Ez egy förtelmes, undorító érzelmi zsarolás, ráadásul piszok aljas „érveléstechnika”,
amelynek igazából nem sok köze van az érveléshez. Mivel hazug alapvetésekre épít és elhagyja a lényeget. Pontosan ugyanolyan, mint a lobbisták másik nagy kedvence, amelyet a gyermekek örökbefogadásával kapcsolatos vitákban dobnak be. Az a kérdés úgy szól, hol jobb a gyermeknek: egy szerető, homoszexuális (leszbikus, transznemű, biszexuális stb.) párnál, vagy az árvaházban. Abban a kérdésfelvetésben eleve feltételezett a veszekedést, ajtócsapkodást, munkahelyi és egyéb stresszt, sőt, a promiszkuitást még hírből sem ismerő, cukipofa, negédes „meleg” pár és az ötvenes évek első felét idéző, hideg árvaház, ahol a falakról csöpög a víz, a gyerekeket még a portás is veri, vacsorára pedig száraz kenyér jár.
Holott az igazság az, hogy az azonos nemű pároknál döbbenetesen magas a promiszkuitás, kifejezetten ritkának számít a stabil, akár évtizedig tartó párkapcsolat, miközben hazánkban több hagyományos családmodellben élő és gondolkodó pár vár örökbefogadható gyermekre, mint ahány gyermeket örökbe adhat az ellátórendszer.