„Nem kell megfelelnünk a világnak” – így érvelt korábban homoszexualitás-ügyben Hodász András

„Hodász atya ismét a köztévében fejtegette a melegek kigyógyítását” – így írt Hodász András közszerepléseinek némelyikéről a liberális sajtó (az idézet a 24.hu cikkének címe, de szép sorjában hasonlókat találhattunk minden más portálon is) alig négy évvel ezelőtt, a cikk rövid bevezetőjében pedig ez állt: „szerinte a vágyaink meg tudnak változni”. Arról a Hodász Andrásról van szó, aki akkor még a katolikus egyház papjaként szolgált, a fiatalok körében népszerű bloggerként és vloggerként működött, nem utolsó sorban pedig betűre pontosan azt tanította és vallotta, amit egyháza képviselt. Abban az esztendőben már másodszor (az év legeleje után annak legvégén is) tiszta érveléssel beszélt arról, mit és miért gondol a katolikus egyház az azonos neműek közötti kapcsolatról és miért tartja fontosnak, hogy a reparatív terápiákról szó essen.

Hodász András coming outolt: Igen, meleg vagyok – ez pedig már a Mandiner minapi cikkének címe, amelyben az azóta a papi rendből távozó, baristaként dolgozó Hodász aktuális Instagram-bejegyzését szemléztük. Bár több egyházi forrásunk már hónapokkal ezelőtt jelezte nekünk, hogy hamarosan megtörténik egy ilyen bejelentés, meggyőződésünk, hogy szexuális beállítódása magánügye (akkor is, ha ő kiteregette), így természetszerűleg nem foglalkoztunk ezzel akkor sem, amikor portrét írtunk róla és nem kívánunk önmagában ezzel foglalkozni jelen cikkünkben sem. Inkább csak néhány idézetet gyűjtünk össze az egykor a Pázmányon egyetemi lelkészként is szolgáló Hodásztól, melyekben az egyház kapcsolódó szexuáletikai tanítását magyarázta. Mint fentebb egyértelművé vált, azóta meglepően sok víz folyt le még az aszályok tépázta Dunán is. (A Hodász Andrásról írt részletes portrécikkünket itt olvashatja el). 

Elfogadom, de...

Hodász két éve volt pap, amikor megjelent a Praliné a léleknek című könyve. Ebben az akkor rendkívül népszerű 777-es videósorozat, a KV (Kérdések és Válaszok) keretében a nézők által neki szegezett kérdésekből és arra adott válaszaiból közölt válogatást a Lazi Kiadó. Gyakorlati és elméleti jellegű kérdésekkel egyaránt bombázták, a felvetésekre pedig a tőle ismert (és kedvelt) laza stílusban, de megfelelő felkészültséggel és jelentős háttértudással válaszolt. Az egyik néző az unalomig ismételt mantrával is bepróbálkozott, mondván, ha valaki katolikus, annak toleránsabbnak kell lennie. 

Hodász András erre (akkor még) így reagált: „Azt hiszem, ezt a tolerancia dolgot kissé félreértjük ma, vagy divatos kifejezéssel élve »túltoljuk«. Azt gondoljuk, hogy azt jelenti, hogy bárki bármit csinál, azt el kell fogadni. Ez szerintem nincs így. Én Jézust követem, aki a bűnöst szerette, a bűnt elítélte. Imádságra hívott az ellenségeinkért, de világossá tette, hogy a bűnt nem tolerálja. (...) Hogy valósul meg ez ma? Szeretem a rablót, de bűnnek tartom a rablást. Szeretem a homoszexuálist, de nem fogadom el a homoszexuális cselekedetet.”

Később azonban már a téma közepébe vágott, amit Hodász akkoriban gyakran tett meg. Amikor arról kérdezték, miért nem támogatja az egyház az úgynevezett melegházasságot, precízen rámutatott, hogy az egyház dolga nem más, mint megőrizni az isteni kinyilatkoztatást, ahhoz pedig nem tehet hozzá semmit, ahogy el sem vehet belőle. „Az evangélium tanítását nem modernizálhatjuk, nem változtathatjuk meg”, hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ő személy szerint sem tartaná jó ötletnek, 

Nem az a feladatunk, hogy megfeleljünk a világnak

Miután biológiai tényeket és pszichológiai megfigyeléseket sorakoztatott fel, megállapította: „az aktív homoszexualitás tehát egyértelműen káros életmód” és tagadta azt a leegyszerűsítő ellenérvet, miszerint „de hát nem ártanak vele senkinek”. Mint jelezte, minden cselekedetünknek van rajtunk túlmutató hatása. Hangsúlyozta azt is, hogy a gyakorló homoszexuálisok a statisztikák szerint 10-15 évvel rövidebb élettartamra számíthatnak, részben a magas promiszkuitás miatt gyakori nemi betegségek, részben az életmódhoz meglepően magas arányban társuló pszichés problémák, például a függőségek és depresszió hatására.

A kérdésre adott válasz végén jött az a csattanó, ami miatt a ma már Hodász Andrást ünneplő liberális média akkor számos alkalommal nagyon haragudott rá. „Ha van egy betegség, ami megkeseríti a beteg életét, vajon mennyire politikailag korrekt dolog elhallgatni a beteg elől, hogy ha akar, meggyógyulhat, mert létezik terápia?” – tette fel a kérdést Hodász, majd nyomatékosította: 

„Jézus követőiként nem az a feladatunk, hogy megfeleljünk a világ elvárásainak”, nyomatékosít Hodász, aki pár évvel később, éppen a Budapest Pride előtti napon állt nyilvánosság elé a nagy hírrel...