Miért köteleződnek el olyan nehezen a fiatalok manapság?
Több probléma is van. Egyrészt a kormány hiába igyekszik anyagilag támogatni a családokat, ösztönözni a fiatalokat a családalapításra vagy újabb gyermekek vállalására, egyre jobban látszik, hogy az anyagi támogatás nem elég mindehhez. Pénzért nem lesz több gyermek. Épp
ezért kellene szellemi, lelki mélységben támogatást nyújtani össztársadalmi szinten is a leendő pároknak, családoknak.
Hogyan?
Az egyik ilyen kérdés az elköteleződésről szól. A mai aktív nemzedék vagy a saját bőrén tapasztalta meg, milyen ha a szülők elválnak, vagy az osztálytársai, barátai szülei mentek szét, így közvetve volt részese ennek a traumának. Utóbbi miatt pedig sok gyermek retteg ma is attól, hogy az édesanyja és az édesapja elválnak. Érthető mód nem akarják megélni mindazt, amin a szüleik generációja átment, másrészt nem akarnak ilyen traumát okozni. Nekünk segítő foglalkzásúaknak épp ezért kell minél több helyen és közösségben elmondanunk azt, hogy nem kötelező, hogy a mai fiatalok ebbe a hibába essenek. Ehhez pedig nagy szövetség kellene az elváltakkal, hogy tanuljunk a különböző élettörténetekből. Rávilágítsunk arra, hogy egy-egy válás akár egy gyermekkori, fel nem dolgozott sérülésből is származhat. Viszont ahhoz, hogy ennyire tudatosakká váljunk, össznépileg tükörbe kell néznünk, és kijelenteni: lehet ezt jobban is csinálni!
Egyes felmérések szerint sok egyedülállónak alacsony az önbizalma, nem hisz abban, hogy alkalmas egy párkapcsolatra.
Az elveszett hit kérdése a másik sarkallatos kérdés. Sokan nem hisznek abban a traumáik, a tapasztalataik miatt, hogy létezik jó házasság. Napjaink gazdasági mechanizmusa pedig még gellert is ad mindehhez, hiszen arra biztatja a férfiakat és a nőket is egyaránt, hogy dolgozzanak, építsenek karriert. Hitet adni egy egészen más társadalmi és kommunikációs modellt jelent, mint pénzt adni. A szellemiekkel való foglalkozás még nem kezdődött el társadalmi stratégiai szinten sem. Nincs meg ennek a felelőse.
A politika nem nevelheti az embereket, nem szólhat bele a magánéletükbe.
Így nem állhat ennek az élére. Az egyházak is próbálkoznak, de egyre kevesebbeket érnek el, egyre korlátozottabbak a lehetőségeik, hiszen sokakat szembefordítottak ezzel a kulturális keretrendszerrel. A tudomány eszköztársa sem alkalmas minderre. Egy civil szerezet pedig magában kevés ahhoz, hogy össztársadalmi szinten érjen el átütő erejű változást.