Hát, akkor már inkább a medve

Most éppen Nádas Pétert csócsálja nagy buzgalommal – elébb porhanyósra pácolta, mediumra sütötte az a szakértői grémium, amely szerint

és legalább egy kisebbségiséget fel tud mutatni az identitássérelmi fejkörmérők számára. Ugyanis: túl fehér. Mármint a bőre színe.

és akkor is, amikor nyolc évtizeddel később a Haus der Kulturen der Welt díjáról kellett dönteni.

Lassan megszokjuk az új nyelvi kódrendszert is.

és egy lépéssel továbbmegy annál, mint a progresszív minimumelvárás. „Elgondolkodtató”, amikor, ha van is mondanivalója, ezt explicite azért jobb lenne nem leírni, mert úgy aztán igen csúnyán nézne ki. De lehet még „formabontó” (kaotikus) és „sokkoló” (gusztustalan és-vagy öncélúan erőszakos) is. Eltéveszteni a megfelelő jelzőt még csak megmosolyogtató parvenüség, de nyíltan kritizálni mindezt felér egy parasztlázadással; az olyasmit pedig nem szeretik az elnyomottak védelmében megőszült permanens forradalmárok.

Más kérdés, hogy egy évtizednyi masszív faji generálszósz-menzaétkeztetés után – a fekete Akhilleusztól Newtonig – mi a fene a „bátor” meg a „formabontó” 2024-ben egy fekete Júliában vagy a nyomorult mintakövetés helyett mégis mi a „punk” egy free szfe-s fekete Emesében?

hogy az ember talán csak akkor kapja fel a fejét, amikor véletlenül nem egy európai történetbe rondítanak bele, hanem mondjuk egy japánba – és csinálnak a Jaszuke néven elhíresült, egyetlen fekete fegyverhordozóból szuperszamurájt. Amilyen villámgyorsan hagyják ott a hírek szerint az Assasin’s Creed-sorozat rajongói a játékot, olyan gyorsan nő az esély rá, hogy igazán „formabontó” jelleggel ez a „forradalmi” alkotás legyen az első videójáték, amely rangos német irodalmi díjat kaphat.

Eközben a világ magát boldogabbnak gondoló fele éppen arccal fordul magába – jobb el sem képzelni, milyen pozícióban – és olyan forradalmi kérdések foglalkoztatják, mint hogy egy magányos nő kivel találkozna szívesebben az erdőben: egy medvével vagy egy ismeretlen férfivel?

mert az „a medve csak egy ártatlan állat, amelyik legfeljebb csak széttép”, ellentétben a férfivel, aki ugyebár potenciálisan bármire képes.

Ennél is forradalmibb a „digitális guillotine” gondolata: emberek, akik mindenféle színészeket meg egyéb roppant fontos embereket követnek különféle platformokon, elkezdték tőlük követelni, hogy az Izrael-Hamász háború kapcsán nyilvánosan ítéljék el Izraelt,

ezzel komolyabb anyagi veszteséget okozva nekik hosszú távon.

Ez olyan esszenciálisan nyugati, és olyan igazán 21. századi dolog: kockázatvállalás nélküli, teátrális szájtépés nem létező dolgok – virtuális személyiségek, like-ok, miegymás – fölött, és a plebszharag becsatornázása virtuális „cselekvések” elvégzésére, mondjuk egy jó kis lincselésre.

Nálunk keleten egy kicsit még darabosabban mennek az elvárt mozdulatok, előfordulnak túlkapások – például egy progresszív költő megbolondul, és lelövi a miniszterelnökét.

De van valami, amire elégedetten bólogathatna a nyugati forradalmi élcsapat: nekünk nem kell a jövő orvosait, mérnökeit, filozófusait a Közel-Keletről meg Észak-Afrikából importálnunk, mint nekik Kölnbe, Dublinba vagy Párizsba; van elég helyi utánpótlás, mint például az a két, egymással nézeteltérésbe keveredő csoport, amelyik nekilátott kicsontozni egymást, bozótvágó késsel, gereblyével, kinél éppen mi akadt, az első magyar egyetemi városban, Pécsett. Ők egészen biztosan azon vesztek össze, hogy

Mondjuk nem biztos, hogy sokkal rosszabb mentális állapotban voltak, mint a berlini irodalmi grémium, ellenben csak férfiak voltak ott, így a nemi diverzitáson lenne még mit dolgozniuk.

S ha mindez még nem lenne elég: közben Pottyondy Edina videoblogger ismerkedős estet szervez, kicsit maradi módon férfiaknak és nőknek,

Mint egy hozzám eljutott posztjában Pottyondy írta is, ő előad, s különben is: „van annál jobb ajánlat a pasiknak, mint 400 szingli, libsi csaj egyetlen légtérben?”.

Hát, akkor már inkább a medve.