Mi újság, szingli magyarok?

„2018-ban készítettem el az első magyarországi Szinglitérképet, amihez a 2011-es népszámlálási adatokat használtam fel, és a 20–39 éves szinglik arányát ábrázolja településenként. Majd a 2016-os mikrocenzus, azaz a »kis népszámlálás« adatait vettem alapul két újabb térkép összeállításához. Azért készült rögtön két térkép, mert itt már a 20–39 és a 40–49 éveseket is vizsgáltam. A népszámlálás egy teljes körű adatfelvétel, a mikrocenzus pedig a háztartások 10 százalékát fedte le, és mintegy egymillió embert érintett, így egy meglehetősen nagy »mintán« kutathattam ezt az élethelyzetet” – kezdi történetét Rövid Irén szociológus.

A térképek elkészítése, a népszámlálási adatok elemzése után a Randivonallal végzett közös kutatást, először 2021 márciusában, a koronavírus-járvány harmadik hullámának idején, amit idén október végén és november elején megismételtek. Így állt végül össze egy szerteágazó, több korcsoportra is kiterjedő kimutatás.

„Nem minden egyedülálló szingli, de minden szingli egyedülálló”

A szociológus szerint a hétköznapi beszélgetésekben a szinglit és az egyedülállót sokszor egymás szinonimájaként használják. „Pedig a statisztikai értelemben az egyedülálló alatt az egyedül élő személyeket értjük, függetlenül például a családi állapotuktól, illetve attól, hogy van-e gyerekük. 

Közöttük vannak özvegyek, elváltak, illetve a házastársuktól különélők is.”

A szinglik ugyanakkor az egyedülállóknak egy szűkebb csoportját jelentik. „Nem minden egyedülálló szingli, de minden szingli egyedülálló. De ahány kutatás, annyi szingli definíció. Ez megnehezíti a nemzetközi összehasonlításokat is. Vannak olyan kutatók, akik azokat a személyeket sorolják ide, akik még nem kötöttek házasságot, míg mások azokat is szinglinek tartanak, akik már voltak házasok, de újra a párjukat keresik. De az is kérdés sok kutató részéről, hogy tekinthető-e szinglinek, akinek már van gyermeke, ahogy a korcsoportot illetően sincs konszenzus a kutatók között” – sorolja a szakértő.

Ha meghalljuk a szingli kifejezést, akkor sokan talán a 30-as és 40-as éveiben járó nőkre gondolnak. „Ebből indultam ki többek között én is, amikor megalkottam a saját szingli fogalmamat, hiszen ezt támasztották alá más kutatások is. Ennek értelmében a 20 és 49 év közötti korosztályt vizsgáltam különböző szempontok alapján, közülük is azokat, akik még nem kötöttek házasságot és nem született gyermekük, egyedül éltek” – ismerteti a szociológus.

2011 és 2016 között azt láthattuk, hogy a 20 és 39 év közötti szinglik száma némileg csökkent: 2011-ben még 201 ezren, 2016-ban pedig 188 ezren tartoztak közéjük. Míg ugyanebben az időszakban a 40-es éveikben járó szinglik száma nőtt. S hogy mi állhat annak a hátterében, hogy 2011 és 2016 között csökkent a fiatalok körében a szinglik száma? A 20-as, 30-as korosztályból feltehetően sokan megtalálták a párjukat, ezzel is magyarázható a szinglik számának csökkenése.

Egyre kevesebben hisznek az Igaziban, de még mindig fontos a megbízhatóság

A szociológus szerint a koronavírus-járvány ugyanakkor megnehezítette az ismerkedést, az egymásra találást, mivel a karanténidőszakban jóformán csak online „találkozhattunk” egymással, a párkeresők is az online térbe szorultak. Nem volt ez persze ebben a tekintetben nagy változás, hiszen manapság a párok gyakran valamelyik online társkeresőn keresztül találnak egymásra. Ugyanakkor az mégis csak szokatlan, új helyzet volt, hogy a személyes találkozásra nem kerülhetett olyan gyorsan sor, ahogyan esetlegesen a párkeresők szerették volna.

„2021 márciusában a Randivonal regisztrált felhasználói közül 1200-an vettek részt a kutatásban. Tőlük többek között megkérdeztük azt is, hogy miért az online térben keresik a párjukat. A lehetséges válaszok között az is szerepelt, hogy a pandémia miatt nem tudnak ismerkedni az offline térben, ami a harmadik hullám idején különösen aktuális volt. De mint kiderült, nem ez volt a legfőbb ok arra, hogy ezt az ismerkedési formát választották. 

Rövid Irén megjegyzi, hogy a Randivonallal közös 2021-es kutatásuk során a válaszadók többsége nő volt. A legtöbbjük minimum érettségivel rendelkezett, az átlagéletkoruk pedig 53 év volt – így inkább a statisztikai értelemben vett egyedülállókhoz „hasonlítottak”. Itt nem határolták le a korcsoportot, „mivel a szerelem kortalan”, és azok körében vizsgálódtak , akik életkortól függetlenül komoly kapcsolatot vágytak, és az online térben keresték a párjukat. 

„A felmérésből kiderült, hogy 

Az első felméréshez képest az ideinél azt láttuk, hogy minimálisan csökkent azoknak az aránya, akik hisznek a Nagy Ő létezésében. Tízből két válaszadó teljes mértékig hisz abban, hogy létezik az Igazi, és meg fogja találni, de nagyjából ugyanennyien vannak azok, akik úgy gondolják, hogy az Igazi nem létezik, hanem közösen kell tenni azért, hogy azzá váljanak a párok egymás számára.”

Abban pedig nem mutatkozik különbség, hogy a férfiak és a nők mit keresnek a leendő párjukban. 

„A férfiaknál az a fontos legkevésbé, hogy többet keressen nála a párja. Míg a nők a titokzatosságot szeretnék a legkevésbé felfedezni a kiszemeltjükben” – hangsúlyozja. 

Rövid Irén a jövőbe tekintve elmondta, hogy amint a 2022-es népszámlálás adatai a rendelkezésére állnak majd, akkor mindenképp szeretné a Szinglitérképet frissíteni, és megnézni, hogyan változott a szinglik száma, aránya a 2010-es évek óta. De tervei között szerepel, hogy személyes interjúkat is készítsen. Így még átfogóbb képet kapna ugyanis a magyar egyedülállók helyzetéről.

Sok fiatal nem érzi magát „elég jónak” a pártaláláshoz

A szakértő felhívja arra a figyelmet: a Randivonallal közös felmérésük egyik nagyon fontos eredménye, hogy arra is rákérdeztek, a válaszadók mennyire érzik magukat „elég jónak” a pártalálásra. 

„Az látszódik az adatokból, hogy legkevésbé a fiatalabb korosztály tagjai érzik magukat elég jónak a pártaláláshoz: legkevésbe a 20-as és 30-as korosztály tagjai gondolják ezt magukról. Ez összecseng az Egyesült Államokban pár éve végzett kutatással, ahol közel száz lehetséges okot vizsgáltak a szingliléttel kapcsolatban. Ott is arra jutottak, hogy 

Ez pedig talán arra motiválja őket, hogy tanuljanak, minél sikeresebb karriert fussanak be, hogy ezáltal is vonzóbbá váljanak a megannyi jelölt között. Az idősebb korosztály tagjainál elsősorban pedig a szabadság iránti vágy jelent meg a szinglilét okaként” – fűzi hozzá, megjegyezve, hogy némi aggodalomra ad az okot, hogy pont a családalapítás előtt álló korosztály értékeli kevésbé jónak, alkalmasnak magát a párkeresés szempontjából.

S hogy miért van annyi jó egzisztenciájú harmincas szingli nő? A Randivonallal közös kutatásban megkérték arra a résztvevőket, hogy a felsorolt 12 ok közül válasszák ki azokat, amelyek közrejátszanak abban, hogy még nem találták meg a párjukat. A 30-as férfiak és a nők között jelentős különbségek mutatkoztak. „Ha a kutatásban részt vevők teljes körét nézzük, akkor 

Ugyanakkor a 30-as nők az önismeret hiányát jelölték meg az első helyen, ami arra utal, hogy nem találják a helyüket, a szerepüket a világban, nem tudják megnevezni pontosan milyen kapcsolatra lenne szükségük. De dobogós helyen végzett a túl kevés potenciális jelölt és a túl magas elvárások is a nők esetében. Egyébként a férfiaknál az utóbbi szempont került az első helyre. Érdekesség, hogy a fiatalabb nőknél a kérdésekre adott válaszok alapján előrébb helyezkedett el az, hogy a férfi többet keressen náluk vagy rendelkezzen saját ingatlannal, ugyanezek a szempontok a férfiaknál a lista végén szerepeltek” – mondja a szociológus.

Rövid Irén a felmérést összegezve arra is rámutat, hogy a kérdésekre adott válaszokból is kiderült: a férfiak és a nők egyaránt vágynak a stabil párkapcsolatra, és ezt az érzést az ünnepek még inkább felerősítik. „Megnő az igény a meghittségre, és keresik a társkeresők a kapcsolódási lehetőségeket a másik nem tagjaival.”

Nyitókép: illusztráció (fotó: Pixabay)