Az Európai Bizottság közvetlenül a választások előtt megmérte, a magyarok hány százaléka elégedett az életével.
Most, hogy mindenki bőségesen kiünnepelhette az oly nagyon rettenetes elmúlt 16 év végét, szusszanjunk egyet a monstre buli után, pihenjünk meg a hét utolsó napján, dőljünk hátra, és játszunk egy kis kvízt. Találomra négy kérdés négy témában:
ki mit tud a most mindennek elmondott Orbán-korszakról?
Kezdjük a családpolitikával. Lengyelországban 2014-hez képest 2024-ben 28 százalékkal kevesebb esküvőt tartottak. Hát Magyarországon hogyan alakultak a házasságkötések? Mi a tipp?
Konkrétan ezeket az éveket tekintve 20 százalékos növekedés volt tapasztalható,
úgy, hogy egyébként 2024 kifejezetten gyenge év volt, mármint az évtized tendenciáihoz képest. 2010-ben (az addigi folyamatos csökkenő tendenciának megfelelően) mindössze 35,5 ezer pár állt az anyakönyvvezető elé (ez ezer főre számítva 3,6-os rátát jelent), hogy azután először lassú, majd meredek emelkedés következzék, a 2021-es covidos évben egyenesen 72 ezer esküvővel (ehhez hasonló számot 1986-ban látott utoljára az akkor még 10,6 milliós ország). Ez csökkent vissza aztán 2024-2025-ben 46,6 ezerre, ami azonban még mindig 4,9-es házasságkötési rátának felel meg,
amilyenről a 2010 előtti Magyarország csak álmodhatott, és amely messze meghaladja a 3,9-es uniós átlagot.
Továbbá amelyhez képest az elmúlt hónapokban ismét némi emelkedés látszott kirajzolódni.
Annak fényében, hogy 2010 óta Lengyelországban a (születésszámra kiható) házasságkötési ráta 6-ról 3,7-re esett vissza, Csehországban 4,5-ről 4,1-re csökkent, Szlovákiában pedig 4,7 volt és kábé annyi most is, továbbá hogy az ezzel látványosan ellentétes magyarországi tendenciához foghatót egyedül Észtország prezentált az elmúlt másfél évtizedben (kisebb mértékű javulást mutatva és a termékenységi rátában messze alulmaradva), vajon ha nem az Orbán-kormányok házassághoz is kötött családtámogatási intézkedései állnak a számok hátterében, akkor mivel magyarázható mindez?
Az oltár, illetve az anyakönyvvezető elé menekültek a magyarok a „hibrid rezsim” elől?
De jöjjön a következő kvízkérdés, az egészségügy területéről. 2010 augusztusában összeállítást közölt a Heti Válasz a kórházi várólistákról; addigra már negyedik éve vizsgálták a helyzetet, de „ilyen súlyos állapotot” még nem tapasztaltak: „„Tíz esztendő múlva harminc év lesz a várakozás nálunk, ha így megy tovább” – nyilatkozta a „HospInvesttől szabadult kiskunhalasi kórház” orvosigazgatója; akkoriban öt év tíz hónapot, azaz 2129 napot kellett ott várni egy új térdprotézisre. Mennyi lehet ma a várakozási idő, ha tudjuk, hogy ma sem a legfényesebb ott a helyzet és úgy általában a térdprotézis műtéteknél extra mennyiségű türelemre van szükség, és ha azt hallottuk, hogy az elmúlt években más se történt itt, csak összeomlás?
433 nap, azaz 14 hónap az átlag, mármint Kiskunhalason, az ottani medián tényleges várakozási idő pedig 311 nap. Az országos átlag 294 nap –
összehasonlításképpen a boldog sógoroknál a linzi kórházakban pillanatnyilag közel két évet kell várni, de szerencsére van a tartományban olyan település, ahol csak 98 napot; Gyulán a NEAK szerint jelenleg 86 nap az átlag. A lehető legtöbb sikert az új miniszternek, dr. Hegedűs Zsoltnak ahhoz, hogy ígérete szerint másfél éven belül „6-7 év helyett” maximum 6 hónapra csökkentse ezeket a várólistákat, de azért rögzítsük, hogy az a bizonyos 6-7 év egyetlen Vas megyei kórházra volt érvényes 2024 adott időpillanatában; tavaly év végén a HVG már 4,5 éves várakozási időt említett szélsőséges példaként, míg a Forbes ugyanakkor a „Döbbenetes: ha ma jelentkezel térdprotézisre az állami egészségügyben, 2026 októberéig kell várnod” címmel „sokkolt”.
Mindeközben azt a Válasz Online is elismerte, hogy a szürkehályog-műtéteknél drasztikus javulás következett be
(e téren Magyarország az OECD rangsorában is a legjobbak közé került) – a 2010-es cikkben még 3 hónap és 2 év közötti várakozási idő szerepel, ma az átlag 46 nap. Ausztriában nemrég volt hír, hogy stájer betegek Burgenlandba „menekülnek” szürkehályogműtétért, Grazban ugyanis erre átlagosan 71 hetet kell várni, míg Burgenlandban „csak” 4-5 hónapot. Ettől még persze messze nem válik a magyar egészségügy az osztrákok álmává, az azonban sejthető, hogy a tömegesen hazacsábítani tervezett orvosokat meglehetősen nagy erőkkel fogják marasztalni a rájuk támaszkodó nyugati ellátórendszerek. De bízzunk benne, hogy ennek ellenére simán hazacuccolnak.
Lépjünk tovább. Gazdaság. Még 2025 végén volt a HVG-nek egy cikke a következő felvezetéssel: „Jövedelmek: Románia bő 130 százalékos javulást ért el, a lengyelek dupláztak, Magyarországnak 61 százalék jutott – Románia utcahosszal vezeti a mezőnyt, de a magyarok előtt vannak a lengyelek és a szlovákok is”. Mindezek alapján mit gondolunk, 2010 és 2024 között hányadik legnagyobb volt EU-szerte a magyarországi reáljövedelem-növekedés?
A második legnagyobb volt, a HVG ugyanis az idézett címben a 2004-hez viszonyított növekedést nézte – csak a szöveg későbbi részében ismerte el, hogy a 2010 utáni időszakban Magyarországot csupán Románia előzte;
az a Románia, ahol pillanatnyilag 9 százalékos az infláció (Magyarországon 2,1 százalék). A kormányváltás időpontjában történelmi csúcson az ország devizatartaléka, épp ezüstérmet érő szintű a GDP-növekedés – a HVG azt írja, „brutálisat nőtt a magyar kiskereskedelmi forgalom”, hozzátéve, hogy „az ipar kimondottan jól teljesített”. „Viszlát infláció! Fellendült a magyar gazdaság” – hirdeti az RTL, szakértőket idézve, akik szerint a mostani adatok „egy pozitív trend kezdetét jelzik”. A korábban Magyar Péter által hivatkozott „Okoshír” azt emeli ki, hogy a számok „javuló szegénységi mutatókat és élénkülő lakáspiacot jeleznek”, megemlítve, hogy a gyermekes családok körében „a veszélyeztetett kategóriába tartozók száma több százezerrel csökkent az elmúlt másfél évtizedben”.
„Magyarország 2024-ben az Európai Unió legmagasabb üzleti beruházási rátáját produkálta.
A vállalkozások a hozzáadott értékük 28,4 százalékát fordították fejlesztésekre, szemben a 22,4 százalékos uniós átlaggal” – sorolja a portál.
A 2022-es választások óta a GDP-arányos államadósság némileg csökkent (2010 óta meg pláne, 83,8 százalékról a covidos megugrás ellenére 74,6 százalékra), miközben az elmúlt négy évben bezzegék közül Lengyelország 51 százalékról 59,7-ra növelte adósságát, Románia pedig 48,6-ról 59,3-ra. Az aktuális magyar deficit valóban csúnyán néz ki, a költségvetés fejnehéz voltával együtt is, de az is tény, hogy Magyarországon az informálisan megemelt aktuális hiánycél 5 százalék, míg az agyondicsért Lengyelországban tavaly 7,3 százalék jött össze (előtte 6,4, az idei hiánycélt pedig már 6,8 százalékra emelték), amivel csak azért nem uniós bajnokok, mert Románia tavaly 7,9 százalékot produkált – esetükben ez fejlődés a 2024. évi 9,3 százalékos hiányhoz képest.
De bezzeg az ő hiányuk jó hiány, költekeztek, mint a kisangyal, míg a mostani, ennél azért barátságosabb magyarországi deficitet a HVG úgy interpretálja, hogy „a Fidesz-kormány teljesen lefosztotta a kasszát”.
Akkor mit csinál a Tusk-kormány, amióta hatalmon van? A teljesnél is teljesebben lerabol? Mindenesetre a lehető legizgatottabban várjuk, hogy Magyar Péterék megmutassák lengyel és román barátainknak, hogy is kell államháztartást menedzselni.
Végül pedig egy utolsó kvízkérdés az általános félelemről, nyomorról és boldogtalanságról, amelyben úgymond eddig éltünk. Pont most készült el az Európai Bizottság friss Eurobarométer felmérése, személyes adatfelvétellel; aszerint a magyarok mekkora hányada elégedett az életével nagyon vagy eléggé?
83 százalék; ez egy kicsivel meghaladja az olaszok elégedettségét, és nem tűnik drámaian kevesebbnek, mint a 87 százalékos uniós átlag.
Az ország általános helyzetét 47 százalék nevezte jónak és 52 százalék rossznak – ez hibahatáron belül ugyan, de jobb az EU és pláne az euróövezet átlagánál. A magyar gazdaság állapota a megkérdezettek 41 százaléka szerint jó – az uniós átlag 38 százalék, az immár euróval fizető bolgároknak mindössze negyede, a finneknek 22 százaléka, a franciáknak pedig 19 százaléka nyilatkozott ilyen pozitívan.
További érdekesség, hogy a választások előtt néhány héttel a megkérdezettek alig több mint egyötöde várt az elkövetkező egy évre javulást az ország helyzetében, és ugyanennyien számítottak romlásra; a saját háztartásának pénzügyi helyzetéről közel kétharmad úgy gondolta, hogy nem fog változni – valószínűleg ide tartoznak azok is, akik a választások előtt rendszeresen jelezték, nekik mindegy, ha rosszabb lesz is, van miből kigazdálkodniuk. Az uniós átlag itt is eggyel pesszimistább;
ősz óta eleve a magyarok körében csökkent a legnagyobb mértékben azok aránya, akik égető kérdésnek tartják a megélhetési költségeket.
Így állunk tehát 2026 májusának elején, az Európai Bizottság felmérése és az objektív számok alapján – ha pedig akad, aki a kvízkérdéseknél messze alulbecsülte az elmúlt évek teljesítményét, ne búsuljon: ahogyan arra az új kormányfő is buzdít, sose késő elkezdeni az őszinte szembenézést.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Magyar Péter riporter úr projektheteket és osztálykirándulásokat szeretne a magyar iskolákban. Eddig ki nem próbált újításként akár a spanyolviaszt is feltalálja, ha így folytatja.
Ezt is ajánljuk a témában
Pedig most már nem „Orbánnak” szül a magyar, hanem lelkesen segítheti Magyar Péter népességnövekedésre irányuló ígéretének teljesülését. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala)
Ezt a választ adta a Sándor-palota Magyar Péter fenyegetésére.
A hét legolvasottabb cikkeiben foglalkoztunk az Európai Unió helyzetével, a magyar közigazgatás jövőjével, valamint a fiatalok helyzetével is.
Orbán Viktor hiányában Sulyok vált alkalmassá arra, hogy könnyen eltalálható céltábla legyen.
Gulyás Gergely miniszterelnökhöz méltatlannak nevezte a hangnemet, amit Magyar Péter Sulyok Tamással szemben megütött.
António Costa is gratulált, illetve egy szimbolikus dátumra is felhívta a figyelmet.
Ezzel éltek vissza nagyon csúnyán Orbánék, vélemények sokasága szerint megbosszulva, hogy a legfiatalabb választók nem rájuk voksoltak.
Ezt a választ adta a Sándor-palota Magyar Péter fenyegetésére.
Nagy a tét.
