„Nekünk élet-halál kérdés 2018” – az MSZP elnöke a Mandinernek

Vallja be, hogy némileg azért irigykedve nézte az elmúlt napok óriási tüntetéseit Budapesten, hogy a civilek ki tudtak vinni ennyi embert az utcára, az MSZP meg valószínűleg nem tudna, pláne nem fiatalokat!

Én inkább azt mondom, hogy most minden a helyére került. Általában a világ úgy működik – helyesen – hogy a civilek, a szakszervezetek tudnak megmozdítani nagyon sok embert. Aztán amikor eljön az igazság pillanata, vagyis a választás maga, akkor viszont kellenek a politikai pártok. Ma Magyarországon ez olyan vagy-vagyként van beállítva. Vagy civilek, vagy politikai pártok. Azért nincs bennem irigység, hanem inkább öröm, mert ha össze tud találkozni mindaz, aki azt mondja, hogy elég volt ebből – ők onnan jönnek, mi innen jövünk –, akkor a 2018-as választáson össze lehet hozni valami olyat, amelynek a vége az lesz, hogy ez a hatalom eltűnik a süllyesztőben.

És össze tud találkozni?

Optimista vagyok, mert az öncélú dühnek, az öncélú utcai dolgoknak semmi, de semmi értelme nincsen. Számtalanszor voltam ilyen demonstráción, és mindig azt mondtam a szervezőknek, ha tudtam velük beszélni, vagy hazafelé menet azoknak, akikkel beszéltem, hogy valaminek történnie kell. Valahogy azt a jó hangulatot, azt az energiát – nem szeretem ezt a szót –, ami ott összegyülemlik, azt utána kell valamilyen módon használni. A kockás inges kezdeményezéshez hasonlóan lehetne mondjuk, hogy aki egyetért velünk, az másnap menjen felemás zokniban dolgozni, mert ez magában azt mutatná, hogy nem vagyunk egyedül. Most azt tartom a legnagyobb bajnak, hogy nem tudom, hogy a mellettem ülő a munkahelyen, a szomszédom, a buszon velem utazó ugyanúgy utálja-e a kormányt. El lehet hitetni velünk, hogy Magyarország többsége velük van, miközben ez már nem igaz.

Az MSZP nem akarja meglovagolni ezt a tüntetéshullámot valamilyen utcai megmozdulással? A Momentum már meg is hirdetett egy demonstrációt május 1-jére, több ezren már jelezték is a Facebookon, hogy ott lesznek.

Most a legnagyobb hibát követnénk el, ha MSZP-ként tüntetnénk. Nekünk a következő időszakban, amit mindenképpen fel kell építenünk, az a hitelesség és a kormányzóképesség. Ezt a két fontos dolgot jelentősen felemésztettük az elmúlt években, pontosabban 2009-2010 környékén. Rátelepedni tehát nem fogunk a tüntetésekre, de készen állunk, hogy ha vannak olyan ügyek, kérések, akkor azokat szívesen képviseljük. Persze halkan mondom, hogy egyik párttagunk volt az a hölgy, akit szerdán őrizetbe vettek, tehát ilyen szempontból már benne is vagyunk a sűrűjében. Nyakó Pista ott volt Gulyás Marciék tárgyalásán. Amit politikai pártként lehet, azt nyilván meg fogunk tenni, de még egyszer mondom:

Amikor viszont ezt kormányváltóerővé kell alakítani, jövünk. A beszédemben (a csütörtöki salgótarjáni utcafórumon, amit követően ez az interjú is készült – a szerk.) is azt mondtam el, hogy már megvan a kritikus tömeg a kormányváltáshoz. Az a feladat, hogy a kritikus tömegből kormányváltást kovácsoljunk. Ehhez kellenek a civilek, a politikai pártok, az értelmiség, a szakszervezetek. Mi ezen fogunk dolgozni.

Miközben Botka László a felmérések szerint viszonylag népszerű, ennek egyelőre nem látszik érdemi hatása az MSZP támogatottságára. Menthető még egyáltalán ez a brand?

Megfordítom a dolgot: 2018-ig felépíthető-e egy új brand? A válaszom arra is az, hogy nem. Szerintem ezt mindenkinek tudomásul kell venni, hogy ezzel a kopottas – ha ezt annak tekintjük – branddel kell együtt élni. Azt gondolom, hogy ha lassan is, de ez a történet működni fog. Nyilván azt látjuk, hogy nem egy Martin Schulz-SPD-effektus állt itt elő. Ennek sok oka van, az egyik például, hogy Botka László nem egyedül van a pályán, és az MSZP-t sem hagyják egyedül futni a pályán. Hosszabb távon, de dolgozunk rajta. És látja: együtt mozgunk, mindenhol együtt vagyunk, és vállaljuk egymást bátran. Én abban bízom, hogy ha nem is olyan tempóban, de emelkedni fog az MSZP is.

Ezen a pályán van például Gyurcsány Ferenc, aki többször leszögezte már, hogy nem is hajlandó onnan lemenni, hiába mondta azt Botka László, hogy nem lenne szerencsés, ha rajta lenne egy potenciális közös ellenzéki listán. Ön szívesen lenne egy listán Gyurcsány Ferenccel?

Én most azt mondom, hogy egyetértek Botka Lászlóval ebben az ügyben. Meg kell nézni, hogy mennyit hoz és mennyit visz. Tudomásul vesszük ezt a helyzetet, mi nyitottak vagyunk továbbra is mindenre, de most nincs az a helyzet, amikor mindenkinek meg kell mérnie, ki hány kiló. Ősszel nézzük meg, hogy hogyan állunk, és akkor beszéljünk újra arról, hogy mi az a biztos lépéssor, ami ahhoz kell, hogy ez a hatalom eltűnjön. Egyet még egyszer nem követhetünk el: a saját egyéni érdekünk miatt nem kockáztathatjuk a közös ügyet.

És mi a helyzet a kis pártokkal? Megéri az MSZP-nek még egyszer a hátán bevinnie őket a parlamentbe?

Nyitottak vagyunk, fogunk velük beszélgetni amikor keresnek, de őszig most senkivel nem akarunk politikai tárgyalást folytatni, csak ha szükséges. Inkább a szakszervezetekkel, civilekkel, értelmiséggel tárgyalnánk, inkább valamifajta társadalmi párbeszédet támogatunk.

Én azt a kérdést teszem fel mindig, hogy ki az, aki nyerni akar 2018-ban, és ki az, aki csak az építkezés első lépésének tekinti azt. Az előbb kérdezte, hogy van-e még ebben a brandben valami. Én azt mondom, hogy nekünk élet-halál kérdés 2018, 2022-ig nem látunk el.

Egyébként a baloldal tényleg Soros György oldalán áll?

(Nevet.) Én nem ismerem őt, nem tudom. Szerintem nem. Az elmúlt évtizedekben sem láttam, hogy nagyon sok közös felület lett volna Soros Györggyel. Ez az ellenségkép-képzésnek egy viszonylag sajátos és erős módja. De ki fog pukkadni. Mi lesz akkor, ha beteg lesz Soros György, és mivel nem túl fiatal ember, esetleg elhalálozik? Akkor majd új ellenséget kell keresni. Szerintem rossz lóra tettek.