Tévedés, hogy egy hangos kisebbség próbálja a saját akaratát erőltetni a többségre

„Valamiféle tudatosság mégis látszik a mögött, hogy meglepetésszerűbbé vált a tiltakozás. Kapnak ehhez segítséget valamilyen külső tanácsadótól? Például attól a Srđa Popovićtól, akinek bűnéül azt rója fel a kormánymédia, hogy részt mert venni a népirtással vádolt Slobodan Milošević megbuktatásában, és „ellenállás-szakértőként” járja a világot?

Ő annyira titkos szakértője a tüntetéseknek, hogy írt egy remek könyvet, amiből bárki kiművelheti magát, hogy hogyan kell ellenállást szervezni. Szeretünk róla példát venni, de ellenállást alapvetően akkor lehet szervezni, ha az emberek felismerik, hogy kezükbe kell venni a sorsukat, ki kell menniük az utcára és meg kell találniuk azokat az eszközöket, amivel élni tudnak.

A kormány interpretációja meg az, hogy van egy jelentős támogatással bíró Fidesz-KDNP, amit a népakarat ellenében buktatna meg a nála kisebb támogatottságú ellenzék.

Az a dolguk, hogy így állítsák be. A választási eredményt is szeretik úgy beállítani, mintha az ország kétharmada minden intézkedésükkel egyetértene. De ha a társadalom 83 százaléka elutasítja a rabszolgatörvényt, muszáj, hogy legyenek köztük kormánypárti szavazók is. És ha csak azt nézzük, hogy hány szavazatot szereztek az ellenzéki pártok összesen, alig van különbség a Fidesz eredményével szemben. Az egy dolog, hogy kétharmadra hivatkoznak, de hogy a választók fele nem ért velük egyet, az biztos. És ne feledkezzünk meg azokról, akik el se mentek szavazni.
Tévedés, hogy itt valami hangos kisebbség próbálja a saját akaratát erőltetni a többségre: ez fordítva van, a pár emberből álló kormányzat azt erőltet rá több millió emberre, amit csak akar.”