Valóban roma-ellenes az új önazonossági törvény?

„Az Országgyűlés 2025 júniusában elfogadta a helyi önazonosság védelméről szóló törvényt, amely július 1-jétől új eszközöket adott az önkormányzatok kezébe a településükre való beköltözés szabályozásához. A jogszabály körül hamar fellángolt a vita, kritikusok szerint burkoltan a romák ellen irányulhat, miközben a kormányzat a helyi közösségek védelmét hangsúlyozza: Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter határozottan visszautasította, hogy az új szabályozás célja romaellenes lenne. Elemzésünkben megvizsgáltuk, mi indokolta a törvény megszületését, milyen jogosítványokat ad az önkormányzatoknak, mennyiben tekinthető példa nélkülinek az új szabályozás – és hogy a vádak fényében valóban romaellenes-e az új önazonossági törvény.

Korábban írtunk már az új szabályozás hátteréről, a kormányzat indoklása szerint az egyes települések eltérő demográfiai folyamatai és az ezekből eredő kihívások állnak a törvény megalkotásának hátterében. Navracsics Tibor rámutatott, hogy míg a magyarországi 3178 település mintegy kétharmada népességfogyással küzd, körülbelül 300 olyan község vagy város van, ahol éppen ellenkezőleg, a hirtelen népességnövekedést a helyi lakosság »fenyegetésként« éli meg. 

A fővárosi és agglomerációs lakosság vidékre áramlása több településen is súlyos terheket ró az ellátórendszerekre és a közösségi kohézióra. A törvény preambuluma is világossá teszi a célt: »A helyi közösség önazonossághoz való jogának érvényesítéséhez eszközöket kap ahhoz, hogy megvédje a helyi társadalmának életformáját, hagyományait, szokásait, rétegződését.« Ez lényegében azt jelenti, hogy a közösség – az önkormányzatán keresztül – megakadályozhatja a lakosságszám nem kívánt növekedését vagy a település nemkívánatos társadalmi irányú átalakulását, ha azt a helyi identitás védelme indokolja.

Egyes falvakban az infrastruktúra nem bír lépést tartani az ugrásszerűen gyarapodó lakossággal: »Utalnék Solymárra… több napon keresztül ivóvízhiány lépett fel, mert az ivóvíz-infrastruktúra nem bírta a megnövekedett népesség szükségleteit« – hozott példát a miniszter. Más településeken a lakosság a helyi identitás feloldódásától tartan a betelepülők nagy száma miatt. Az új törvény ezért alkotmányos szintre emeli a helyi társadalmak védelmét: az Alaptörvény friss (XV.) módosítása kimondja, hogy »a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem járhat Magyarország helyi közösségei önazonossághoz való alapvető jogának sérelmével.«

 Az elővásárlási jog révén először az önkormányzat, majd a helyben élők élveznek előnyt az ingatlanvásárlásban, ami a spekuláció visszaszorítását és a helyiek lakhatási esélyeinek javítását szolgálja. A lakcímbejelentéshez előírt feltételek – például végzettség vagy infrastrukturális hozzájárulás – vitatottak lehetnek, de a törvény keretein belül, diszkriminációmentesen alkalmazhatók. A betelepülési adó célja, hogy a beköltözők anyagilag is részt vállaljanak a közösség fejlesztésében, ám a településeknek körültekintően kell megállapítaniuk annak mértékét, hogy ne akadályozzák indokolatlanul a letelepedést vagy a tulajdonjog gyakorlását.

Bár a magyar önazonossági törvény újszerűnek tűnhet, nem példa nélküli, hogy egy közösség igyekszik szabályozni a beköltözést saját érdekében. Nemzetközi szinten is találunk példákat arra, hogy a helyi lakosság védelmében korlátozzák az »idegenek« letelepedését vagy ingatlanszerzését. »Az ilyen jelenségek visszaszorítását is segítheti a szabályozás« – mondta Navracsics Tibor annak kapcsán, hogy saját választókerületében előfordult: elhunyt idősek házait külföldiek – hollandok vagy németek – vásárolták meg, akik alig tartózkodnak ott, ezért a házak üresen állnak, miközben a helyi fiatalok nem jutnak lakhatáshoz. 

Ez a probléma nem csak Magyarországon ismert: Svájc például országos népszavazás nyomán korlátozta az üdülőcélú második otthonok arányát. 2016 óta törvény mondja ki, hogy egyetlen településen sem haladhatja meg a 20%-ot a »nem állandó lakhelyként használt ingatlanok« aránya. Olaszország északkeleti, autonóm tartományában, Dél-Tirolban szintén szigorú szabály védi a helyi lakosok lakhatását: a lakóingatlanok jelentős részét csak olyan vevők vásárolhatják meg, akik legalább öt éve a tartományban élnek vagy dolgoznak. 

Hasonló logika mentén több országban is találunk helyi elővásárlási jogot vagy más előnyöket biztosító rendszert a belföldi lakosok javára. Például Franciaországban egy állami ügynökség (SAFER) élhet elővételi joggal a mezőgazdasági földek adásvételekor, hogy a helyi gazdálkodók érdekeit védje. Dánia EU-s felmentést kapott arra, hogy külföldiek ne vásárolhassanak szabadon nyaralóingatlant a tengerpartjain – a dán törvények a helyi közösségek tulajdonviszonyainak megőrzését szolgálják. Nagy-Britanniában pedig egyes nemzeti parkok területén előírják, hogy új lakóingatlant csak helyben dolgozók vagy lakók vásárolhatnak meg, így elkerülik, hogy a falvakat kizárólag második otthonként használják a városiak. Ezek a nemzetközi példák mind azt mutatják, hogy léteznek törvényes eszközök a mobilitás korlátozására a közösség védelmében – jóllehet a magyar önazonossági törvény ilyen átfogó formában valóban szokatlan Európában. Ugyanakkor a célkitűzése – a helyi identitás és érdekek védelme – nem ördögtől való gondolat másutt sem.

 Van, ahol már meg is alkották az első ilyen rendeleteket: Taktaharkány említett példája a végzettségi feltételről, vagy Kiskunhalas, ahol a polgármester előrevetítette, hogy a büntetett előéletűeket kizárnák a letelepedők közül. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a túlzottan szigorú vagy jogsértő próbálkozások korrekcióra szorulnak. Mezőkeresztes városa például kénytelen volt visszavonni a frissen elfogadott rendeletét, miután a megyei kormányhivatal törvényességi felülvizsgálata nem találta azt megfelelőnek. 

»A törvény maga is kimondja, hogy nem lehet diszkriminatív, és az alaptörvény szellemében kell eljárni« – hangsúlyozta Navracsics Tibor. Ha egy település mégis hátrányosan különböztet meg bizonyos csoportokat (például etnikai alapon) a betelepülés feltételeivel, az jogorvoslattal orvosolható. A miniszter kiemelte: »senki nem tud konkrét példát mutatni arra, hogy a törvény következtében romákat ért volna hátrány a származásuk miatt«. Vagyis eddig nem igazolódott be, hogy az önazonossági törvény kifejezetten a roma közösséget célozná. 

 Bár vitákat váltott ki, és többen a roma közösségek elleni fellépéstől tartanak, a jogszabály szövege kifejezetten tiltja a diszkriminációt. A valódi kérdés nem az, hogy a törvény önmagában kirekesztő-e – hanem az, hogyan alkalmazzák majd a helyi döntéshozók. Navracsics Tibor álláspontját az támasztja alá, hogy a törvény célja nem a megbélyegzés, hanem a közösségek megőrzése – a felelős jogalkalmazás pedig kulcs lehet ahhoz, hogy a szabályozás valóban a közjót szolgálja.”

Nyitókép: MTI / Bodnár Boglárka 

***