugyanaz van, mint az elmúlt ezer évben mindig. A magyarok védik Európát, de segítséget nem, csak gőgös lenézést kapnak a nagyhatalmaktól. Sértegetést, illetve politikai, gazdasági és kulturális nyomást. Az uniós korszakban – ami, valljuk meg, parányi rész az ezeréves történelmünkhöz képest – jókora pénzbüntetés a „jutalmunk”.

Mert nekünk sosem igazunk van, hanem mindig igazunk lesz.

Európa megfullad a migrációtól, az emberek szenvednek a terrortól és a megszaporodott bűncselekményektől, a biztonságérzetük odalett. Ha így nézzük, akkor

Ennél fogva akár ki is nevethetjük Németországot és azt a brüsszeli „elitet”, amely lassan egy évtizede vegzál minket a bevándorlásról alkotott véleményünk miatt.

A bökkenő „csupán” az, hogy elnézve a németek izzadságszagú erőlködését és a szavakkal való képmutató játékát, nehéz nem szomorkodni.

Ha lezárjuk ugyanis a belső határokat, akkor mi végett akarunk több uniót?

***