Ez a ritkán tapasztalható tartalmi-formai összhang az ötletgazda, kurátor Simonovics Ildikó évtizedes munkáját dicséri. A divattörténész több mint tíz éve foglalkozik ezzel a „szerelemprojekttel”, amely köré – egyáltalán nem sokadlagos célként – mára óriási közösség épült: a három esztendeje létrehozott Magyar Menyasszony Facebook-oldalnak közel tizenkétezer tagja van, a kiállításra pedig nagyjából ötszáz tágyfelajánlás érkezett a meghívóktól a pártákon át a különböző ruhadarabokig – ezek egy része látható is.
De ami talán még ennél is fontosabb, és bőven túlmutat egy mégoly jól sikerült időszaki kiállítás keretein, hogy a csatlakozók lassan elkezdték megosztani a saját vagy még gyakrabban a szüleik, nagyszüleik hol boldog, máskor szomorú vagy tragikus (háborúk, holokauszt) élettörténeteit is.
„Számomra pedig – mondja Simonovics Ildikó – ez a Magyar Menyasszony projekt igazi küldetése:
minél több sorson keresztül felmutatni a feleségek, anyák hétköznapi heroizmusát.
És összehozni a generációkat. Hogy az unokák az előkerült fényképek apropóján beszélgessenek a nagymamákkal, tiszteljék, becsüljék meg őket azért, hogy a miénknél sokkal súlyosabb korokban is sziklaszilárdan helytálltak.”