Nyitókép: Alekszandr Zemljanyicsenko
„Azt állította ezen kívül Orbán Viktor (ugyancsak a rádióban), hogy »a lengyel külügyminiszter mondata vágott mellbe leginkább a héten, aki azt mondta, hogy ennek a háborúnak nincsen diplomáciai megoldása, ezt csak nyers katonai erővel lehet megoldani.«
Ezzel szemben a tény az, hogy Sikorski lengyel külügyminiszter arról beszélt, hogy »többször próbálták rávenni Putyint a diplomáciai rendezésre, de ő ezt mindig elutasította, és láthatóan csak a gazdasági és katonai erőből ért«.
Vagyis nem Lengyelország és a NATO akar háborút, hanem Oroszország akarja továbbra is folytatni elfogadhatatlan háborúját. Világos? Vagy szándékosan sötét…
Azt is állította a kormányfő, hogy »1999-ben a NATO Szerbia megtámadása mellett döntött, és Magyarországnak eszközöket kellett a NATO rendelkezésére bocsátania. De az amerikaiak szerettek volna egy északi frontot is megnyitni, amit én visszautasítottam, ezzel sikerült Magyarországot kívül tartanom a háborún.«
Ezzel szemben a tény az, hogy nem sikerült távol tartania, mert első kormánya teljes mellszélességgel támogatta az atlanti szövetség beavatkozását, miközben az MSZP egy része tiltakozott az ellen, hogy Magyarországról induljanak NATO-bombázók szerbiai bevetésre. Végül is azonban a parlament óriási többséggel szavazta meg a NATO korlátlan légtér- és repülőtér használatát Magyarországon. Hát így nem maradtunk ki akkor. Ilyen hősiesen.”
***