„Ki, ha mi nem?” – így akciózik a Momentum

„Vigyél magaddal három réteg ruhát és dupla zoknit” – mondja egy momentumos aktivista, mikor meghallja, hogy pár óra csatlakozni fogok az olimpiáról népszavaztatni akaró mozgalom aláírásgyűjtői közé, hogy megnézzem, kik ők, és úgy egyáltalán mi ez az egész, ami a kommentek és kattintásszámok alapján már hetek óta lázban tartja önöket.

Dél-Buda talán legfrekventáltabb helye, a Móricz Zsigmond körtér a helyszín, péntek délután fél öt van, az emberek ilyenkor kezdenek el hazaszállingózni munkahelyeikről. A két villamosmegálló közti, Gomba előtti placcon Orosz Anna, a Momentum Magyar Narancs-címlapot is megjárt vezetőségi tagja áll két társával az aláírásgyűjtő pult mellett. Főváros-szerte huszonöt helyen gyűjtenek aláírásokat, február 16-ig kell összegyűjteni a népszavazás kiírásához szükséges 138 ezer szignót. Rajtuk kívül az Együtt, a Párbeszéd és az LMP is gyűjt pár helyen.

Eddig körülbelül 85 ezer aláírás van meg, mint mondják, tényleg érezni némi megtorpanást a kezdeti lendülethez képest, ám ez szerintük törvényszerű is. A hétvégén ezért elkezdik a kopogtató kampányt is: az országgyűlési választások előtti ajánlószelvény-gyűjtéshez hasonlóan szisztematikusan végig fogják fésülni a kerületeket, hátha találnak olyat, aki nem találkozott még a standjukkal.

Vágó Gábor irányt mutat

Fél öt körül többen is állnak a momentumos standnál, épp egy idős házaspár diktálja be személyazonosító számát, amikor feltűnik a színen a divatkérdésekben még mindig Petőfit példának tekintő Vágó Gábor, a most civil szervezetekkel, köztük az Átlátszóval együtt dolgozó volt LMP-s országgyűlési képviselő, akit amúgy én hoztam magammal a Móriczra. „Hogy álltok?” – kérdezi, mire jön a válasz: stagnálnak. „Mert oda kell menni az emberekhez, ti meg csak itt ácsorogtok” – mondja Vágó, erre felkap egy aláírásgyűjtő ívet a pultról, és odamegy az első járókelőhöz: „Jó napot kívánok, aláírta már, hogy legyen népszavazás az olimpiáról?” Vágó pár perc alatt tíz embert legalább odaterelt a pulthoz, majd lelépett a következő programjára. A módszerét azért ott hagyta.

„Tavaly végeztem a CEU-n közgazdaságtan szakon, egy nyári táborban csöppentem be a Momentumba egy közepes véletlen folytán” – meséli a pult mellett álló Pass Dániel két aláírás-iktatás között. „Még soha nem voltam párttag, nem tartom önmagában riasztó dolognak, hogy belépjek egy pártba. Most tavasszal, a NOlimpia kampányt követően napirenden is lesz, hogy párttá alakulunk, szerintem be fogok lépni” – mondja. Nem tartaná a tagságot politikusi létnek, inkább aktivizmusnak látja.

„Én eddig főleg szakpolitikai téren segítettem az egyesületnek, és középtávon is ezzel, a gazdaságpolitikával szeretnék foglalkozni, nem én leszek az, aki interpellálni fog a parlamentben. Persze ez a szakértő és tanácsadó nagyon gonosz szó, a háttérből fülbe suttogó emberekre gondolnak sokszor” – poénkodik az aktivista, akitől azt is megtudom, pillanatnyilag 145 tagból áll a Momentum, és azért nem többől, mert tagfelvételi moratórium van épp érvényben. Jelentkező azonban egyre több akad – velük két héten belül felveszik a kapcsolatot, ígérik.

Pass Dániel egyébként a Momentum első olyan aktivistája, mondhatni, mozgalmi hőse, akit már fizikai atrocitás is ért politikai szerepvállalása miatt. Az ő standját borították ugyanis fel nemrég az Újlipótváros bejáratánál, a Hollán Ernő utca elején. „Háromnegyed hét körül előkerült a semmiből egy pasas, aki szétrúgta a standunkat. A 24.hu-nak akkor el is mondtam, hogy a cselekedete alapvetően nem ember ellen irányult, utána gyorsan le is nyugodott, próbáltak beszélni vele. Három mondatból kiderült, hogy a) be van rúgva b) valószínűleg korlátozott értelmi képességű. Egyik pillanatban azt mondta, hogy a kormány seggét nyaljuk, a másikban pedig azt, hogy ő MSZP-s országgyűlési képviselő, és rendet jött tenni.”

És nem, nem Szanyi Tibor volt az, nyugtattak meg.

Megnéztük, mik a politikailag jelentős ügyek

Pass felidézte, mekkora érdeklődés volt az aláírásgyűjtés első napjaiban: „Az első napokon tízezreket tudtunk hozni. Az ominózus Jászai téri napon kígyózó sor volt a standunk előtt. Négytől fél nyolcig voltam ott, fél hatkor volt időm arra, hogy bemutatkozzak aktivista társamnak, addig csak görnyedve körmöltem az adatokat, annyian jöttek. Most a Kálvin téren egy kicsit mintha elfogytak volna az emberek: vagy mindenki aláírta, vagy vidéki vagy külföldi az illető. Megyünk külsőbb kerületekbe, de nyilván kötött az erőforrás, jól kell logisztikáznunk.” Beszélt arról is, hogy édesanyja félti egy kicsit, hogy komolyabban beszállt a politika, de a családi és baráti társaság összességében pozitívan fogadta a hírt, többen rá is írtak a Facebookon, hogy olvastak a mozgalomról, mi ez, beszállnának ők is.

„Megvan bennem a tettvágy, de nincs olyan politikai szervezet, akikhez szívesen csatlakoztam volna. Közben pedig megőrjít az az esztelen politika- és szakpolitikacsinálás, ami ma Magyarországon folyik” – avat be a MoMo egyik fő arca, Orosz Anna a momentumozás motivációiba. Igazán nem is nézett utána, hova léphetne be, a baloldali pártok ugyanis leszerepeltek nála a 2014-es összeborulással. „Ha mondjuk Norvégiában élnénk, lehet, sokan a momentumosok közül egyáltalán nem kerültek volna a politika közelébe. Annyira zavar az, hogy nem használjuk ki a Magyarországban rejlő rengeteg potenciált; de jelenleg nem látom biztosítva itthon nemhogy a leendő gyermekeim, de még a saját jövőmet sem. Ki változtasson ezen, ha mi nem? Ilyen egyszerű a motiváció: legyen jobb.”

Orosz Anna a Momentum felépítésébe is beavat: mint mondja, van a stratégiával és politikacsinálással foglalkozó öttagú elnökség és mellettük egy párfős vezetőség, ami az operatív ügyeket viszi, ennek tagja ő is. Ezenkívül számos munkacsoport tevékenykedik a hónapokon belül párttá alakuló egyesületben. Ha ennyire szervezettek, miért nem léptek korábban nyilvánosság elé? – kérdezem, hiszen pletykák szerint már október 2-án, a kvótanépszavazás napján színre lépett volna a csapat.

„Nem éreztük azt annyira erősnek, úgy döntöttünk, hogy hagyjuk, és nézzük meg, mik azok az ügyek, amik mögé be tudunk állni és politikai értelemben is jelentősek” – jön a válasz. „A Momentum egyébként lendületet jelent. Fiatalság, lendület – másrészről meg a pillanat, amikor úgy döntesz, hogy csinálsz valamit, ahelyett hogy belesüppednél a fotelbe és morogsz azon, hogy mi van.”

Köszönik Bencsik András segítségét

Pass másik aktivistatársa egy idősebb férfi, állítása szerint az egyik – általa megnevezni nem kívánt, vidéken erősebb – párt sajtófőnöke, aki heti 7x4 órában segít be önkéntesként a Momentumnak. Kevéssel az aláírásgyűjtés startja előtt hallott az egyesületről a Facebookon, az rögtön megtetszett neki, így beszállt segíteni. „Van egy szégyenfolt az életemben, 1990 és 1992 között Fidesz-tag voltam, ezt az tisztítja csak meg, hogy még a Fidesz irányvonalának átalakítása előtt eljöttem onnan” – mondja.

„Minden nap kint vagyok, szarrá fagyok, de jó érzés. Az utóbbi években tapasztalt apátiát megtörtük. Mosolyogva jönnek ide az emberek, elkezdtek bízni valamiben. Sokan mondják, hogy az elmúlt 25 év egyetlen politikusából se kérnek többet.” A negatív beszólás viszonylag kevés, mint mondja, ha van is, általában messziről ordítanak be valamit vagy sziszegve vetik oda, hogy szégyelljék magukat. Egy fiatal aktivistalány felidézte, hogy őt egy nyugdíjas nő lehazaárulózta, amiért „iskoláskorúként az ingyentankönyveivel van képe” a kormány ellen cselekedni – miközben 27 éves, négy évet fizet adókat és járulékokat, arról pedig végképp nem tehet, hogy fiatalabbnak néz ki.

Mint azt tőle megtudom, Bencsik András Echo TV-beli hazaárulózása kifejezetten megdobta az aláírók számát, köszönik ezúttal is a Demokrata főszerkesztőjének a hathatós támogatást. Olyanok is vannak, akik aláírás helyett teát vagy forralt bort hoznak az aktivistáknak, akik pedig már aláírták, rendre megtudakolják, mennyi éppen az annyi.

Az aláírók pártszimpátiája vegyes: van olyan, aki úgy megy oda, hogy „itt lehet aláírni az Orbán ellen?”, van, aki pedig úgy, hogy „mindig a Fideszre szavaztam, de most már elég legyen!”. Ahogy van olimpiapárti aláíró is, akinek demokratikus elkötelezettsége miatt fontos, hogy népszavazással erősítsék meg a játékok rendezésének szándékát. A Móriczon meglepetésszerűen egy idősebb úr is fel szokott bukkanni, hogy összefirkáljon minden ívet, amit csak lát. Pass Dániel szerint ez se akkora baj, hiszen az illető legalább nem fordult el a közügyektől.

De mi is lesz majd a Momentum, ha párt lesz?

„Új politikai kultúrát próbál megvalósítani: megszüntetni a jobb-bal szembenállást, összegyúrni a kettőből olyan értékeket, amelyek megmozgatják és előbbre viszik a társadalmat” – mondja a sajtófőnökként dolgozó idősebb aktivista a wannabe párt esetleges jövőjéről. Orosz Anna is hasonlót szeretne: „Vannak nálunk bal- és jobboldali érzelműek is, de most nem ezek a kérdések a fontosak. Olyan problémákat kell megoldani az országban, ahol egy kicsit baloldalibb érzésű ember örülne egy jó konzervatív megoldásnak, egy kicsit jobboldali pedig egy szociáldemokrata megoldásnak.”

A hazaárulózásnak és a magyarságméricskélésnek értelmét nem nagyon látják. Kérdésemre, miszerint mi így a tartalmi különbség az induló, a MoMo-nál azért lényegében sokszínűbb, 2009-es LMP és köztük, Orosz Anna azt mondja: „Van sok hasonlóság, ők azonban megmaradtak egy kicsi pártnak, amiben már nem nagyon lehet hinni. Ezért sem csatlakoztunk hozzájuk. Van egy-két kérdés, amiben meg határozottan nem értek egyet velük, mint a globalizációellenesség.”

Mi lesz akkor, ha nem lesz meg a szükséges 138 ezer érvényes szignó? „Azt is sikerként könyveljük el, hiszen ez esetben összejött sok-sok tízezer aláírás és elindult egy párbeszéd, még ha az olimpiát támogatókkal nehéz is vitába szállni, mert sorra mondják le a rendezvényeken való részvételt” – mondja Orosz Anna. A párttá alakulás mellett a 2017-es év másik nagy projektje részükről a vidéki hálózat felépítése lesz. „Szegeden van már alapszervezetünk, Miskolcon most alakul. Voltunk már Győrben is, haladunk.”

Közben jelentősen beesteledett, másfél óra alatt ötvenen írtak alá. Épp elbúcsúzok, amikor egy negyvenes férfi bukkan fel a láthatáron: „Tudjátok, ki veszélyezteti a jövőtöket? Az MSZP! 178 milliárdot sikkasztottak” – veti oda, majd továbbáll. Az ellenzék újjászületése ott folytatódik, ahol 2010-ben abbamaradt.