Tombol a woke! Úgy tűnik, bőrszíne és neme miatt csúszott le egy rangos német díjról Nádas Péter

2024. május 19. 12:53

Erről az elismerést odaítélő zsűri két tagja rántotta le a leplet egy cikkben.

2024. május 19. 12:53

nyitókép: MTI / Balogh Zoltán

Egészen elképesztő, a Nyugaton hódító woke-őrület látleleteként is értelmezhető esetről számolt be a Die Zeit cikke nyomán a Prae művészeti portál.

Az eredeti írást Juliane Liebert és Ronya Othmann jegyzi, akik tagjai voltak a Világ Kultúráinak Háza (Haus der Kulturen der Welt, röviden: HKW) nevű berlini szervezet által évente odaítélt Nemzetközi Irodalmi Díj összesen hétfős zsűrijének. A 35 000 eurót 2009 óta a kortárs nemzetközi irodalom egy-egy művének és első német fordításának ítélik oda úgy, hogy a szerző 20000, a fordító pedig 15000 eurót kap.

A díj tehát nem pusztán rangos elismerés, de jelentős anyagi juttatással is jár.

Az értékelési szempontok impozánsak: „A pályázatokat nem a szerző/fordító hírneve, hanem a könyv minősége alapján bírálják el.” Továbbá: „A pályázatok elbírálásakor a kiadó, a szerkesztő, a szerző, a fordító, ezek nemzetisége, etnikai hovatartozása, politikai és vallási nézetei tekintetében nem kivételeznek és félreteszik az előítéleteiket.”

Csakhogy, mint kiderült, ez inkább csak szöveg.

A zsűritagok mindenesetre előre meghatározott metódus szerint elolvasták, értékelték, illetve pontozták a beérkezett műveket. A szerzők szerint hosszas és termékeny vita zajlott, amelynek során összeállt az úgynevezett „longlist”, amelyből aztán kiválasztották a győztest.

A befutó helyeken végül hat könyv szerepelt, s ekkor – mint a Die Zeit cikkében a két zsűritag írja – valami félrement.

Don Mee Choi DMZ Kolónia (DMZ Colony), valamint Mohamed Mbougar Sarr Az emberek legtitkosabb emlékezete című műve öt-öt pontot kapott, Maria Stepanova Girls Without Clothes / Mädchen ohne Kleider (Lányok ruha nélkül), Eva Viežnaviec Was suchst du, Wolf? (Mit keresel, farkas?) és Mariette Navarro Über die See (kb. A tengerről) című műve pedig egyenként négy pontot, Verónica Gerber Bicecci Leere Menge (kb. Üres tömeg) című műve három pontot, négy másik szerző pedig egyenként két pontot kapott, számol be a német cikk nyomán a Prae.

Csakhogy

az egyik zsűritag a beszámoló szerint nem értett egyet a döntéssel, mondván, nem tudna együtt élni azzal, hogy a két-két ponttal jutalmazott könyvek között három fekete nő is szerepel, akiket így kizártak, míg egy fehér francia nő, Mariette Navarro bekerült a szűkített listára.

Ezért módosított a szavazatán, ezen felbuzdulva pedig többen csatlakoztak hozzá.

Így viszont a kiszavazott fehér francia nő helyére másik szerzőt kellett beválasztani, a négypontos favoritok körébe. A választás Cherie Jonesra esett, akinek könyvét korábban egyesek „erőszakpornónak” és „netflixes stílusúnak” minősítettek, ugyanakkor akadt egy negyedik szerző is két szavazattal: Nádas Péter

Könyvét a zsűri korábban mesterműnek minősítette.

Ezt is ajánljuk a témában

A cikk szerint íme az egyik legfontosabb érv, ami a vitában felmerült: Nádas a jobb szerző, de befutott fehér író, ráadásul férfi, így politikailag Cherie Jonest kell választani.

A Zeit-cikk egyik szerzője a vita során próbált azzal érvelni, hogy mégiscsak a művek számítanak, így Nádasnak járna a több pont, mire megkapta:

Semmi ok a személyeskedésre! Fehér nőként amúgy sincs itt semmi mondanivalód!” 

A két szerző ennek kapcsán megjegyezte: „már nem azt éreztük, hogy egy zsűri tagjai vagyunk, hanem irodalmi funkcionáriusok”.

Az alapvetések és a megvalósult eljárás közötti ellentmondásra rámutatva hozzátették, úgy gondolják, 

egy ilyen politikai döntéssel nem teszünk igazságot a szintén versenyben lévő nagyszerű könyveknek, mi több, ártunk a többszörös marginalizálódás által érintett szerzőknek”.

A cikk megjelenése után a két zsűritagot meghívták a HKW igazgatójához beszélgetni, ahol közölték velük, hogy nem úgy történtek a dolgok, ahogyan azt ők lefestették, az első alkalom nem is szavazás volt, hanem egy „hangulatkép”. A két zsűritag ismételten a sokszínűség hangoztatása mellett egyértelművé tette: nem állhatnak egy olyan döntés mögé, amely irodalminak mondja magát, de valójában politikai jellegű.

Ezt követően futottak még egy kompromisszumos kört a zsűrivel, végül egy fekete szenegáli szerző, Mohamed Mbougar Sarr lett a győztes, bár a fordítás körül még volt némi politikai purparlé. 

A beszámoló szerzői szerint a viták valójában nemzetiségről, etnikumról, bőrszínről, politikáról, s nem az irodalomról szóltak. „Miért olvasták el az összes izlandi, spanyol és román szerzőt, ha a végén úgysem vették figyelembe őket? A bírálói szemlélet sosem mentes a preferenciáktól, szimpátiáktól és a politikai nézetektől, ám nem mindegy, hogy az ember legjobb tudása és meggyőződése szerint igyekszik-e objektíven ítélkezni – vagy pedig egy irodalmi zsűriben kifejezetten nem irodalmi, hanem politikai szempontok vezérlik.”

 

Összesen 249 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
catalina11
2024. május 21. 15:58
cutcopy 2024. május 19. 13:30 Igen, a zsidó színű bőr nem sok jót jelent mostanában nyugaton.." színváltósak, mint a kaméleon..
Gonella
2024. május 19. 23:36
kedves péter! na ez az igazi igazságbeszéd!
Wortigez
2024. május 19. 20:02
Nekem ez a fajta eljárás ismerős valahonnét.. Jaa megvan. Ma úgyhívják: kommunista diktatúra.
nempolitizalok-0
2024. május 19. 18:16 Szerkesztve
Az nem baj, ha ezek egymást nyírják. Ezt a felháborodást sem értem, most mégis ki az aki komolyan vesz egy libsik által osztogatott díjat? Ha Nádas megkapja, pontosan ugyanolyan kirekesztés az is, mint most, hogy nem kapta meg, mert a valódi nyertes helyett lett volna a szélsőlibsi Nádas. A libsi csürhe eleve nem ad díjat olyannak, aki nem libsi, ahogy a bolsik vagy a nácik is kizárólag ideológiai alapon osztogatták ezeket. Az külön röhejes, hogy az itteni libsik reklamálnak most. Nem ismerik saját elvtársaikat??? Na ne. Itt sem véletlenül kapta Koncz Újhülye díját és ezzel minden libsi tisztában is volt. De senki sem reklamált. Az Eurovizió díján sem reklamált senki, holott nyilvánvaló, nem a svájci nem bináris vagy mi a faszom, lehetett ott a legjobb, de ő felelt meg a legjobban a libsik által elvárt idolnak. Mint az 50-es években a bolsiknál a mocskos, olajos, Sztahanov gyári munkás.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!