„Igen, van, hogy hülyeséget mondunk” – ismeri el Hajnal Miklós, a Momentum Mozgalom elnökségi tagja a Mandinernek, de ezzel együtt igen határozottan képviseli nagyrészt fiatalokból álló mozgalma nézeteit. „Tízezer nővér fizetését lehetne biztosítani évi 15,6 milliárd forintból. Mennyivel jobb befektetés lenne, a töredékéért az olimpiának” – állítja. Hajnal most Oxfordban tanul, de nem Soros-ösztöndíjjal. Idén végez: nem biztos, hogy a parlamentbe tart, de a Momentum ettől függetlenül jövőre indulna a választásokon. Interjúnk.
Ismeri elnökük, Fekete-Győr András apját?
Sosem találkoztam vele.
Kár. Ezek szerint nem öntől tudjuk meg, tényleg seggnyaló-e, ahogy a fia mondja.
Nem szoktunk egymás szüleiről beszélgetni, de nem láttam, hogy Andris ilyet állított volna.
Pedig.
Hol?
A 444-nek azt nyilatkozta, hogy itthon csak azok tudnak érvényesülni, akik „megcsókolják a Viktor és a politikai elit seggét”. Az apja márpedig épp 2010 óta az Országos Betétbiztosítási Alap ügyvezetője.
Nekem inkább azt szokta mondani András, hogy nem aggódik apukája jövője miatt, mert szakmailag annyira jónak tartja. Elvégre 1993 óta a szervezet ügyvezető-helyettese volt, nem a semmiből nevezték ki.
Tehát akkor mégiscsak lehet érvényesülni itthon seggnyalás nélkül is.
Ez valid állítás. A lojalitás-alapú kultúra ettől még létezik, valóság, hogy egy bizonyos szint fölé csak politikai lojalitással lehet kerülni.
Az ön szülei mivel foglalkoznak?
A Magyar Tudományos Akadémia munkatársai. Politikailag érdektelenek, sosem foglalkoztak politikával. Nem is hiszem, hogy fognak.
„Amúgy sem korrekt az attitűd, hogy jövünk és megmondjuk a tutit”
A seggnyalózás tudatos figyelemfelkeltés? Inkább mondjunk túlzó hülyeséget, csak nagyot szóljon, vagy kommunikációs gyermekbetegség?
Inkább utóbbi. Teszünk olyan kijelentéseket, amelyeket aztán át kell gondolnunk. Nincs nálunk a szent grál. Amúgy sem korrekt az attitűd, hogy jövünk és megmondjuk a tutit. Igen, van, hogy indulatból hülyeséget mondunk. Lesz a jövőben is. Ami fontos: ha így van, utána elismerjük.
Elismeri például, hogy galád dolog volt Szanyi Tiborral kibabrálniuk?
Azért ott kész helyzet elé voltunk állítva...
Szanyi előre leegyeztette önökkel, hogy odamegy sajtótájékoztatni a gyűjtőpontjukra, önök beleegyeztek, aztán az elnökük a helyszínen kezdte gyalázni a szoci EP-képviselőt.
Andris aláírásgyűjtésből jött, embereket győzött meg, aztán gyűjteni ment még utána is – Szanyi ezzel szemben nem tűnt túl proaktívnak. Magától eszébe nem jutott volna, hogy gyűjtsön, csak odaállt aláírni.
Elvitt néhány ívet.
Miután a kezébe nyomta Andris, akkor. Úgy tizenötöt.
Segítő kezet nyújtott, kiállt a kezdeményezésük mellett, még gyűjt is aláírást, cserébe ledorongolták. Ez mire jó?
Az aláírás alap. Azt az emberektől várjuk. Szanyi Tibor politikus. Tőle ez nem teljesítmény. Tőle azt várjuk, hogy győzzön meg embereket. Tőle és a pártjától. Ahogy az LMP is standol, gyűjt, a szocialisták is megtehetnék. Ez lenne cselekvés. A sajtótájékoztató nem cselekvés. Ha Tóth József Hiszékeny Dezsővel és Szanyi Tiborral karöltve végigkopogtatná a 13. kerületet, már meglenne a szükséges 138 ezer aláírás. Márpedig most csak az számít, meglesz-e. Hogy ki hány nyilatkozatot ad ki: édes mindegy.
Mondjuk a szociknak nincs egyszerű dolguk: másfél éve még nagyon támogatták a fővárosban az olimpiát.
Nem csak ők fordítottak hátat korábbi álláspontjuknak: 2014-ben Tarlós István például még nem kért a budapesti olimpiából. Sokak véleményén változott a NOB Agenda 2020-ának elfogadása vagy a hatástanulmány után. Nincs egységes álláspont az MSZP-ben sem, ez látszott a múlt heti közgyűlési szavazásnál is – mi ebből a szempontból egységesek vagyunk. A Momentumban nincs senki, aki ne úgy gondolná, hogy az olimpia felesleges pazarlás lenne.
És ki dönt arról, lesz-e Budapesten olimpia?
A Fővárosi Közgyűlés hagyta jóvá...
Még egyszer: arról, lesz-e olimpia nálunk, ki dönt?
Ja, értem. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság.
Pontosan. Tehát ha beadjuk a pályázatot, az sem jelenti, hogy rendezünk olimpiát. Egyharmad esélyünk lesz.
Nem sorsolással döntenek: akkor lenne egyharmad.
Rendben. Mindenesetre egyáltalán nem biztos, hogy attól, mert pályázunk, lesz is. Tehát olyan népszavazásra költsünk most önök szerint, amellyel még csak nem is döntünk ebben a kérdésben.
Ha az egyharmados esélynél maradunk: 33 százalék nagyon magas kockázat. A rendezés elnyerése akkora terhet róna Magyarországra, ami miatt igenis érdemes népszavazást tartani.
Nagy teher? 800 milliárd a tervezett költség. Ez emelkedni szokott úgy 50 százalékot, úgyhogy számoljunk 1200-zal. A NOB fizet 450-et: az 750 milliárd. Hét év alatt. És akkor a bevételekkel még nem is számoltunk.
A pályázati trükközés ilyen. A közvetlenül olimpiához kapcsolódó költség a pályázatírók szerint tényleg csak ennyi, mert azt a kétezer milliárdot, amelyet elköltenek infrastrukturális és más fejlesztésekre, nem ide számolják, hanem úgy tesznek, mintha azokat amúgy is megvalósítanák. Ilyen a Kemény Ferenc program.
De hiszen azok amúgy is megvalósulnak! 2022-ig felépítik a sportközpontokat akkor is, ha nem rendezhetünk olimpiát. Erről már döntött a kormány, ezt nem érinti semmilyen népszavazás.
Ez olyan dolog, amiért a kormányt majd felelősségre kell vonni. A 774 milliárdot viszont mindenképpen meg tudnánk spórolni, ha nem pályáznánk 2024-re.
Nem túl nagy összeg. A 2000 milliárdból meg felújítanák a hármas metrót, hidat, gyorsforgalmi utat építenének... Ezek miért zavarják önöket?
Ezek egy része valóban értelmes beruházás. A hármas metrót rég fel kellett volna újítani, de a kérdés itt az, hogyan valósulnak meg ezek a beruházások. Kétharmaduk Budapestre megy. 63 százalék. Aránytalan, ha azt nézzük, mennyire fejlett az országnak ez a régiója és mennyire fejletlen a többi.
Uniós fejlesztési forrást éppen azért nem kap ez a régió, mert fejlett. Ezt meg lehetne oldani az olimpia farvizén.
Akkor sem ekkora kapacitású sportlétesítményekre lenne szükség, hanem például sok kicsi uszodára. Ha vasútvonalakat akarunk építeni, akkor meg már meglévőket kellene inkább felújítani, amelyen megy aztán tovább a vonat Ceglédig, nem újat építeni Ferihegyig.
Kerüljenek kormányra ezzel, aztán valósítsák meg. A népszavazásukkal ezt így se, úgy se tudnák elérni. Csak elkaszálnak egy olimpiát.
Legalább nem kapna a kormány a NOB-tól és különböző szponzoroktól pénzt arra, hogy ezeket a beruházásokat így valósítsa meg.
„A lélegeztetőgép emlegetése csak arra van, hogy komolytalanná tegye a valóságot”
Mintha kihagynák a számításból, mekkora figyelmet kapna Budapest az olimpia által. Milliárdnyi ember ismerné meg a várost, az felkerülne a térképre a fejükben.
A budapesti turizmus eléggé fellendült az utóbbi időben.
Sosem kapunk akkora reklámot, mint ha milliárdok azt nézik, hogy „Budapest 2024”.
Máshol sem emelkedett lényegesen a turisták száma az olimpia miatt, Londonban például az történt, hogy a hagyományosan odalátogatókat kiszorították az olimpiaturisták. Nem nyert ezen nagyot a város.
Londont mindenki ismeri, tudja, hogy létezik. Budapestről ez nem mondható el. Szintet léphetnénk.
774 milliárd forintból nagyon sokat költhetnék online városmarketingre. Akkor mindenkinek eszébe jutna Budapest. Ehhez nem kell olimpia.
Szilágyi Áronnak, aki letett már a közös asztalra néhány aranyérmet, hogyan tudna belenézni a szemébe ezzel a szöveggel, hogy „neked nem jár olimpia”.
Ahogy ő is bele tud azokéba, akiknek szerinte nem jár mindaz, amit az olimpiára szánt pénzből meg lehetne valósítani. Tízezer nővér fizetését lehetne biztosítani évi 15,6 milliárd forintból. Mennyivel jobb befektetés lenne, a töredékéért az olimpiának.
Meg ugye a lélegeztetőgép is...
A lélegeztetőgép emlegetése csak arra van, hogy komolytalanná tegye a valóságot. Szilágyi Áronnak meg egyébként sok sikert, nyerjen Tokióban is, meg 2024-ben is, bárhol rendezik akkor a játékokat.
A rendező ország minden sportágban alanyi jogon indulhat. Egy csomó sportolónk mérhetné össze magát a világgal, aki egyébként nem – tőlük is elvennék ezt a lehetőséget.
Költsünk akkor többet tehetséggondozásra, ha ez a cél. Legyen több tornaterem. Eleve több olimpikonunk lesz. Londonban egyébként kevesebb érmet szerzett a brit csapat, mint Rióban, szóval ilyen összefüggés sincs feltétlenül. Mi pedig már így is elöl vagyunk az éremtáblázatban.
Mennyi pénzük lesz a kampányra, ha összegyűlnek az aláírások?
13 millió forintot gyűjtöttünk eddig, ennek körülbelül a felét költöttük el. Ha összegyűlnek az aláírások, utána ötven-százmilliót jó lenne elkölteni a népszavazási kampányra. A kétfarkú kutyák többször is összegyűjtöttek harmincmilliót: hiszek abban, hogy ez az út számunkra is járható. A kormány persze nagyságrendekkel többet költ az olimpia-kampányra ennél.
Most már, hogy önök beindultak, érvük is van rá.
Az adófizetők pénzéből?
Az ország népének többsége támogatja az olimpia ötletét, erre jöttek önök ellenezni: a kormány mondhatja, hogy csupán védi a többségi álláspontot.
Azok a közvélemény-kutatások mind a mi kampányunk előtt készültek. A Publicus szerint pedig egyébként többen ellenzik az olimpiát Budapesten, mint ahányan támogatják. A kampányunkkal pedig mi is formáljuk a közvéleményt: tájékoztatjuk az embereket arról, melyek a kockázatok, megmutatjuk, mekkora pazarlás készül.
Milyen hülyék ezek a franciák és amerikaiak! Los Angeles, Párizs még harcol azért, hogy pazarolhasson!
Mások az adottságaik. Tízmilliós városok. Megvan az infrastruktúra, amelyre már nem kell költeniük, tehát kisebb kockázat nekik.
Éppen az Agenda 2020 miatt mi is építhetünk olcsó, elbontható létesítményeket, amelyeknél nem kell majd, hogy a későbbi hasznosulás miatt fájjon a fejünk.
Ez egy-két stadionnál igaz lehet, de a 2000 milliárdos fejlesztések nagy részére nem. Visszatérve arra, miért éri meg jobban Los Angelesnek vagy Párizsnak: a NOB állami garanciát vár el a költségtúllépésekre. Franciaországot és az Egyesült Államokat jóval kevésbé terheli ez meg, mint a magyar gazdaságot, sokkal kisebb számukra a kockázat, mint amekkora nekünk.
„Több értelme lenne sok kis sportlétesítménynek”
Azért azt elismeri, ugye, hogy kijöhet nullára is egy olimpiarendezés?
Volt rá egyszer példa, igen. Los Angelesben. Ott csak két stadiont építettek, azt is magánpénzből. Ha már a sportra akarunk költeni, több értelme lenne sok kis sportlétesítménynek. Amúgy is keveset sportol a magyar.
Ön mit sportol?
Evezek. Korábban karatéztam.
Shotokan?
Sitó-rjú.
Öv?
Lila övig jutottam.
Oxfordba hogy jutott ki? Soros-ösztöndíjjal?
Nem. Úgy, ahogy mindenki más. Van egy UCAS nevű rendszer, amelyben jelentkezni kell, aztán írattak velem egy tesztet, behívtak interjúra és felvettek. Politológiát és közgazdaságtant tanulok.
Mikor végez?
Júniusban.
Aztán hazajön és lesz még egy liberális közgazdászunk?
Éppen azt tanultam meg, hogy a neoliberális gazdaságpolitika mennyire nem ültethető át automatikusan. De hogy mihez kezdek majd, jó kérdés. Beadom az önéletrajzomat több céghez is.
Európa-szerte vagy itthon?
Is-is. Alapvetően haza szeretnék költözni, de az angol kormány diákhitelét vissza is kell fizetni. Magyar fizetésekből ez nem olyan könnyen oldható meg.
Ezek szerint nem is akar a parlamentbe jutni jövőre! A sima képviselői fizuból nem egykönnyen fizetné vissza az oxfordi költségeket.
Csak akkor kell megkezdeni a fizetést, ha az egy bizonyos szint fölött van. Magyarország ebből a szempontból kényelmes is lehetne – ha nem elég magas a fizetésem. Csak hát mindenki arra vágyik, hogy jól keressen.
Szóval: a magyar parlamentbe készül?
Nem készülök, de opció. Indulni szeretnénk majd a választásokon, de az még nagyon messze van, azok a terveink még kiforratlanok. Nem foglalkozunk jelöltállítással: egyelőre a NOlimpia-kampánnyal törődünk.
„Van egy generációs űr”
Érti, miért kapta fel önöket ennyire a média, ha egyszer ennyire kiforratlanok még?
Van igény arra, hogy beszéljünk az olimpiáról.
Nem inkább az a helyzet, hogy van egy politikai piaci rés: nincs liberális párt.
Nagyon sok politikai űr van. Van egy generációs: 35 év alatt több mint 50 százalék a Jobbik támogatottsága. Nem azért, mert mindenki azonosul a Jobbik világlátásával, hanem mert senki nem szólítja meg ezt a korcsoportot. Van aztán polgári űr. Sokan szavaztak a Fideszre, de annyian már nem szavaznának rá. Látva az urizálást, például.
Szóval akkor önök Fidesz 2.0 akarnak lenni?
Na, ez már kedvesebb, mint az SZDSZ 2.0, amit szintén meg szoktunk kapni!
Csak a generációs űr betöltése miatt, amivel a Fidesz is kezdte annak idején. De ezek szerint ön sem volt oda az SZDSZ-ért?
Nem voltam még nagykorú, amikor az a párt létezett, úgyhogy esélyem, jogom sem volt szavazni rá soha. Ami nem tetszett benne, az ez az összeborulós, koalíciós hozzáállás. Mi ennél konfrontatívabbak vagyunk. Az olimpia kérdése is megosztó, de fel kell vállalnunk. Egyébként tényleg azért szoktak minket SZDSZ-ezni, mert van űr a politikai baloldalon.
Hát épp ez az. Ha párttá alakulnak, ugyanazokra a szavazókra hajtanak majd, akikre a balos pártok, tovább szeletelve a tábort. Azaz elintézhetik, hogy a Fidesz még Budapesten is nyerjen, ahol a leggyengébb. Ez a cél?
Erre még nem gondoltunk egyelőre. Most az olimpia-ellenes kampánnyal foglalkozunk. Majd ha odajutunk, el fogunk kezdeni gondolkozni ezen a felelősségen. A négy létező politikai űr egyike esetében mondjuk valóban igaz ez a felvetés. A másik hárommal viszont nőhet a torta. Azokkal a jobbikosokkal, akik generációs alapon szavaznak csak a jobbikra. Azokkal, akik nem járnak szavazni. És a kiábrándult fideszesekkel. Ez a három kategória nem érinti a baloldali pártokat. Persze, veszélyt fogunk jelenteni rájuk. Ahogy ők is ránk. Ilyen a versenyzés természete.
Ha polgári űr van is, azt mégis hogyan töltenék be önök? Amit Fekete-Győr nyilatkozott, az a tipikus, unalmas píszí-duma volt. Jogegyenlőség, melegházasság, stb. A liberális krédó. Vagy ő a libi, ön meg a konzi a mozgalomban?
Mintegy 140 fős a tagság, és abban a három emberben, aki most szerepel, nem mutatkozik meg az ideológiai paletta teljessége, hiszen nem erre lettünk kiválasztva. Vannak tagjaink, akik balosabb vagy liberális irányt képviselnek, de olyanok is, akik konzervatívabbat.
Ebből lesznek gondok, ha nem egy témájuk van, az olimpia, hanem párttá alakulnak. Az LMP-t is hogy szétszedte.
Őket azért a múlthoz való viszony kapta szét részben. Az, hogy ki kivel hajlandó összeállni. Ebben mi sokkal egységesebbek vagyunk. A jelenlegi pártok közül nem vagyunk hajlandóak koalícióra lépni senkivel. Ettől még a gyűjtésben mindenkinek szívesen fogadjuk a segítségét.
A Jobbiktól is várnák az aláírt íveket?
Persze. Mindenkitől. A Fidesztől is.
Azokat várhatják.
Amit valóban várunk, az az, hogy beérkezzenek az online letölthető ívek. Azzal számolunk, hogy lesz egy nagy hullám, amikor ezeket megkapjuk.
Szükségük is lenne egy nagy hullámra: az első napok után jócskán alábbhagyott az aláírási láz.
Ez teljesen természetes, minden ilyen akciónál ez a menetrend. Számoltunk vele. De hetvenezer aláírás már megvan és van még két és fél hetünk. Ebből bizony népszavazás lesz.
***
Fotók: Földházi Árpád.
30 éves lett a félig vajdasági Nevergreen, ezt pedig új albummal és koncerttel ünnepelte a hazai doom- és gothic-élet legismertebb zenekara. A Harag és remény ráadásul méltó megjelenése a csapatnak.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
A rezsim pont abba roppan bele, ami Lánczi András szerint a lényege; az okozza a vesztét, amit a névadója a leválthatatlanság zálogának vélt.
Szomorú ünnepe lesz a Tisza Párt elnökének.
Minden tervük dugába dőlt.
Interjút adott a korábbi főpolgármester.
Azt hiszem, maga a jobboldali tudat pont ezt a kettős elmét jelenti.
Interjú a magyar sport első emberével, a Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkárával a források újragondolt elosztásáról, szemléletformálásról, elmaradt párizsi érmekről, és arról, miért fontos befektetni a sportba Magyarországon.
