Miután 2007-ben egymilliárd dollárral csökkentették aKaliforniai Egyetem állami költségvetését, és 2012-ben újabb 250 millió dollár csökkentést jelentettek be (egyébként az egyetem költségvetése: 34 milliárd dollár), a Kaliforniai Egyetem San Diego-i alegyeteme (UC San Diego) jónak talált felvenni egy „sokszínűségért, egyenlőségért és befogadásért felelős” alkancellárt, 250 ezer dolláros éves kezdőfizetéssel (az amerikai átlagfizetés 40-50 ezer dollár között van évente), 60 ezer dolláros költözési, 13500 dolláros lakhatási támogatással és minden utazási költség korlátlan állásával – írja Heather Mac Donald The Diversity Delusion című, idén megjelent kötetében.
Hozzáteszi: míg 1998 és 2006 között a Kaliforniai Egyetem hallgatóinak aránya 33 százalékkal nőtt, a főállású tanári állomány 25 százalékkal, addig az adminisztráció létszáma: 125 százalékkal.
Egy másik UC-campuson, az UC Davisen 28 hivatal, testület és hasonlók foglalkoznak sokszínűségi, melegügyi, egyenlőségi és hasonló kérdésekkel, többek közt:
Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transzgender, Queer, Interszex és Aszexuális Erőforrás Központ; Az Afrikai Diaszpóra Diákok Sikerközpont; Chicanx és Latinx Diákok Sikerközpont; Őslakos Amerikaiak Akadémiai Sikerközpont; Közel-Keleti/Dél-Ázsiai Diákhivatal; Női Erőforrás és Kutatási Központ; Dokumentumok Nélküli Diákok Központja (azaz: illegális bevándorló diákok központja); Retention Initiatives; az Oktatási Lehetőségek és Bővülés Szolgáltatásainak Hivatala; Elsőgenerációs Diákkutatók Központja.
(Lesbian, Gay, Bisexual, Transgender, Queer, Intersex, Asexual Resource Center; the Center for African Diaspora Student Success; the Center for Chicanx and Latinx Student Success; the Native American Academic Student Success Center; the Middle Eastern/South Asian Student Affairs Office; the Women’s Resources and Research Center; the Undocumented Student Center; Retention Initiatives; the Office of Educational Opportunity and Enrichment Services; and the Center for First-Generation Student Scholars.)
És akkor még nem beszéltünk a campusok légkörét vizsgáló hivatalnokokról (climate officer) és hasonlókról, akik a nem létező erőszakkultúrát és kirekesztést, rasszizmust vizsgálják a világ legbiztonságosabb és legbefogadóbb helyei közt számon tartott elitegyetemek campusain. Eközben a hagyományos egyetemi tananyag, például Shakespeare és a nyugati műveltség kikerül a tanítandó anyagból, mint elnyomó, fehér halott férfiak terméke, és helyette-mellette sokszínűségi kurzusok segítik a hallgatókat az érzékenyülésben. Nem vicc: a meritokrácia, a sikerorientáltság és hasonlók elnyomó elképzelésnek számítanak.
A felvételinél ha valaki jó családból jön, apával-anyával, jó anyagi helyzetből, akkor ha maximális 1600 pontot ér el, lehet, hogy csak 1200-nak fog számítani, a sok háhával rendelkező felvételizők pedig 800 pontjukat hátrányos helyzetű kompenzációkért 1400-ra is feltornázhatják. a bőrszín és a nem (fekete, hispán, nő, transz) többet számít egy-egy kutatói, tanári hely betöltésénél is akár, mint a kiválóság (Heather Mac Donald sorolja a példákat könyvében). A kisebb tudással felvett diákok persze első év végén gyakran kihullanak az egyetemről, tehát hiába kapják meg a lehetőséget egy (még) elitegyetemen való tanulásra, élni nem tudnak vele. A rejtett kvótákon alapuló esélyegyenlőségi politika tehát megbukott, de ez nem érdekli az egyetem diverzokratáit, akik ezerrel tolják a sokszínűségi-befogadási-esélyegyenlőségi agendát. A teljesítmény és kiválóság rovására, de hát azok amúgy is a fehér felsőbbrendűség fedősztorijai (nem vicc, nem túlzás, tényleg így gondolja a felsorolt hivatalokban dolgozók jelentős része, és például már a Texasi Egyetem is).
Úgyhogy az Index által felhozott állami óriásegyetemek többsége nem csak azért nem összehasonlítási alap, mert az állami egyetemek akkorák, amekkorává összevonják őket, és mert sokan dolgoznak a bürokráciában, hanem azért sem, mert a professzorok sem taníthatják már azt, amit egyébként tanítaniuk kellene. Aki normális egyetemre akar járni, az mehet a Hillsdale College-ba, ami egy pici alapítványi főiskola Michiganben, vagy az észak-karolinai Chapell Hillre.
De azok nem ilyen óriásegyetemek, amelyeket hülye, alaptalan összehasonlításokban lehet előráncigálni az Indexen. Talán nem baj, ha a magyar egyetemek nem fejlesztenek ki ekkora diverzokráciát és maradnak a hagyományosabb tanrendeknél annak árán is, hogy nem ők lesznek a legnagyobb megyei foglalkoztatók.
Frissítés (2018.11.14., 10:26): A Kaliforniai Egyetemen az említett időszakban, 1998 és 2006 közötti időszak elején a magasabb pozíciójú menedzserek és a professzorok aránya 1:2,1 volt, a végén pedig 1:1,1. Azaz az adminisztratív állomány magasabb pozíciójú része tett ki annyi embert, mint a professzorok összesen. Az egyetem azt állította, hogy ez az egyetem által fenntartott kórházak és kutatóintézetek miatt van, de ha ezeket leszámoljuk, akkor is 125 százalékos növekedést kapunk. Minden egyetemen szükség van adminisztrációra, de egyrészt a diverzokráciát nyugodtan ki lehetne dobni az ablakon; másrészt ha leszámoljuk az adminisztrációt, azzal akár meg is feleztük az egyetem alkalmazottainak számát, s akkor már nem biztos, hogy az UC a legnagyobb foglalkoztató Kaliforniában.