Megírtuk: mindkét pártban sebeket ejtett a korábban egyenesen csodafegyverként kezelt, a nemzetközi sajtó által is ajnározott budapesti városvezető Márki-Zay Péter melletti kiállása, illetve a javára történő váratlan visszalépése. Egyesek szabályos sokkról beszéltek. Mindezt csak tetézte a választási eredmény.
Az sem aratott mindenhol tetszést az őt támogató pártokban, amikor egy interjúban utólag bevallotta: „A miniszterelnök-jelölti vitákat untam. Ott voltam, tudtam, hogy ezt nagyjából egymillió ember nézi most, és két kérdés között az jutott eszembe, hogy a gyerekem megy-e röplabdaedzésre.” Az egyik azonnali következmény a választás után az lett, hogy
a szocialisták azonnal felmondták a „társbérletet”, s ennek nyomán a Párbeszéd is önállóan képzeli el a közeljövőt.
Mint az MSZP-s Molnár Zsolt lapunknak korábban elmondta: „A visszalépését kudarcnak éltük meg az MSZP-ben, keserűség volt bennünk miatta.” Márpedig a 2010 után időszak eddigi egyetlen igazán szimbolikus győzelmét, a Budapest vezetését elnyerő Karácsony volt a Párbeszéd legjelentősebb „portékája”, ám mindezek után kérdéses, a szintén zabos Gyurcsány-párt által dominált, elviekben még létező hatpárti konglomerátum ismét Karácsonyt támogatja-e majd az önkormányzati választáson. Ahogy az is egyértelmű, hogy a legitimációs deficittel küzdő Párbeszéd, illetve az országos szinten szinte „láthatatlan” Szabó Rebeka és az Ukrajnába fegyverszállítást javasló Tordai Bence számára a politikai túlélés lesz a tét a közelgő EP-választáson. Ha megint nem sikerül mandátumot szerezni, s a tisztán listás voksoláson kiderül, hogy a párt támogatottsága öt százalék alatt van, annak lényegében megsemmisítő hatása lehet, aminek a 2026-os következő parlamenti választást megelőző alkufolyamatokra is komoly hatása lesz. Megegjegyzendő: az állami támogatás kihúzhatja a párt agóniáját.
Itt már a lét a tét a Párbeszéd számára