Ez azért egészen drámai.
Miután úgy döntött, eldobja a kollárét, most örömmel jelentette be egy televíziós beszélgetés keretében Hodász András atya, hogy megtalálta helyét a munkaerőpiacon, valóra váltja régi álmát és baristaként folytatja. Lelkes, noha „a szívecske még néha amőba” a kávé tetején.
És persze büszkén szemlélekes. Akik, tudjuk jól, a progresszív kereszténységet képviselik, vagyis azt a fajta „megújulást”, aminek már semmi köze a kereszténységhez. Persze két propagandistázás között fölötte párbeszédkedvelők, most pedig éppen azoktól védik a pápalátogatást, akik politikai érdekeik szerint magyaráznák azt - miután hetekig jelentettek meg cikksorozatot, amiben saját politikai érdekeik alapján értelmezték már jól előre a pápalátogatást. Szép húzás, csak éppen nem annyira hiteles. Andrásban ráadásul annyi tehetség és felkészültség van, hogy komoly és hiteles szerkesztőségekben is megállná a helyét, ha már ilyen téren kamatoztatná tudását. De még annál is sokkal jobb az a hivatás, amit eredetileg választott - majd jó nagy csinnadrattával, hogy biztosan mindenki hallhasson róla, feladott.
Bemutatni a legszentebb áldozatot a szentmise keretében, kiszolgáltatni a bűnbocsánat szentségét, papként jelen lenni, amikor egy férfi és egy nő (!) kiszolgáltatja egymásnak a házasság szentségét és így tovább: ennél nemesebb hivatást nehéz elképzelni. Ez a papság. In persona Christi Capitis.
Hodász András karrierútja szomorú nyomvonal, egy talentumokkal gazdagon megáldott, Isten szolgálatára elhívott, másokért élő ember útja a szabadságnak láttatott hiányvilágba, amely számos kérdő- és legalább annyi felkiáltójelet vetít elénk. Merthogy a papból barista történet mégiscsak drámai és felveti valahol mindannyiunk felelősségét. Voltunk persze, nem is kevesen, akik személyesen, időnként (vagy éppen egy idő után, miután a személyes kommunikációtól elzárkózott) a nyilvánosságban igyekeztük figyelmeztetni. De lehet, sőt, a jelek szerint biztos, hogy mégsem tettünk, és főleg nem imádkoztunk érte eleget. És hatványozottan felveti azok felelősségét is persze, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy teljesen átformálódjon és a liberális világban találja meg magát.
De van visszaút. Mindig van. Addig is, kérünk szépen egy kávét!
Nyitókép: Youtube-képernyőfotó
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Magyar Péter alsóörsi fórumán jártunk: megdöbbentő Ukrajna-pártiság van jelen a Tisza táborában.
Konkrétan azért, mert elmondom, hogy szeretem a hazámat, azonnal baloldali influenszereket állítanak rám és hazugságnak próbálják beállítani a bátyám betegségét!
Nagy Ádám, a Fókuszcsoport alapítója nem igazán tudott vitába szállni az idős férfival, és nem sikerült megvédenie Magyar Péterék álláspontját sem.
Képzeljük el a következőt: a Tisza arra építi a kampányát, hogy aki a Fideszre szavaz, a háborúra szavaz, mert ha a Fidesz nyer, a magyar kormány Oroszország oldalán háborúba lép.
Megint, 153 éves fennállása óta sokadszor, szégyenli magát a Népszava.
Ami sok, az sok. Egyre többen látnak át a szitán.
Lesz itt nemulass.
