Válaszlevél Hont András bicskanyitogató cikkére

„Andriska!

Véleményem szerint két lehetőség áll fenn:

Direkt írsz baromságokat.

Közöd nincs a témához, amiről írsz.

Bármelyik fent említett verzió is legyen az igaz, a te »újságírói« hitelességedről állít ki szegénységi bizonyítványt. Ha szándékosan ferdítesz, hazudsz, akkor azért; ha pedig úgy írsz meg egy cikket, hogy halvány lila gőzöd sincsen az adott témáról, sőt még valamelyik internetes keresőbe sem vagy képes begépelni néhány egyszerű szót, majd a kilistázott találatok közül elolvasni egy-kettőt, akkor meg azért.

Szerinted, »ami miatt valóban szégyellni kéne magunkat a világ előtt az az, hogy időről időre ráengedünk mit sem sejtő európai városokra néhány száz elborult neandervölgyit náci tetkóval vonulni Marseille-ben, kedélyesen buzizni Lisszabonban, borogatni Bukarestben. Ott kéne őket felejteni valahol, hozzanak létre számukra egy no-go zónát vagy egy állatkertet.« 

Szerintem inkább, ami miatt szégyellni kéne magatokat az az, hogy – ki tudja, milyen érdekektől vezérelve (azért sejtjük) – hazudtok, torzítatok, elhallgattok, és ezzel egyidejűleg ti sírtok a legjobban, hogy nem létezik objektív, független, hiteles újságírás.

Vigyázz, Andriska, mert most írok pár olyan dolgot, amitől mindennél jobban fél a magadfajta »újságíró«, vagyis következzenek a TÉNYEK:
A franciaországi EB-n az angol és orosz huligánok gyakorlatilag háborús övezetté alakították azokat a városokat, ahol megfordultak, ezzel szemben a magyar drukkerek semmiféle balhét nem csináltak. Nem törtek-zúztak, nem támadtak meg más nemzetiségű szurkolókat.

A brit sajtó egy Spanyolországban élő magyar testépítő és egyetemi oktató képével futtatta azt a hvg-szintű cikket, amiben a fekete pólók, az ütemre skandált »hej« és a kezekkel való szurkolásra hivatkozva lenácizták gyakorlatilag az összes magyar szurkolót. Szerencsétlen magyar srác (akinek az általad említett »náci tetkók«-tól MENTES felsőteste bejárta a világsajtót) nem győzött magyarázkodni, hogy ő bizony nem náci, sőt.
De folytassuk a TÉNYEK ismertetését. A következő mondat jött ki valamelyik testnyílásodon (inkább nem tippelném meg, hogy melyiken): »A lelátói lumpenek a rendszer Zsil-völgyi bányászai, kellenek ők a pártszékházak elé, a választási irodához és vadászni CEU-kitűzős fiatalokat az éjszakában.«

Figyelj, Andriska, elmagyarázom, nem olyan nehéz megérteni.

Három ügyre utalsz.

Kezdjük a CEU-kitűzőssel. Semmilyen bizonyíték nincsen arra nézve, hogy az egyik fővárosi bárban egy CEU-kitűző miatt balhézó embereknek bármiféle közük lenne a futballhoz, a sporthoz, a szurkoláshoz. Ugyanannyira lehetne bizonyítani azt is, ha azt írnád, hogy az elkövetők gyíkemberek voltak.

A hírhedt választási irodás incidenst hozod fel további példaként. Abban az ügyben bebizonyosodott, hogy Kubatov Gáborhoz, az FTC elnökéhez köthető kopaszokról volt szó, akik a Fradi Security tagjai, az FTC mérkőzéseit szokták biztosítani.

Andriska, tudod kik Kubatovnak és az ő embereinek a legádázabb ellenségei már évek óta? Szótagolva és nagybetűkkel írom le, hogy biztosan megértsd: A SZUR-KO-LÓK. Méghozzá a szurkolóknak is azon fanatikus, régi vágású része, akik a szkennerre nemet mondanak, és akiket te mindenféle mélyebb ismeret nélkül fröcsögő szájjal gyalázol.

A harmadik, pártirodás esetben is a Fradi Security egyik tagja került rivaldafénybe, szóval gyakorlatilag a választási irodás séma erre az ügyre is ráhúzható.

Eddig nem túl fényes a bizonyítvány, Andriska.  

Na de folytassuk!

Véleményed szerint »A fekete pólós harcosokból – akik társadalmilag olyan hasznos tevékenységet látnak el, mint például a karlendítés, a fejvörösítés és más hasonlók – nem egyszerűen a szurkolói elkeseredés, düh tör elő (ami érthető lenne, ha valakit magával ragad a játék), hanem az afeletti csalódás, hogy most nem érezhetik magukat különbnek más népek fiainál, és nem tudják felsőbbrendűségük teljes tudatában ordibálni, hogy ledarálnak minden román csecsemőt. Ezért üvöltik a magyar csapatnak, hogy vegyétek le a mezt, és ez csal könnyeket Dzsudzsák szemébe.«

A »fekete pólós harcosok« egyrészről vagy diákok, vagy normális munkahellyel rendelkező adófizető magyar állampolgárok, akik szabadságot vesznek ki, saját spórolt pénzükből költenek jelentős összegeket minden évben arra, hogy szeretett hazájuk, Magyarország futballválogatottját elkísérjék több ezer kilométerre is.

Ezek a »fekete pólós harcosok« társadalmilag olyan hasznos tevékenységet látnak el, mint például árvizek esetén az önkéntes homokzsákpakolás, ünnepi időszakok előtt jótékonysági gyűjtések a rászorulóknak (pl. beteg gyerekeknek) és más hasonlók.

Ne haragudj, Andriska, de most nem fogom neked belinkelni mind a hatszortízahuszonharmadikon esetet. Ha már a cikked megírása előtt nem vetted a fáradságot, legalább most keress rá ezekre az interneten. Elárulom, a válogatott szurkolói csoportjától, a Carpathian Brigade-tól kezdve a fradistákig, újpestiekig és gyakorlatilag minden magyar szurkolótáborig bezárólag fogsz találni jótékonysági akciókat, önkéntes segítségnyújtásokat katasztrófahelyzetekben.

A kedvenc »fekete pólós harcosaid« annyira különbek akarnak lenni minden más népek fiainál, hogy az Andorra elleni mérkőzés után a stadionon kívül többen fotózkodtak a hősiesen küzdő fél-profi hazai gárda éppen arra járó játékosaival (a forrás megtekintéséhez ajánlom ismét az internetet, azon belül Facebook és TrollFoci – nem nehéz használni, szerintem hamar belejössz majd). Az elmúlt években – leszámítva a történelmi ellentétek és a jelenben is meglévő konfliktusforrások (magyar kisebbség elnyomása, autonómia hiánya) miatt paprikás hangulatú mérkőzéseket a románok ellen, a magyar szurkolók egyik nemzet sem szokták szidni, még a hazai bajnoki mérkőzéseken tapasztalt, egyébként bőven az egészséges zrika határain belül mozgó rigmusok sem szoktak elhangozni, szóval fogalmam sincsen, honnan vetted ezt a soviniszta vádat.

Tegyük hozzá, így végére érve a felböfögött rágalmaid ismertetésének és összeeresztésének a valósággal, hogy a cikked további részében leírtakkal még egyébként lehet is azonosulni, mert alá vannak támasztva érvekkel és nem mendemondák meg húszéves, mára már elavult társadalmi előítéleteken nyugszanak.

Viszont sajnálatos, hogy írásod első felében felfedted mérhetetlen gyűlöleted minden iránt, ami szurkoló.

Nem néző, SZURKOLÓ.

Én megértem, hogy neked nem jelent örömet, ha a magyar nemzet legjobbjai sikereket érnek el a sportban, a művészetek területén, a tudományokban, vagy éppen a mindennapi életben, mégis szükségét éreztem legalább az olvasók miatt, hogy helyre tegyem az arcpirító hazugságaidat.

Üdvözlettel, egy »elborult neandervölgyi«”