„Semmiféle politikai indok nincs a háttérben” – a Patrona hirtelen elbocsátott igazgatója a Mandinernek

Azt mondta az Indexnek, hogy senkinek nem nyilatkozik, miért fogadta el a megkeresésünket?

Senkinek nem nyilatkoztam, az Indexet is visszautasítottam. A cikk azonban, ami kérésem ellenére lejött, félrevezető. Egy egyébként is nehéz helyzetben zajlik mindez, amikor szülők tömkelegétől kapom a leveleket, hogy bizonytalanságot teremtett az azonnali leváltásom, valamint 

Érthetően hiszi azt mindenki, hogy valamiféle politikai okokból bocsátották el igazgatói állásából, holott sosem volt részese a tanártüntetéseknek, és az értékrendje is konzervatív. Ön szerint mi az oka a tartományfőnök lépésének? 

A tartományfőnök döntésének okait nem ismerem, velem nem közölte ezeket, a felmondásomban sincs semmi konkrétum. Az iskola minden szempontból sikeres volt, ez egy csapatmunka, engedje meg, hogy ezekért a sikerekért ezúttal a nyilvánosság előtt is köszönetet mondjak a kollégáknak, szülőknek, diákoknak. A tartományfőnök egyébként márciusban három napon keresztül hivatalos vizitációt tartott az iskolában, minden intézmény-egység vezetőjével beszélt, reggeltől estig órákat látogatott és semmilyen kritikát nem jelzett vissza sem szóban, sem írásban, sőt még fel is ajánlotta segítségét egy tréner felajánlásával, aki segített volna még összehangoltabbá tenni a vezetői csapatot.

 Persze az is igaz, hogy elmúlt másfél évben minden igazgatónak pokoli nehéz volt moderálni a kialakult helyzetet. A tanárok elégedetlensége jogos, a tanári fizetésből tényleg nem lehet megélni, és az alapoktól kezdve kéne újragondolni az egyes tantárgyak lexikális, valamint módszertani tartalmát, a kimeneti méréseket. A Patronában is nagy volt az elégedetlenség. Arra azonban nagyon keményen ügyeltem, hogy ez a diákok életét, napi munkáját ne hassa át, az iskola ne váljon politikai csatározások terévé. A mostani diákok túl vannak egy covid-időszakon, amely beláthatatlanul sok negatív következményekkel járt, félelmetes a háború, sok helyen mindennaposak a családi viták, a mai gyerekeknek biztonságra, értelmes célokra, szerető iskolai közegre van szükségük, ezt hirdettem mindig.

Az ön 12 éve alatt sokat változott a Patrona Hungariae, össze tudná foglalni, hová jutott az iskola?

Köszönöm az elismerést, de mint mondtam, ez csapatmunka, és büszke vagyok arra, amit elértünk. Hogy ez pontosan mit jelent, nem az én tisztem megfogalmazni, hanem a szülőké, diákoké, öregdiákoké. Talán egy visszajelzést megosztanék mégis. A Patrona maradt az ország egyetlen leánygimnáziuma, tehát a fiúknak legkésőbb nyolcadik végén iskolát kell váltaniuk. A mostani nyolcadikos fiúk, akiket az ország legjobb iskoláiba vettek fel, olyan intelligens kérvényben esdekeltek, hogy hadd maradhassanak a Patronában, hogy azóta is megkönnyezem, ha rá gondolok. Ezeket örökké őrzöm a szívemben.