Örüljenek, hogy nem telepítették ki magukat! – budavári lakásbérlők történetei

A lakástörvény módosításával talán rendeződhet a Budai várban található önkormányzati lakásokat sokszor évtizedek óta bérlő lakók ügye. Az itt élők közül sokan az Épített Világörökség részét képező Budai vár speciális helyzete miatt vagy családjuk korábban államosított itteni lakását, vagy az arra cserélt másik ingatlant kényszerül bérelni. De vannak olyanok is, akik több tízmilliós ingatlanok tulajdonjogát adták az itteni bérleti jogért. 

A vári lakások ügyéből politikai kérdés lett, pedig a bérlők legtöbbje a közvéleményben kialakult elképzeléssel szemben korántsem „kivételezett helyzetű” vagy „csókos”, hanem egyszerű ember, aki csak szeretne továbbra is a saját otthonában élni. Pár helyi lakossal sikerült beszélgetnünk arról, hogyan kerültek a jelenlegi helyzetbe, mit szeretnének, hogyan éreznek lakóhelyükkel kapcsolatban. Az ő történeteik következnek.  

„Örüljenek, hogy nem telepítették ki magukat!”

Schmidt Péter 44 éves történész, művészettörténész családja nyolcvan éve lakik a Bécsi kapu közelében álló műemléképületben. Az átlagos, háromlakásos bérházat 1941-ben dédapja vásárolta, majd művészi értékkel bíró épületté alakíttatta át. Az épületet Budapest 1944-45. évi ostromakor bombatalálat érte, és félig romba dőlt, de a család ismét újjáépítette. A dédapa 1949-ben elhunyt, az épületet pedig államosították. Két lakásból egyet azonnal elvettek tőlük, egy másikat dédanyja halálával veszítettek el, a család birtokában a harmadik, háromszobás lakásuk maradhatott, amelyben három generáció élt – és  él ma is – együtt.

Kényszerbérlőként – mondja, azaz

„Ezt a szociálisnak hívott – de valójában kompenzációs – lakbért akarja a polgármester most megemelni” – állítja. Amikor nagyapja 1952-ben az államosítással kapcsolatban érdeklődött, az államtól azt a választ kapták: „örüljenek, hogy nem telepítették ki magukat!” Dédanyja államosítás alóli mentesítési kérelmét a tanács 1959-ben indoklás nélkül elutasította.

Az épület a rendszerváltás előtt az állam gondatlan kezelése miatt vesztett művészi értékéből, súlyos károk érték. Örülnének, ha legalább a jelenleg általuk bérelt lakást visszavásárolhatnák, de aggódnak amiatt, hogy amennyiben a jelenleg szerintük ellenérdekelt önkormányzat fogja felbecsülni az ingatlan értékét, akkor az irreálisan magas is lehet. A kilencvenes évek elején az államosított lakások bérlőinek nagy része megvásárolhatta a lakást, amelyben lakott – emlékeztet, hozzátéve, hogy családja, akiket szerinte kedvezményezettnek állítanak be, valójában súlyos jogsérelmet szenved el, és nem szeretnének mást, csak jogegyenlőséget, hogy visszaszerezhessék az ingatlant.

– meséli Schmidt Péter, aki a család negyedik itt lakó generációjának tagjaként érzelmileg is szorosan kötődik a házhoz. Úgy fogalmaz: „Számunkra ez nem »egy« ingatlan, hanem az otthonunk, melyhez ezer szállal ragaszkodunk, sorsát a szívünkön viseljük.”

„A polgármester becsapta a választóit!”

Kardos Kázmér 74 éves nyugalmazott közgazdász egy 73 négyzetméteres budavári műemléklakás örökbérleti jogának birtokosa. Kilenc éve véletlenül talált a lakásra, és cserélte a jogot egy, a tulajdonos által kiválasztott lakásra. Az előző bérlő egyébként a rendszerváltás előtt politikai kedvezményezettként jutott az államosított lakás örökbérleti jogához.

„Az önkormányzatnál intéztem valamit, és egy cigarettaszünet közben láttam meg a szomszédos ingatlaniroda kirakatában a lakást, amelybe azonnal beleszerettem. Három héten belül meg is ejtettük a cserét, amit a jogszabály szerint az önkormányzat is jóváhagyott.” – idézi fel. Ezt követően a cserealap vételárának több mint felét költötte a lakás felújítására, hogy egyáltalán lakhatóvá tegye, ugyanis az nagyon rossz, elavult állapotban volt.

egyetlen szobában is alig működő fűtési rendszer, ami helyett újat kellett kiépíteni” – jellemzi az akkori állapotot. Azt mondja, amennyiben lehetősége lenne rá, mindenképpen megvásárolná a lakást.

Úgy véli, a jelenlegi polgármester becsapta a választóit, amikor a lakások megvételének lehetőségét ígérte a választási kampányban. V. Naszályi Márta szerinte azért lett polgármester, mert sok budavári bérlő a vásárlás reményében támogatta szavazatával. Az önkormányzat is jól járna a lakások értékesítésével, hiszen a műemléképületek külső – és részbeni belső – karbantartásának költsége, amelyet jelenleg nem tud megfizetni, nem terhelné többé.

„Itt szeretnénk maradni!”

Tivadarné Körmendy Cecília 56 éves okleveles vegyész családja 62 éve él a várban. Szülei az ötvenes években házasodtak, és egy rokonuk fogadta be őket, akinek államosított ingatlanjából leválasztott apró egyszobás lakást béreltek. Szüleivel és két testvérével 1972-ig éltek itt, amikor a bérleti jogot, és egy pesti egyszobás lakás tulajdonjogát családi okokból egy nagyobb lakás bérleti jogára cserélték. Ebben a két és fél szobás ingatlanban laktak együtt özvegyen maradt nagymamájával. A nagymama és édesapa meghaltak, testvérei elköltöztek, ő azonban férjével és gyerekeivel, valamint idős édesanyjával továbbra is itt él.

A lakás karbantartására, felújítására elmondása szerint rengeteg pénzt kellett költeniük. Anyagi terheiket ráadásul a műemlékvédelmi előírások tovább növelték. A szabályok szerint az eredetivel megegyező kinézetű ajtó például már tíz éve is 350 ezer (!) forintjukba került. Az ablakok restaurálása milliós költség volt, de nem építhettek be modern, jól szigetelő nyílászárókat, ezért a fűtésszámláik még most is jóval magasabbak az átlagosnál.

„Nem azért, hogy eladjuk. Szeretjük a várat, egyre szebb, jó a közbiztonság és a lakóközösségből mindenki ismeri és segíti egymást. Olyan ez, mint egy falu. Minden nehézség ellenére hálás vagyok, hogy itt nőhettem fel, és örülök, hogy a családom, a gyerekeim is itt élhetnek. Itt is szeretnénk maradni” – fogalmazott.

Borítókép: Az Épített Világörökség részét képező Budai vár műemléképületei HAUSER Patrice / hemis.fr / hemis.fr / Hemis via AFP)