Kedves barátaim, Szent-Györgyi Albert arra hívta fel a figyelmünket, hogy a tehetségen kívül „kell egy olyan társadalom, amelyik ezt méltányolni tudja. […] A tehetségnek ki kell bújni, és a társadalomnak támogatnia kell”. Az utóbbi tizenöt esztendőben közösen, mind- nyájan magyarok, nagy utat tettünk meg, hogy a tehetségeknek minél több teret, a társadalom széles rétegeinek pedig minél nagyobb egzisztenciális biztonságot nyújtsunk, s hogy
legyen alkalmunk a közös örömeink megélésére is.
Burke, a konzervatív filozófia egyik atyja úgy vélte, az elismerésnek a valós közösségi értékteremtésen kell alapulnia. Kitüntetetteink megfelelnek ennek a tézisnek. Olyan időkben adjuk át ezeket a díjakat, amikor egyre nagyobb világdivat a meritokratikus szemlélet megkérdőjelezése, szelfikből épülnek országos legendák, töredék pillanatok arcai versengek töredék pillanatok arcaival a tartalom nélküli figyelemért. Mi, akik itt vagyunk, tudjuk jól: a teljesítmény a társadalmi kohézió és sikerek kulcsa, és az egykori Vasladyvel együtt valljuk: a cél az, hogy a tehetséges embereket jutalmazzuk a tehetségükért, a szorgalmas embereket a szorgalmukért, a sikeres embereket pedig a sikerükért. Célunk a siker népszerűvé tétele.