Vgy mégis tévedtem volna? Szakály Sándor, Gerő András és Ujváry Gábor azonban egyetlen adatot sem szolgáltatott arra, hogy hány fideszes képviselő lépett ki frakciójából és hányan szavaztak kormányuk ellen… Várom felvilágosításaikat!
Nézzük akkor az összehasonlítást Szálasi Ferenc frakciójával. Meglep, hogy Szakály Sándor szerint Szálasinak azért nem lehet frakciója, mert ő nem volt az országgyűlés tagja. Ezzel a véleményével meglehetősen egyedül állhat a korszak kutatói között, mivel azzal mindenki, aki csak kicsit is ismeri a nyilaskeresztes párt működését tisztában van, hogy a döntéseket nem a teljesen jelentéktelen frakcióvezető, hanem a pártvezér hozta. Ez egyébként már a vezérelvből is következett és nem is lehetett másképp. Hitler sem volt 1936-tól a Reichstag tagja, mégis övé volt a frakció és nem másé. Egyébként attól, hogy valaki nem tagja a képviselőháznak, még demokráciákban is képes lehet arra, hogy egy frakciót irányítson, informálisan egy ideig ezt Bethlen István is meg tudta tenni leköszönése után.
Nézzük tehát Szálasi Ferenc frakciójának pártfegyelmét. Mivel Szálasi kormánya is koalíciós kormány volt (csakúgy mint a mostani), és a szélsőjobboldali frakciók részben az ellenzéki periódus alatt is együttműködtek, ezért az egyszerűség kedvéért azokat tekintem Szálasi frakciójának tagjaként, aki az 1939-es választáson szélsőjobboldali pártszínekben kaptak mandátumot, illetve azokat, akik mandátumaikat elhalálozás vagy mandátumvesztés miatt örökölték. Gerő András nagyvonalúan az 1948-1990 közötti parlamenti képviselők mandátumát kívánja ezzel összevetni, elfeledve, hogy a nyilas képviselőket kemény politikai küzdelemben és titkosan választották, míg a szavazógépként szolgáló szocialista parlamentet politikai konkurencia nélkül állították össze. Éppen ezért utóbbiak pártfegyelme teljesen más és nem is érdemes összehasonlítani egy többpártrendszer parlamentjével.
A Szálasi-frakció tágabb értelemben összesen 66 személyt jelent. Közülük 1944-re 23 fő lépett át eredeti pártjából másikba. Hatan (a társaság 9%-a) 1944/45 között mentettek zsidókat, szintén hatan aktív antifasiszta tevékenységet végeztek. Csak a hasonlat kedvéért, ez olyan mintha ma a Fidesz frakcióból 11 képviselő átülne a Demokratikus Koalíció soraiba… Az arányok még inkább a Szálasi-frakció elképesztő szabadosságát mutatják, ha csak azokat tekintjük a Szálasi-frakció tagjainak, akik már 1939-ben nyilas színben indultak. Ebben az esetben a 26 fős frakcióból heten mentettek zsidókat és/vagy antifasiszta ellenállók is voltak. Magyarra fordítva ezt úgy is leírhatjuk, hogy teljes egészében szembefordultak a párt politikájával. Hangsúlyoznám ennek egyetlen esetben sem az atrocitások megtapasztalása volt az oka, mindegyikük már 1944 előtt szakított frakciójával. Ezzel szemben a Fidesz-frakciót nyolc év alatt tudtommal csak ketten hagyták ott, azonban a feleségét vak komondoron átejtő Balogh József kilépése csupán formalitás. Ángyán József volt az egyetlen, aki nyíltan és ideológiai okokból szakított pártjával, azonban ő sem ült át teljesen más frakcióba.
Hasonlatom természetesen nem Orbán és Szálasi politikai elveivel kapcsolatos. Azok annyira különbözőek, hogy a hasonlat is értelmetlen. A hasonlatnak ahhoz sincsen semmi köze, hogy létezik-e Magyarországon szólásszabadság (egyébként létezik csak nem a közszolgálati médiában). Csak arról szólt a hasonlatom, hogy milyen a frakciófegyelem a Nemzeti Együttműködés Rendszerében és milyen volt korábban. Természetesen az is különbség, hogy a Szálasi-frakció fluktuációja annak ellenzéki periódusában történt, míg a Fidesz-KDNP frakció kormányon van. Azonban ezt a különbséget az ügy szempontjából elhanyagolhatónak érzem. Elvileg ugyanis ma sokkal könnyebbnek kellene lennie annak, hogy valaki otthagyjon egy frakciót, mint 1944 előtt, amikor ilyen cselekedet a nyilasok részéről adott esetben fizikai atrocitást is kiválthatott (Gruber Lajos pl. egy díjbirkózóval verette meg Halmay János képviselőt).